Kínkeservesen szenvedte ki a győzelmet néhány órája a Videoton labdarúgó-csapata az MTK ellen, mégis úgy érzem, a fehérváriak erősebbek, mint valaha. Az ugyanis már tavaly nyilvánvaló volt, hogy ha formában van, Mezey György együttese úgy képes játszani a futballt, ahogyan senki más az országban - ám mindeddig kétséges volt, hogy vajon a piros-kék alakulat fejben elég érett-e a bajnokság megnyerésére. Jelentem igen.

Szombat este ugyanis pontosan úgy nyertek meg egy döntetlen-szagú mérkőzést, ahogyan csak az igazán nagy csapatok szoktak: szenvedve, gürcölve, rosszul játszva. Az MTK becsülettel tartotta magát, minden labdáért megküzdöttek a fiatal játékosai, és még a vezetést is meg tudták szerezni a Sóstói Stadionban. Pechjükre azonban egy olyan Videotonnal találták szembe magukat, amelybe bele volt kódolva a győzelem.

Hiába lett volna ugyanis kézenfekvő, Elek Ákosék nem zuhantak össze a fővárosiak vezető gólja után. Mentek tovább, nem estek ki a ritmusból, a saját játékukat játszották, s már-már görcsösen ragaszkodtak azokhoz a sémákhoz, melyeket Mezey Györggyel már az unalomig gyakoroltak. Ragaszkodtak, hiszen pontosan tudták, ezekben rejlik a győzelem kulcsa. Ezer százalékig megbíztak az edzőjükben, nem pánikoltak be, hisz érezték: az előre kitalált és begyakorolt taktikának meglesz az eredménye, az MTK kapitulálni fog.

Persze hiba lenne elhallgatni azt is, hogy egyetlen másik edző sem dolgozhat annyi klasszis labdarúgóval ma Magyarországon, mint Mezey doktor: Elek, Alves, Nikolics vagy Lipták magyar szinten kiemelkedő egyéniségnek számítanak nem csak saját posztjukon, de mindent egybevetve is. Sőt, még a kispadról is olyan kiváló játékosok szállhatnak be, mint Gosztonyi, Vasziljevics vagy Lencse. Talán mondanom sem kell, sok csapatban minden rezdülésüket epekedve lesnék…

Egy dolog azonban a keret erőssége, és egy másik a mentális erősség: a tavalyi szezon bebizonyította, hogy a Videoton még nem állt készen a nagy feladatokra. Nyáron aztán a nemzetközi kupából is bántóan hamar kipottyantak – a magyar sajtó pedig kimondta az ítéletet, a pénz nem minden. Persze, hogy nem. Azonban ha a megfelelő anyagi kondíciók és a szakmai tapasztalat egymásra találnak, abból történelmi dolgok is kisülhetnek. Például az, hogy megtanul nyerni az a csapat, amelyikről azt hittük, már sosem jön neki össze.

Nem is vitás, a Videoton eddig a magyar Schalke volt: bár sok nagy siker szegélyezte útját mind a magyar, mind a nemzetközi porondon, a bajnoki cím eddig kimaradt a kupa-gyűjteményből.  Persze lehet, hogy hamarosan ez megváltozik, hisz – ha szabad egy a fentebbihez hasonló példához nyúlnom - szombaton a Videoton már-már a Manchester Unitedet idézte.

No, persze nem a játék színvonalában, sokkal inkább a mesteri győzelem módjában: rosszul, de hihetetlenül magabiztosan játszva, voltaképpen bedarálták a minden dicséretet megérdemlő MTK-t.  Nem csináltak semmi különöset, de amit igen, azt tökéletesen. Ennyi pedig egy Alvesszel és egy Elekkel a fedélzeten bőven elég lehet a hőn áhított bajnoki címhez. A nemzetközi kupa persze már más tészta. De erről talán majd ráér akkor is elmélkedni, ha már fehérvári zsebben a bajnoki cím...