Forma-1

Tíz előzés, melyre mindig emlékezni fogunk

  • Kele János

Összegyűjtöttük hát az elmúlt 10-11 esztendő legszebb előzéseit, olyanokat, amelyeket az új évtized első szezonjában is szívesen nézegetnénk. A listán képviselteti magát az előző generáció színe-java kezdve Montoyával, Häkkinennel, Räikkönnenen át egészen Coulthardig. De nem hiányozhat az összeállításból a legendás német, Michael Schumacher sem, valamint visszakacsint ránk az új generáció szinte valamennyi nagy harcosa, beleértve Hamiltont, Alonsót vagy az őstehetség Kobajasit…

10. Takuma Sato – Fernando Alonso 2007, Montréal

Egy igazi klasszikussal kezdünk, ami - bár nem volt egy eget rengetően nehéz és látványos manőver - minden igazi F1 rajongó retinájába bevésődött: a minden épeszű ember szerint rozoga, semmire nem jó Super Aguri volánja mögött Takuma Satoval ellentmondást nem tűrően alázta a porba a világbajnokkal harcba szálló McLarent. Pedig a valóságban nem volt nehéz dolga: a hajtűkanyar után nagyon jól betapadt a Honda aggregátokkal hajtott Aguri, így gyakorlatilag azonnal szélárnyékban találta magát a szimpatikus japán. Alonso becsületből még védte a belső ívet, betyárosan rövidet is fékezett, de amit ugye Taku egyszer a fejébe vesz… Alább mindez amerikai, angol, spanyol és japán kollégák tolmácsolásában.


9. Rubens Barrichello – Kimi Raikkönen 2003, Silverstone

Az akkoriban még nem is olyan veterán Rubinho élete versenyét futotta a silverstone-i hőségben 2003-ban - más kérdés, hogy leglátványosabb előzése csak a kilencedik helyre volt elég a listánkon. Akkoriban a Ferrari-Bridgestone házasság éppen a legsötétebb napjait élte, Schumacher király például kéthetente a vert mezőnyben kullogott, ám Silverstone-ba így is toronymagas esélyesként érkezhetett a Scuderia. Igen ám, de a napocska előbújt, hatalmas hőség kerekedett, a Bridgestone pedig újfent alulmaradni látszott a Michelinhez képest. Aki azonban igazán alulmaradt, az Schumacher volt a brazil fegyverhordozóhoz képest: Rubinho még úgy is kenterbe verte a legendás németet, hogy egy elmebeteg magánszáma miatt a biztonsági autót is a pályára kellett küldenie a versenybíróságnak. Ja, alább pedig ott a videó, az akkor még fiatal és motivált Kimi Raikkönen leoktatásáról.

8. Kamui Kobajasi – Jenson Button 2009, Yas Marina Bay

Azt hiszem, senkinek nem mondok újat azzal, hogy Kobajasinak a vérében van az előzés művészete - más kérdés, hogy ezt a fenti esemény időpontjában még nem sokan tudták. Mi már akkor felfigyeltünk a derék japánra, hogy mást ne mondjunk, azonnal szerződtettük volna F1-es csapatunkba - ha lett volna nekünk ilyen. Na de térjünk vissza az előzéshez: élete második versenyén ugyanis egy „taknyos” ifjonc becsülettel elhúzta a frissiben megkoronázott világbajnok nótáját. Napestig is tudnánk nézni ezt a videót, annyira csodálatos: a precizitás, amivel megtervezi az akciót; a reakcióidő, mely alatt felméri, hogy nem sikerülhet a kivitelezés; és a - nincs jobb szó rá - pofátlanság, mellyel gyakorlatilag megalázta a bajnokot. Tessék gyönyörködni.


7. Juan-Pablo Montoya – Michael Schumacher 2004, Spa

Nem is kérdés, az évtized első felében mindössze egyetlen ember volt képes felvenni a versenyt a nagy Michael Schumacherrel, méghozzá a kolumbiai. Bevallottan zseniális tehetségéből azonban Montoyának sem tellett arra, hogy év végi összevetésben a német fölé kerekedjen - még úgy sem, hogy a pályán nem egyszer összeakasztották a bajszot, és ezekből a kakaskodásokból rendre JPM került ki győztesen. 2004-ben, a király kedvenc pályáján, Spában is kapott egy leckét a kolumbiaitól - pedig abban az évben gyakorlatilag verhetetlennek, érinthetetlennek bizonyult. Montoya azonban szokása szerint nem sokat foglalkozott ezzel, a gumicseréje után a hideg abroncsokkal még küzdő Schumachert a Buszmegállóban, kívülről szinte állva hagyta. Más kérdés, hogy később, Trullival szemben egy ugyanilyen manőver már keserű véget ért…

6. Kimi Räikkönen – Giancarlo Fisichella 2005, Suzuka

A finn Jégember pályafutásának talán legnagyobb győzelmét aratta a 2005-ös Japán Nagydíjon, sokak számára például a mai napig egyértelmű, hogy azt a bajnoki címet bizony neki kellett volna nyernie… Nem így történt, sőt, Japánba már bajnokként utazhatott a megbízhatóságát fiatalos hévvel és remek előzésekkel ötvöző Fernando Alonso. A nagy truváj azonban nem ez volt, hanem hogy a két ifjú titán az időmérőn eleredő esőnek köszönhetően csak a 16. és a 17. kockába kvalifikálta magát, Alonso, Räikkönen sorrendben. A verseny azonban másként alakult, s bár mindketten ellenállhatatlanul törtek előre, a győzelemre csak a finnek volt esélye, hála remek boxtaktikájának is. Utolsó kiállása után már a második helyen állt, előtte pedig a pályafutása negyedik győzelmére készülő Fisichella. Sokan talán feladták volna, mondván mi értelme már az egésznek, a VB-cím úgyis elúszott, Kimit azonban (ekkor még) nem ilyesfajta gondolatok foglalkoztatták: meghajtotta az utolsó pár kört, utolérte Fisicót, majd még mielőtt az olasz bármire is felkészülhetett volna, az utolsó kör legelső kanyarjában, kívülről körbeautózta a vetélytársat. Majd, mint aki jól végezte dolgát, megnyerte a versenyt.



5. Fernando Alonso – Michael Schumacher 2005, Suzuka

Igen, nem csalás, nem ámítás, ugyanarról a versenyről beszélünk. Mint már említettük, a nagyágyúk igencsak megszenvedtek a kvalifikáción, és ez alól az akkoriban igencsak gyatrán szereplő Michael Schumacher sem volt kivétel: a legendás német csak a 14. rajtpozíciót érte el egyik kedvenc versenyhelyszínén. Mivel a Räikkönen-Alonso tandem csak kettővel volt mögötte, várható volt, hogy hamar egymásra talál a bajnokság három legjobbja… Így is történt, Alonsóék seperc alatt utolérték a németet, aki bár olykor fantasztikus védekezést bemutatva ellenállt, maga sem gondolta komolyan, hogy a verseny végéig őrizgetheti pozícióját. Arra azonban ő sem gondolt, hogy Alonso éppen a 130 R-nél szánja rá magát a támadásra: a legendásan nehéz kanyarkombináción gázelvétel nélkül hajtott végig a tejfelesszájú világbajnok, Schumachert pedig kívülről utasította maga mögé. A német még akadékoskodhatott volna egy kicsit, de egyrészt éppen az állát keresgette, másrészt ő is tudta, abból irgalmatlan nagy baleset lett volna.

4. Lewis Hamilton – Felipe Massa 2007, Sepang

Itt van, megérkezett: a lista negyedik helyén találkozunk először az évtized utolsó harmadának agresszorával, Lewis Hamiltonnal. A fiatal britet 2007-ben még nagyon kevesen tartották olyan nagyra mint manapság, pedig bizony már akkor is küldözgette a jeleket bőszen, amik arra utaltak, hogy ő bizony maga a Special One. Mindjárt a második futamán olyan show-t rittyentett például Malajziában, hogy a legtöbb szurkolónak azonmód tátva maradt a szája: a két Ferrariról nem is beszélve, akik fogaikat összeszorítva próbálták leküzdeni a McLarenest, mindhiába. Történt ugyanis, hogy a második helyen álló Hamilton lecsúszott kissé az ívről a pálya utolsó szektorának egyik kanyarjában - a hibára természetesen vércseként csapott le a mögötte csatázó Raikkönen-Massa páros. Mivel a brazil állt előrébb, ő próbálkozhatott - utólag mondva, bár ne tette volna. Az még semmi, hogy egy egyszerű szélárnyékos szituációt nem tudott megoldani a célegyenes végén, de amit a következő kanyarkombinációban kapott, azt öröm volt nézni. Hamilton újra lecsúszik az ívről, Massa bemegy mellé, mivel az angol engedi, belülről. Hamilton azonban korai fékezésének köszönhetően rakétaként lő ki a kigyorsításnál, simán lehagyva a befordulással küszködő, gumijait kockásra fékező Massát. Többet ésszel, mint erővel!


3. Lewis Hamilton – Kimi Räikkönen 2008, Spa

Minden idők talán legőrültebb futambefejezése. Nem is az előzések voltak annyira fantasztikusak, hogy feltétlenül meg kelljen idéznünk őket, inkább a csata heve, és persze az utána következő paródiába illő büntetési herce-hurca miatt követel helyet magának az eset az összeállításban. Hamilton előbb a célegyenes előtti lassítóban levágja a kanyart, így hiába kerül Kimi Ferrarija elé, vissza kell engednie a finnt. Nem teszi meg azonban ezt teljesen, rutinos öreg rókákra jellemző helyzetfelismeréssel azonnal bevág a szélárnyékba, majd egy villanással később már a belső íven terem, és újfent maga mögé utasítja Räikkönent. Itt azonban még nincs vége a sztorinak: az eső cseperegni kezd, Hamilton megcsúszik, Kimi pedig a bukótérből kigyorsítva elmegy mellette. Egy másodperc sem telik azonban el, a kamera nyit, és már a finn csalinkázik keresztbe a pályán, Hamilton pedig magától értetődő egyszerűséggel hajt el mellette. Más kérdés, hogy az angolt később megbüntetik, mondván nem adta vissza Räikkönennek azt az előnyt, mely a szabálytalan előzés előtt a finné volt, így pedig elveszti a győzelmet, melyet legnagyobb bajnoki vetélytársának, Massának adományoz a versenybíróság. Van azonban amit nem lehet pénzért megvenni - ez pedig az a csoda, amit a két forrófejű titán produkált az utolsó körben.

2. Michael Schumacher – Kimi Raikkönen 2006, Interlagos

Akkor még úgy nézett ki, utolsó versenyét futja Formula-1-es autóval a király, Michael Schumacher (jobban tette volna?), és meg kell hagyni, megadta a módját a zárásnak az öreg. Mondhatni totálisan szétverte a mezőnyt, szinte olybá tűnt, hogy egy autós szimulátor legkönnyebb üzemmódjára állította a szervert, és élvezi a verhetetlenséget. Hogy akkor miért lett csak negyedik? Kezdésnek például egy fránya benzinpumpa hibásodott meg, ezzel pedig hősünk a 10. helyre került az időmérő végén. A versenyen aztán már az ötödik volt, amikor közbejött egy fránya defekt. Schumi kiment kereket cserélni, hogy aztán a visszapillantó tükörben már a versenyben vezető Massát pillantsa meg - más kérdés, hogy innentől „Mad man” üzemmódba kapcsolt a német. Gyakorlatilag körbeautózta a mezőnyt, volt akit kétszer is lekapott (na, kit?) és egész egyszerűen megállíthatatlannak bizonyult. A koronát a teljesítményére, s talán a pályafutására is, az utolsó előzéssel tette fel: Kimi Räikkönen a falhoz sem tudta passzírozni, hiába próbálkozott vele derekasan. Erre az előzésre már kevesek a szavak, beszéljen helyettünk a videó.


1.  Mika Häkkinen – Michael Schumacher 2000, Spa

Az első helyről egy perc vita sem volt, annyira egyértelmű: Mika Häkkinen mozdulata és pofátlansága ugyanis korszakalkotó momentum volt a sportág történetében. Nincs rajongó, aki ne emlékezne rá, aki pedig még akkoriban nem F1-es nézéssel volt elfoglalva, az minden bizonnyal egyik első jutúbos emlékképeként idézi fel magában. Ricardo Zonta pedig a mai napig rosszat álmodik ha az esetre gondol - más kérdés, hogy ő is csak a tévéből emlékezhet az esetre, hisz a derék brazil amint egyszerre meglátta visszapillantó tükrében a két bajnokaspiránst, fülét farkát behúzva, szemét lehunyva elengedte magát. Olyan apróságok őt nem zavarták, hogy középen maradt a pályán, elfelejtett lehúzódni - nem is volt baj, ha például Ricardo Zonta lehúzódik, ma nem beszélhetnék erről a fantasztikus húzásról. Schumacher balról kezdte kikerülni a brazilt, Mika azonban gondolt egy merészet és jobbról vágott bele a manőverbe, ami olyan jól sikerült, hogy még a németet is sikerült lekapnia a végén. Szavaink igazából erre a manőverre sincsenek, hiába próbálkozunk. Persze nem olyan nagy gáz, Schumachernek sem voltak.