Hely.  Gy  D  V    GK    Pont
6.      8    4  4   28-22    28
Sőt, az első három esztendőben kibérelte magának a 11. helyet, és a szerzett pontok alapján (37, 37, 35) kijelenthető, a legegyenletesebb teljesítményre volt képes a mezőnyben. Tavaly ugyan rezgett a léc (14. hely, 31 pont), az idén viszont a szakma (és az ellenfelek) általános meglepetésére a 6. helyről várja a folytatást. Hogy mi a titok? Semmi.

Az élvonal egyik legszerényebb költségvetéséből gazdálkodó klub a Paksi SE szakosztályaként éli mindennapjait, annyit ígér, amit teljesíteni tud, nem hallani tartozásokról, nincsenek ügyek, csak munka, célok és eredmények. Sokan erre azt kérdezhetnék, hogy nem túl unalmas ez így? A paksiak válasza pedig az lehetne, tessék minket utánozni, aztán eldönteni mi a jobb: unatkozni és nyerni, vagy állandó stresszben élni, hol a játék, hol a pénz(hiány) miatt. S bár a klubháttérrel nincs szorosan összefüggésben, mégis jelzésértékű, hogy az MLSZ fair play listáján a Paks kapta a legjobb értékelést.

A sikertörténet akkor kezdődött, amikor a volt dunaújvárosi játékosra, Lengyel Ferencre bízták a szakmai munkát. Ő néhány korábbi csapattársával kiegészítve a keretet becsületesen tette a dolgát, mint ahogy az őt követő Gellei Imréről valamint a munkáját korábban segítő, majd a helyébe lépő Kis Károlyról is elmondható ugyanez. Három hasonló mentalitású ember, akikben sok egyéb mellett az a közös, hogy egyikük sem a ,,szájfoci” híve, csendben, de hatásosan dolgoznak, és az eredmények őket igazolják.

Távozott:

Lisztes Krisztián
Márkus Tibor
B. Tóth Balázs
Dudás Ádám

Érkezett:

Palásthy Norbert
Tamási Gábor
Kiss Máté A szakmai háttér tehát adott Pakson, az állandóság bejött, mint ahogy abból is hagyományt teremtett a klub, hogy ,,nem hajlandó” külföldi játékost igazolni. A legmagyarabb NBI-es csapat nem kevés időt, pénzt és energiát megspórolva légiósok nélkül futballozza végig az éppen aktuális szezont. Így pedig egy-egy hazai szinten sztárnak nevezett labdarúgó is belefér a keretkialakításba, Lisztes Krisztián vagy Tököli Attila korábbi szerződtetése ugyanis ebbe a kategóriába tartozik. Ők és sokan mások ugyan már nincsenek az együttesben, mégsem hullott atomjaira a csapat egy-egy húzóember távozása után. A szűk stábnak ugyanis bőven van lehetősége (és hitelessége) arra, hogy megfelelő szintű játékosokkal töltse fel a létszámot.

Télen sem történt semmi extra Pakson, a büdzséből kiszorítottak maguknak egy tartalmas törökországi edzőtáborozást, ahol ráadásul nem hobbicsapatokkal meccseltek. S ha már az állandóság az előbb szóba került, Kis Károly együttese Belekben sem szakított ezzel a hagyománnyal, az összes mérkőzésükön 2-1 lett a végeredmény (háromszor nyertek, kétszer kikaptak, az eltérés csak abból adódhat, hogy az öt páratlan szám…).

A tavasz persze tartogathat meglepetéseket (másnak is), de ez nem is baj, legalább izgalmasabb lesz a szezon. Azzal egyébként, hogy a vezetőedző szerződését két évvel meghosszabbította a klub, megadta az alaphangot a sikeres folytatáshoz. Most már a csapaton a sor, hogy tartsa a tempót. Az élmezőnnyel.

Felkészülési mérkőzések:

Paks–Bonyhád                 5-0
Videoton II.–Paks              0-4
Paks–FK Skendija            2-1
Paks–Dortmund II.            2-1
Paks–FC Kairat Almaty    2-1
Paks–FC Irtysh Pavlodar 1-2
Paks–Unirea Urziceni      1-2
Szigetszentmiklós–Paks 1-3           
Kaposvár–Paksi FC         1-0 (Magyar Kupa)

A Paks a külföldi csapatokkal a törökországi edzőtáborozás alatt játszott

Főpróba

Videoton FC–Paksi FC 1-1 (1-0)
Paks: Csernyánszki - Heffler, Éger (Nagy I.), Szabó, Csehi - Fiola, Böde (Sipeki), Sifter, Vayer (ifj. Haraszti) - Kiss T. (Vári), Magasföldi (Montvai)
G: Alves ill. Kiss