Kecskeméten mostanában minden osztható hárommal. A KTE és a DVSC legutóbbi két Magyar Kupa-meccsén, valamint az NB I-es találkozóján 9 gól esett. Előbbi párharcban összesen 6, utóbbiban 3 gólt termeltek Tököliék, azaz kiejtették a címvédőt a kupából, és simán legyőzték a bajnokságban. A Széktói stadionban 3000 szurkoló vastapsa jelezte, hogy a Kecskemét 18 forduló után már 24 pontnál jár. Tomiszlav Szivics visszaérkezése előtt egyébként 9 meccsen 6 pontot kapart össze a KTE, a szerb edző innen vezette fel csapatát ősszel a kieső zónából a 9. helyre. Visszatérve a pénteki párharcra, bár Zdenek Scasny a játékvezetők hathatós segítségével magyarázta a debreceni védelem első félidei kapitulációját, azt azért a cseh tréner sem gondolhatja komolyan, hogy a 6 perces(!) rövidzárlat kizárólag külső körülményekkel magyarázható. Ha megdőlni még nem is, de kezd kérdésessé válni az a tétel, miszerint a Videoton készülő bajnokavatását csakis a DVSC ronthatja el. A Kecskemét tehát lenullázta a Lokit, és ez a ,,semmi” is osztható hárommal: az eredmény a Debrecenre vetítve 0, miközben a kecskeméti öröm – végtelen.

Újpesten nem matekoznak, és nem azért, mert nincs mit számolni… A pénzkérdés helyett ma már inkább a fiatalítás és a finomítás a fő téma, egészen pontosan az, hogy miként lehet a tinikkel teletűzdelt csapatot hétről-hétre éles helyzetbe hozni. Legutóbb a Kaposvár ellen sikerült, 0-2-ről fordult a kocka, a hétközi Magyar Kupa-visszavágón pedig egy hármast rámoltak be a lilák a Pápának, s jutottak be a negyeddöntőbe. Ezek után ujjgyakorlatnak tűnhetett a kiesőjelölt Siófok legyőzése, a rizikófaktort a balatoniak keddi, Fradi elleni kupa-továbbjutása jelentette. Az Üllői úti vereség ellenére a Horváth-Mihalecz páros nyert helyzetben küldhette pályára csapatát a Megyeri úton - legalábbis, ami az önbizalmat illeti. Ennek aztán látható jelei is voltak: nyílt támadójáték, helyzetek, egyenlítő gól és egy pont. Az Újpest nem tudta megismételni múlt heti eredményes futballját, mert bár a fiatalos lendület továbbra is jellemzi Mészöly Géza játékosait, a rutintalanságuk miatt képtelenek voltak megtartani az előnyt. A rapszodikusan teljesítők között az egyetlen biztos pont ezúttal is Lázár Bence volt, aki egy héten belül már a negyedik gólját szerezte, pont(ok)hoz és a felzárkózás reményéhez juttatva ezzel a lilákat.

A Szolnok helyzete viszont egyre reménytelenebb. Nem elsősorban azért, mert sima zakóba futott bele Simon Antal csapata, hiszen Pakson ma már a ,,nagyok” sem mehetnek biztosra. A bentmaradás esélye azért közelít a nullához, mert a veszélyeztetett csapatok látványosan összeszedték magukat és pontjaikat, jócskán eltávolodva ezzel a sereghajtótól. A paksiak viszont most már nem csak megközelítették, hanem el is foglalták a dobogó harmadik fokát, s bár ehhez is kellett némi ,,külső segítség”, azaz a Kaposvár, a Zalaegerszeg és a Debrecen bukása, Kis Károly csapatának egyszerű futballja nagyszerű teljesítménnyel párosul. Talán a Szolnok szépítő gólja okozhatott némi zavart Pakson, Montvai azonban eldöntötte a meccset, ,,alájátszva” ezzel edzőjének, aki a szünetben cserélte be őt. A légiós mentes övezetként funkcionáló Paks tehát hozta a kötelezőt, annak megítélése pedig továbbra is a szabadon választott kategóriába tartozik, hogy képes lesz-e állandósítani ezt a teljesítményt a csapat. Ha igen, akkor frappáns választ kapunk arra, lehet-e külföldiek nélkül eredményesen szerepelni az NB I-ben. Pakson mindenesetre nem feszegetik ezt a témát, hétről-hétre lazán megválaszolják - győzelemmel.

Az a lazaság viszont nem fér bele, amivel az ETO fogadta a Vasast. A kupákból már kiesett győriek talán a múlt heti siófoki győzelmükből próbáltak erőt meríteni, ez azonban még a pontszerzéshez is kevés volt. Olyannyira, hogy Pintér Attila ,,nem NB I-be való teljesítménynek” nevezte néhány játékosa produkcióját, és elismerte, csapata nem érdemelt győzelmet. Pedig az edző megpróbálta menteni a menthetőt, röviddel a szünet után tíz perc alatt háromszor cserélt, az viszont a győriek tehetetlenségét, erőlködését jelzi, hogy az egyenlítési kényszer nyomása alatt ugyanennyi idő alatt három sárga lapot is összeszedtek, azaz nem csak a lábuk, a fejük sem volt a helyén ezen a napon. Nem is maradt el a végén a füttyszó, a játékvezető a sípjával, a szurkolók a szájukkal jelezték: vége! Vasárnap aztán a klub vezetősége csatlakozott hozzájuk, Tarsoly Csaba közös megegyezéses szerződésbontást tolt Pintér Attila orra elé, aki kénytelen volt elfogadni azt. A gyenge bajnoki ősz, a kupabúcsú megágyazta, a szombati vereség pedig megérlelte a fenti döntést, a tulajdonos és a szponzorok ugyanis túl sok pénzt költöttek már el ahhoz, hogy az ETO középcsapatként vegetáljon. Ami a Győrnek nem sikerült, az a Vasasnak igen. Gáspár gólja éppen elegendő volt a három ponthoz, ám az előny megtartásához kellett más is. Az a nyugalom, ami az új befektetőnek köszönhetően Angyalföldre költözött - támogatás formájában. Ma már elég csak a futballra koncentrálniuk Ferencziéknek, a klub jelene stabil, a jövője biztosítottnak látszik, és ez a magyarországi viszonyokhoz mérten elegendő lehet a sikerhez. Hogy aztán Komjáti András csapatának idény nyitója (döntetlen a Videoton ellen, győzelem Győrben) csak részsiker, vagy egy eredményes tavasz kezdete, arra később kapunk választ. A kiesés szót mindenesetre gyorsan átlapozták a Vasas-szótárban.

Pápán viszont olyan képzeletbeli forgatókönyvet lapozgathattak a szurkolók, amelyik - fordulatokban - megállná a helyét a nyugati piacon is. A Véber-féle vibrálás és a Csank-féle megfontoltság csapott össze egy hajtós, változatos, gólokban gazdag mérkőzés formájában, amely a véghajrában hazai győzelemmel zárult. Addig azonban volt minden, ami egy izgalmas, esetenként látványos futballmeccshez kell: korai vezetés (Pápa), fordítás (ZTE), kihagyott tizenegyes (Pápa), döntőnek látszó gól a szünet után (ZTE), egyenlítés két perc alatt, majd slussz poénként győztes találat (Pápa). Mindkét együttes bizonyította, hogy van tartása, nem esik kétségbe attól, ha az ellenfél padlóra küldi, és rászámolnak. De vajon mi történt volna, ha néhány perccel tovább tart a mérkőzés? Akár jöhetett volna a viszontválasz is a ZTE részéről, hiszen a vesztesben is maradt erő a végére. Véber Györgyben viszont alig maradt dicsérő szó. A pápaiak mestere a legritkább esetben ajnározza játékosait, még akkor sem ünnepel, amikor oka lenne rá, most azonban nem fukarkodott az elismerő szavakkal, mérföldkőnek nevezte a sikert. Ezzel a győzelemmel (de főként ahogyan azt elérte a csapat) a Pápa a felsőházhoz tapadt, a vereséggel viszont a kiesés ellen harcolók közé csúszott volna. A ,,vébergyuris” énjét azért most is megvillantotta a tréner, amikor Hefflernek üzent a mérkőzés utáni nyilatkozatában - igaz, mindezt mosolyogva tette.

Sisa Tibor arcáról viszont lefagyott a mosoly. A Paks mellett az ősz másik meglepetés csapata, a Kaposvár ismét vereséget szenvedett, ezúttal simábban, mint Újpesten. A Megyeri úton azért produkált a Rákóczi egy remek félidőt, Szombathelyen viszont képtelen volt gólt lőni, Grúz például magánszámmal is szórakoztatta a közönséget, amikor negyed órával a vége előtt egy méterről rúgta az égbe a labdát. Az égbekiáltó hiba azt jelentette, hogy elmaradt az izgalmas hajrá, a Haladás szó szerint állta a sarat a szórványos, de már nem összeszedett kaposvári rohamok előtt. A Rákóczi tehát pont nélkül folytatja a tavaszt, s készülhet a somogyi derbire. Ez talán erősnek tűnik, ám ha összevetjük a Siófok és a Kaposvár jelenlegi formáját, a rangadó(cska) megnevezés mindenképpen dukál a két csapat szombati találkozójára. Aczél Zoltán is készülhet - a hatodikra. Amióta átvette a Haladást, ötből öt győzelem a mérlege a Rohonci úton, s bár a kieső helytől még mindig csak két pontnyi a távolság, egy újabb győzelem akár a középmezőnybe repítheti a szombathelyieket. Játékosaival együtt egyébként az edző is szárnyalt a meccs után, lecsúszott egy közös vacsora, legurult néhány sör, arra azonban ügyelt mindenki, hogy ne az alkoholtól, hanem az örömtől legyen ittas. ,,A mai nap az ünneplésé”, mentette fel magát (és játékosait) Aczél, akinek jó értelemben vett vehemenciája tökéletesen tükröződik a Haladás játékán. Ami azonban a leglényegesebb, ez a stílus gólokat és pontokat jelent, amire még mindig égető szükség van Szombathelyen.

Székesfehérváron meg a türelemre, ami ez esetben nem rózsát, hanem aranyat terem. Az MTK ellen új, vagy legalább is nem a megszokott arcát mutatta a Videoton. Eddig háromszor fordult elő a bajnokságban, hogy egy csapat előnyt szerzett a Sóstói stadionban, de csak a Honvédnak sikerült ezt megtartania, a Fradi ellen egyenlítettek a fehérváriak, míg a Szolnoknak végül három gólt berámolva intettek búcsút. Most az MTK is beállt a sorba, Frank Richárd ráadásul élete első NB I-es találatával mattolta a védelmet. A Videoton azonban partiban maradt, olyannyira, hogy az ügyeletes gólzsák, André Alves még a szünet előtt egyenlített. A második félidőben aztán bemutatkozott az ,,új” Vidi, amely játékban keves(ebb)et, küzdelemben sokat nyújtott. Az ellenfél fiatalos lendülettel állta útját a hazai támadásoknak, főként a vendégek védekezése okozott megoldhatatlan feladatot Nikolicséknak. Már-már úgy tűnt, hogy a holtponton ,,meghal” a Videoton, amikor a csapattal együtt a fehérvári közönség is rátett még egy lapáttal, és Elek egy okos fejessel megszerezte a győztes gólt. S bár ez a siker ugyanúgy három pontot ért, mint a többi, a jövő szempontjából mindenképpen jelzésértékű. Dr. Mezey György nyilatkozta a meccs után, hogy óriási a teher a játékosokon, a bajnoki cím már-már természetesen elvárt, ezért hétről-hétre győzelmi kényszer alatt kell pályára lépniük. Liptákék az MTK ellen megmutatták, hogy ez a feszültség nem jár feltétlenül bénultsággal, ha kell, szenvedve is tudnak nyerni.


Feszültség a Bozsik-stadionban is volt, ám az nem gólban, hanem tömegjelenetekben csúcsosodott ki. Az utolsó negyedórát az idegek harca jellemezte, mégsem erről szólt a Fradi kispesti vendégjátéka. Ezúttal túlzónak tűnt rangadónak aposztrofálni a mérkőzést, hiszen a Honvéd a 10., a Ferencváros a 2. helyről várta a folytatást, 11 pont különbséggel. A két csapat futballmúltja azonban mindig magában hordozza a derbi hangulatát, és a szurkolók tettek is azért, hogy felelevenítsék ezt a feelinget. Maga a mérkőzés megmaradt egy átlagbajnoki szintjén, azzal a különbséggel, hogy a zöld-fehérek a visszavágás reményében léptek pályára, az őszi meccsen ugyanis a Honvéd 3-1-re elintézte a Fradit. De volt más is, akinek kiemelten fontos volt a vasárnapi mérkőzés. Szrdjan Sztanics azon a bizonyos Üllői úti találkozón csak negyven percet játszhatott, merthogy kiállították. Most meg beállította a végeredményt a 25. percben szerzett szabadrúgásgóllal. Ezután több lehetősége is volt a Honvédnak az egyenlítésre, nem tudott élni vele, hol a saját hibája, hol pedig a jól működő Fradi-védelem miatt. A győzelemmel a Ferencváros a Videoton első számú üldözőjévé lépett elő, a következő körben pedig egymással játszanak az Üllői úton. Ki gondolta volna ezt a 7. forduló után, amikor az FTC túl egy megsemmisítő kudarcon (Újpest) és rögtön utána egy legalább annyira fájó hazai vereségen (Siófok) a 9. helyen meghúzódva várta a folytatást. Ami aztán parádésra sikeredett, és ez a csapatra, nem utolsó sorban Prukner Lászlóra nézve - a klubot övező bizonytalanság tükrében - több, mint dicséretes.

A 18. FORDULÓ EREDMÉNYEI

Kecskeméti TE-Ereco - DVSC-TEVA 3-0 (0-0)
Vezette: Vad II István
Gólszerző: Balogh (11-esből) a 33., Vujovics (11-esből) a 35.. Salami (öngól) a 39. percben

Újpest FC - BFC Siófok 1-1 (0-0)
Vezette: Solymosi Péter
Gólszerző: Lázár az 55., ill. Novák a 70. percben

Paksi FC - Szolnoki MÁV 3-1 (2-1)
Vezette: Radványi Ádám
Gólszerző: Böde a 6., Bartha a 16., Montvai az 52., ill. Némedi a 27. percben

Győri ETO FC - Vasas-Híd 0-1 (0-1)
Vezette: Szilasi Szabolcs
Gólszerző: Gáspár a 35. percben

Lombard Pápa Termál FC - ZTE FC 4-3 (1-2)
Vezette: Németh Ádám
Gólszerző: Takács P. a 8., Takács P a 63., Marics (11-esből) a 65., Marics a 86., ill. Bogunovics a 24., Rajcomar a 29., Balázs az 58. percben

Szombathelyi Haladás - Kaposvári Rákóczi 2-0 (1-0)
Vezette: Oláh Gábor
Gólszerző: Oross a 11., Irhás a 66. percben

Videoton FC - MTK Budapest 2-1 (1-1)
Vezette: Andó-Szabó Sándor
Gólszerző: Alves (11-esből) a 45., Elek a 78., ill. Frank a 28. percben

Budapest Honvéd – Ferencváros 0-1 (0-1)
Vezette: Berger
Gólszerző: Sztanics a 12. percben

MESTERI MONDATOK

Garami József a rutintalanságról: ,,Több olyan játékos játszik a csapatban, aki kevésszer szagolt még puskaport.”

Csank János tömören, egyszerűen: „Az a legrosszabb, ha egy csapat két góllal vezet, mert elhiszi, hogy megvan a meccs. Aztán gyorsan jön a szépítő gól, berezel, az ellenfél egyenlít, és ott a vereség.”

Véber György kritikája: „Heffler Norbert az egyik legtehetségesebb labdarúgóm, de mostanában úgymond lopakodó krémmel kente be magát, szépen elvan, és tudása tíz-tizenöt százalékát adja.”

Tomiszlav Szivics realizmusa: ,,Újra fociláz van Kecskeméten, de mindenkinek le kell nyugodnia kicsit, és nem szabad az eredményektől elájulnia.”

Zdenek Scasny a bíráskodásról: ,,Az első félidőről inkább a játékvezetőknek kellett volna nyilatkozniuk.”

A GÓLLÖVŐ LISTA ÉLMEZŐNYE

15: Alves (Videoton)
9: Oláh (Kaposvár), Tököli (Kecskemét)
8: Ferenczi (Vasas), Schembri (FTC), Marics (Pápa), Rajcomar (ZTE)
7: Rajczi (Újpest), Tisza (Újpest), Böde (Paks), Montvai (Paks), Kenesei (Haladás),
6: Czvitkovics (DVSC), Tischler (MTK)



A 19. FORDULÓ PÁROSÍTÁSA

MTK Budapest – Győri ETO
03.11. - 17:00, Hidegkuti Stadion
Szolnoki MÁV – KTE-Ereco
03.12. - 14:30, Szolnok
DVSC-TEVA – Budapest Honvéd
03.12. - 15:00, Debrecen
Kaposvári Rákóczi – BFC Siófok
03.12. - 16:00, Kaposvár
Haladás – Lombard Pápa
03.12. - 16:00, Szombathely
Zalaegerszegi TE – Paksi FC
03.12. - 17:30, Zalaegerszeg
Ferencváros –  Videoton FC
03.12. - 19:30, Albert Stadion
Vasas-Híd – Újpest FC
03.13. - 17:30, Illovszky Stadion