Nézem tegnap otthon a meccset és egyszer csak azon kapom magam, hogy ez engem már nem érdekel. És ez az érzés fog el szinte minden hétvégén.

Mert hiába lógok 0-24-ben a Ferencvároson, mégsem tudom, kik játszanak a csapatban. Nem a nevükről beszélek, mert a legtöbb riporterrel ellentétben tudom, hogy a középpályásunkat Kukuruzovic-nak és nem Kukurozovic-nakhívják, illetve azt is, hogy a szélsőhátvédünk nem Dilavert, hanem Dilaver. Nem erről van szó. Arról, hogy amíg korábban a hajamat téptem, üvöltöztem, ha nem a stadionban voltam, otthoni berendezést törtem egy-egy tegnapihoz hasonló meccsen, idén már csak rezignáltan csóválom a fejem – vagy azt sem. És a vezetőség összes bűne közül ez a legsúlyosabb.

Őszintén szólva, a jelenlegi keretünkből Bödén, Gerán, Gyömbéren és Dibuszon kívül senkiért nem hullatnék könnyeket. Jelen kerettagok közül ugyanis a legtöbben képesség- vagy mentalitásbeli hiányosságaik miatt nem ütik meg azt a szintet, amit én egy ferencvárositól elvárok. És ide értem a mestert is, aki jópofa és korrekt csávó amúgy és afelől sincs kétségem, hogy van elképzelése arról, hogy mit kellene játszania a csapatnak, de hogy ez most már hetek-hónapok óta nem manifesztálódik, az  az ő felelőssége IS. Persze Dolltakarodjozni nem fogok, már csak azért sem, mert nem akarok végignézni még egy Orosz Pál-féle tévéturnét, ahol hosszan ecseteli, miért kellett egy fájdalmas, ugyanakkor szükséges és hosszútávon kifizetődő döntést meghoznia az edző menesztésekor, miközben neki már régen egy megye 1-es csapatot kellene igazgatnia, nem a Ferencvárost. Februárban lesz 4 éve, hogy Kubatov Gábor vezeti a klubot, annak is érdemes lenne utánanézni, volt-e korábban olyan vezető, aki ilyen hosszú idő alatt 0, értsd nulla bajnoki címet tudott felmutatni, az összes szakosztályt beleértve.

Szép kis rémálmot csináltak abból az időszakból, amit a klub egyik legszebb időszakának jósoltunk. Nincs csapat, nincs néző, csak ostoba szabályozások, hazug propaganda és a szurkolók folyamatos vegzálása.  Csak szólok, a klub a szemünk láttára haldoklik. Kompromisszumra már nincs lehetőség, itt a szurkolók és a vezetőség harcában valaki végleg el fog vérezni. Vagy a tegnapi teljesen békés demonstrálók drapijának letépése és megköpködése után még bárki is komolyan gondolja, hogy a szurkolók csupán heccből maradnak távol? Hogy ha két hét múlva fognák magukat és bemennének a Paks ellen, minden úgy lenne, mintha mi sem történt volna az elmúlt hónapokban? 

A még mindig meccsrejárók kedvenc érvére annyit reagálnék, hogy nem a csapat, hanem a klub a legfontosabb. És ez a klub most nagyon rossz irányba megy. Erkölcs, Egyetértés? Őszintén, kikből hiányzik ez a mai Ferencvárosnál? Szerintem azokból, akiknek most Erőből van sok.

Itt már fölösleges mindenféle sípos és fehér kendős akció, habár mindenképp jár a köszönet az ezeket megszervezőknek. Ezekkel semmit nem lehet elérni. A Ferencvárosnál ma két dolog számít, a pénz és a pompa. 3-4, teljesen üres lelátók előtt lejátszott meccs kell. Az már olyan anyagi és presztízs veszteség lenne, amit a vezetőség nem nézhetne tétlenül. Szóval gondolkodjon el minden magában háborgó, de a meccsre járástól szabadulni képtelen fradista, hogy nem éri-e meg 2 hónap távolmaradás azt, hogy a jövőbeli generációk is megtapasztalhassák még a Fradi-életérzést.Minden egyes megvásárolt jegy, minden egyes elfoglalt szék, vagy elfogyasztott sör csak konzerválja a jelenlegi állapotokat.

Teljes bojkottot a Ferencváros jövőjéért!

Ha tetszett a cikk,kövesd a blogot a Facebookon is,ITT!