Emlékezés

Polyák Imre soha nem adta fel

  • Drégelyvári Anna

Csütörtökön gyászmisével búcsúztatták a Szent István-bazilikában az 1964-es tokiói olimpia birkózó olimpiai bajnokát. A háromszoros világ- és tizennégyszeres magyar bajnokra, a Nemzet Sportolójára, a vasakarat és a küzdeni tudás emblematikus figurájára emlékezünk.

Polyák Imre 78 korában hunyt el hosszan tartó betegség után1932. április 16-án született Kecskeméten, kilencgyermekes családban. Gyermekéveit Lajosmizsén töltötte, majd a fővárosba kerülve az Újpesti Dózsa színeiben sportolt. Saját bevallása szerint Szilvásy Miklós és Bóbis Gyula 1948-as olimpiai sikereinek hatására kezdett el birkózni. Húsz évesen, az 1952-es helsinki olimpián mutatkozott be az olimpiai szőnyegen, és rögtön ezüstéremmel tért haza. Ezt követően még két alkalommal, 1956-ben Melbourne-ben és 1960-ban Rómában is ezüstöt akasztottak a pehelysúlyú, 62 kilós kötöttfogású versenyző nyakába.

’52-ben, Helsinkibe még csak „tanulni” vitték ki, mert már látták a magyar birkózóválogatott vezetői, hogy rendkívüli tehetséggel állnak szemben. Az ifjú tanonc aztán meg sem állt a dobogó második fokáig. Melbourne-ben és Rómában vitatható körülmények között végzett a második helyen: Ausztráliában kikapott a finn Mäkinentől, utolsó meccsén tussal kellett volna vernie a szovjet Dzneladzét az aranyhoz. Az ellenfél többször is két vállra került, a bírók mégsem láttak tust. A három ítész között volt egy svéd meg egy norvég, akik nem akarták elvenni a finn Mäkinentől az olimpiai bajnoki címet. Rómában egy török várta a döntőben, vagyis Polyák várt rá, Sillét ugyanis az aznapi mérlegelés után a mentők vitték el, annyira megviselte a fogyasztás. A kórházban felpumpálták, és a bírók egy vitatható akciót a javára ítéltek meg, Polyáknak pedig be kellett érni harmadszor is az ezüsttel.

A közbenső versenyeken sorra gyűjtötte az érmeket: három vb-arany, két vb-ezüst és tizennégy magyar bajnoki cím birtokában várta negyedik olimpiáját. A felkészülés során legjobb barátjával, Gurics Györggyel (az ’52-es olimpia bronzérmes birkózójával) legyőzhetetlen párost alkottak a tatai edzőtáborban játszott lábtenisz partik során.

Végül 1964-ben, Tokióban megvalósította élete álmát: 32 évesen a dobogó legmagasabb fokára állhatott. Egy ország szorított érte, a döntőben szinte az összes magyar olimpikon ott volt a közönség soraiban. Polyák Imre birkózói nagyságát még a legmagasabb szinten is elismerték, ezt jelzi, hogy a döntőben az ellenfél egyik akciója után még Roger Coulon, a nemzetközi szövetség francia elnöke is mutatta, hogy nem jár érte pont. A sportvezető ezzel a gesztusával is jelezte – utalva a korábbi hibákra, melyek Polyákot súlytották -, hogy a sportban ekkora igazságtalanság nem történhet.

Győzelmét a nagy rivális szovjet birkózóválogatott tagjai is elismerték, az olimpiai döntő után ünnepséget rendeztek neki szállásukon. Pedig a döntőben a szovjet Ruruát győzte le, de ő maga is fejett hajtott Polyák nagyobb tudása előtt. Ruruával azóta is jó barátságot ápolnak, rendszeresen meglátogatják egymást.

Birkózói pályafutása alatt mindvégig dolgozott, az ötödik kerületi kapitányságon először csoportvezetőként az útlevélosztályon, majd a közlekedési osztályon. A válogatottság és a rendőrségi munka mellett elvégezte a rendőrakadémiát, és a Testnevelési Főiskolán szakedzői képesítést is szerzett. Visszavonulása után anyaegyesületénél, az újpesti lila-fehéreknél edzősködött, és a válogatott mellett is dolgozott. Hangulatos kis borozót üzemeltetett a budapesti Dob utcában, ahol megfordult a magyar élsport színe-java.

1958-ban ő volt az első, akit az Év Sportolójának választottak Magyarországon, majd 1962-ben ismét neki ítélték a díjat a magyar sportújságírók. Tagja a Nemzetközi Birkózó Hírességek Csarnokának, 2000-ban Magyarországon az Évszázad Birkózójának választották. 2004-ben az elsők között kapta meg a Nemzet Sportolója elismerést a magyar államtól. Állandó résztvevője volt a bajnokok klubja eseményeinek. 2005-ben MOB-érdemrenddel jutalmazták. Polyák Imre súlyos betegség után, 2010. november 15-én hunyt el, életének 78. évében.