Hatharom / Blog / Bejegyzések
Rijekán túl, bajnokságon innen
A Keleti pályaudvar mellett elfekvő vendéglátó egység tv-jén néztem Thomas Doll meccs utáni nyilatkozatát, lévén, hogy a...
 

A Keleti pályaudvar mellett elfekvő vendéglátó egység tv-jén néztem Thomas Doll meccs utáni nyilatkozatát, lévén, hogy a stadionból a második félidő közepén kijöttem. Rettentő kíváncsi voltam, hogy mit nyilatkozik a Fradi elmúlt pár évének legkiábrándítóbb napján. Meghallgattam, figyeltem minden egyes szavát, a gesztusait. És csalódnom kellett.

 

Thomas Doll ugyanis nem tudja, milyen/melyik klubnál vállalt munkát. Mészölygézai magasságokba emelkedett tegnap a köztévé mikrofonja előtt, mikor túlzott elvárásokról, a realitásérzék elvesztéséről papolt, meg arról, hogy mi nem a Real Madrid vagyunk. Valóban nem, mi a Ferencváros vagyunk, Közép-Kelet-Európa legnagyobb klubja és sokan vannak közülünk olyanok a lelátón, akik kénytelenek voltak végignézni, hogy Európa egyik legjobb csapatából a kontinens egyik legszarabbjává lettünk. Én mondjuk nagyszüleimhez, vagy apámhoz képest jó magyar futballt még nem láttam, de tisztában vagyok a múltunkkal, ahhoz tartom magam és nem érdekelnek a realitások, meg mondjuk a Rijeka elleni továbbjutás közel sem tartozott volna a csoda kategóriába. Eladtuk Albert nevét, eladtuk az új stadion üzemeltetési jogát, a régió legdrágább jegyáraival „büszkélkedhetünk”, ezután meg azt kell hallgatnunk, hogy mi kishalak vagyunk egy szaros, múlt nélküli horvát csapathoz képest? Egy frászt, Thomas, itt mindig nyerni kell, mindig, de ha esetleg nem is jön össze, talán próbáljunk meg legalább 3 félidő alatt egyszer kapura lőni. Nem mellesleg, egyértelmű, hogy ilyen kvalitású játékosokkal a bajnokságban sem fogunk hengerelni, ott már nehéz lesz az egyenlőtlen feltételekkel magyarázni a vergődést.

Másrészt, Thomas Doll-ról tegnap bebizonyosodott, hogy ő csak egy báb, vagy ami rosszabb, teljesen vak a futballhoz. Ez utóbbit erősen kétlem, az első verzión meg csodálkozom. Nem találom a magyarázatot, hogyan fér be a Ferencváros kezdőcsapatába Ugrai Roland, vagy Predrag Bosnjak. Utóbbi a negyedik meccsét játssza  nálunk, de jó megmozdulására még nem emlékszem. A guruló labdát nehezére esik átvenni, passzolni nem tud, ívelni sem, összevissza kolbászol (tegnapi tizi az övé volt, remélem mindenki látta) és nagyjából olyan sebességgel fut, mint én, Bönig fél lábbal többet ér nála. Persze őt Moniz hozta, ez manapság nem jó ajánlólevél, ma már egyedül Mateos-szal számolnak rendszeresen a holland alatt/által szerződtetett játékosok közül.  Vagy milyen megfontolásból hozta ide a jóllakott napközisre hasonlító, a rijekai bunkertaktikát a hülyeségével romba döntő Havojic-ot,  a kiégett, csigalassú Lauth-ot és miért szorult ki a kezdőből három meccs után Kukurozovic, miközben tavaly még arról papolt, hogy ide csak kész, azonnal bevethető játékosok érkeznek? Ergo, vagy ismét haszonleső menedzserek hálójába került klubunk, vagy totálisan dilettáns az edzőnk. Takarodjozni ugyan nem fogok, de megsiratni sem, ha majd távozik innen, ami egyébként valószínűleg nincs is már messze.

A vezetőség elleni harcban viszont tegnap csatát nyertek a szurkolók, ezt a vak is láthatja. Finoman fogalmazva, nem egy örömittas diadal ez, az utóbbi évek legrosszabb Fradival kapcsolatos élménye volt a tegnapi. Már a meccs elején apátiával keveredő, vágható feszültség, Kubatov takarodj, 0-2 és snitt. Egyszerűen betelt a pohár. A nézőknek elege lett a felelőtlen ígérgetésből, a boszorkányüldözésből és a lelketlen csapatból. Néhány perc alatt úgy kiürültek a szektorok, mint a huzat, holott semmilyen felszólítás nem történt a csoportok részéről, sőt, az első távozók nem is a GM szektorában foglaltak helyet.(Ezt csak azoknak, akik a minősíthetetlen játék és a jövőkép hiánya helyett a szurkolókat okolják a tegnapi kudarcért). A szurkolók között most ha nem is egység, de egyetértés van, teljesen egyértelmű, mi lesz ennek az egésznek a kimenetele. Empirikus tapasztalataim alapján, akinek a Fradi tábora kórusban kiabálta, hogy „Takarodj!”, az előbb, vagy utóbb meg is tette. Persze lenne még innen visszaút, félő viszont, hogy a vezetőség túl konok ahhoz, hogy hamut szórjon a fejére. Pedig a labda most az ő térfelükön pattog.

Itt tartunk hát, 2 nappal a szezonkezdet előtt az állapotok a terry robinson/berki krisztián kettős regnálásának idejét idézik. Arrogáns vezetők, apátiába süllyedt szurkolók, kétségbeesett edző, harmatgyenge csapat. Innen elvileg már csak felfelé vezethet az út. Csak az a fránya empíria ne lenne.

 

Ha tetszett a cikk, kövesd a blogot Facebookon is, ITT!