Hatharom / Blog / Bejegyzések
TOP 10: Budapesti "miniolimpia", kézidömping és arccal Rió felé - avagy 2013 legjobb sporteseményei
És a Forma-1? Vagy a Super Bowl? Labdarúgásban nem is rendeznek BL-döntőt? Öttusában, kajak-kenuban, tornában meg a vb marad el? Az Universiade smafu? A...

És a Forma-1? Vagy a Super Bowl? Labdarúgásban nem is rendeznek BL-döntőt? Öttusában, kajak-kenuban, tornában meg a vb marad el? Az Universiade smafu? A víz alatti hoki világbajnokságról már ne is beszéljünk?! Megértem a csalódottságot, hiszen magam is elégedetlen vagyok. Mert hiába kíséreltem meg tíz pontba gyűjteni 2013 legnagyobb, legizgalmasabb, leginkább várt sporteseményeit, ez az összeállítás a mégoly dicséretes vállalás ellenére sem lehetett teljes. Mielőtt azonban elmerülnénk a kínzó hiátus szörnyű mocsarában, azért vessünk egy pillantást erre a csonkán is zsúfolt sportnaptárra!

 

10. Divízió I/A-csoportos jégkorong-világbajnokság (Budapest, április 14–20.)

 

A budapesti „miniolimpia” első nagy eseménye. Mert idén el leszünk kényeztetve nagyszabású, hazai rendezésű világversenyekkel: a hoki-vb mellett a főváros ad otthont a cselgáncs Európa-bajnokságnak, a birkózó- és a vívó-világbajnokságnak, hogy a debreceni rövidpályás gyorskorcsolya-vb-ről vagy az egri víz alatti hoki-világbajnokságról már ne is beszéljünk.

Magyarország immár ötödször rendez divízió I-es vb-t (2002-ben Székesfehérvár és Dunaújváros, 2003-ban és 2011-ben Budapest, 2005-ben pedig Debrecen volt a házigazda), s bár a realitásokat figyelembe véve eddig sohasem lehetett egyértelmű elvárásként megfogalmazni a feljutást, két éve óriási csatára késztettük az olaszokat az aranyéremről döntő összecsapáson. Idén remek alkalom nyílik a visszavágásra, csakhogy a taljánokon kívül az ugyancsak az elitből kizúgó kazahokkal, a gyakorta kellemetlenkedő Nagy-Britanniával és Japánnal, valamint az eggyel lejjebbről felkapaszkodó Dél-Koreával is farkasszemet kell néznünk. Figyelembe véve, hogy legutóbb az olimpiai selejtezőn a nálunk jóval szerényebb játékerőt képviselő hollandok ellen is elcsúsztunk, és a szapporói forma mellett egyelőre a végleges kapitányunkat sem találjuk, a feljutás inkább csak álom, a dobogó viszont reális célkitűzés lehet.

 

9. Birkózó-világbajnokság (Budapest, 2013. szeptember 16–22.)

 

Ajánlom ezt a vb-t mindazoknak, akik kíváncsiak Deák Bárdos Mihály búcsúfellépésére. Mert ha a sors úgy akarja, a magyar birkózósport örökifjú nagy öregje, a négy olimpián járt, hatszoros világbajnoki ezüstérmes és nem utolsósorban Európa-bajnok sportember hazai közönség előtt léphet utoljára szőnyegre nagy világversenyen. Ajánlom ezt a vb-t mindazoknak, akiket érdekel, hogy mire jutnak az olimpia magyar hősei. Vajon horogra akad-e egy, a londoninál is fényesebb érem Csontinak? Összejön-e a nagyon várt arany Lőrincz Tamásnak? Folytatódik-e Hatos Gábor bronzkorszaka? (Olimpián, felnőtt és junior világbajnokságon egyaránt egyszer, Eb-n pedig háromszor végzett harmadikként.) Ajánlom ezt a vb-t mindazoknak, akik egy-egy reményteljes fiatal berobbanásában reménykednek. Lőrincz Tamás öccse, Viktor vagy Kozák István akár meg is felelhet a kritériumnak, de mások is elnyerhetik a kellemes meglepetés „titulust”. És végül ajánlom ezt a vb-t mindazoknak, akik kívülről-belülről ismerik a sportágat; mindazoknak, akik még csak ismerkednek vele; mindazoknak, akik szeretik a drámai feszültséget; mindazoknak, akik hamisítatlan katarzisélményre vágynak; mindazoknak, akik a helyszínen szurkolnának; mindazoknak, akik csak a televízió előtt ráznák az öklüket. Szóval mindenkinek.

 

8. Vívó-világbajnokság (Budapest, 2013. augusztus 5–12.)

 

Ha az előző olimpiai ciklus kezdetén egy megátalkodott ellendrukker azt merészelte volna jósolni, hogy Londonban mindössze négy magyar vívó képviseli a magyar színeket, azt minimum kardélre hányták volna. Ehhez képest az ötkarikás játékokon Szilágyi Áronnak kellett esernyőt tartania az utóbbi esztendőkben súlyos válságba jutó sikersportágunk fölé, amely remélhetőleg hamarosan ismét a régi fényében csilloghat. Ehhez nagy lökést adhat egy hazai világbajnokság, ahol Szilágyi mellett más magyarok is (arany)éremeséllyel léphetnek pástra. Például megkezdheti a csorba kiköszörülését az olimpiáról példátlan módon lemaradó kardcsapat, javíthat az ötkarikás játékokon korán kieső Szász Emese és Mohamed Aida, bizonyíthatnak férfi párbajtőrözőink. Férfi tőrben valószínűleg még egy (jó) ideig várni kell az új Kamuti Jenőre (egyelőre az olimpiai kvalifikáció is távolinak tetszik, nem hogy két ezüstérem), női kardban viszont az ígéretes korosztályos eredmények után talán már idén lehet keresnivalónk a felnőttek között is. Egy biztos, ha a budapesti vb hatására akár csak egy kisfiú vagy kislány elkezdi nyaggatni az anyukáját vagy az apukáját (vagy ami még jobb: mindkettőjüket), hogy vigyék le egy vívóterembe, már megérte a rendezés.

 

7. Férfi kézilabda Bajnokok Ligája, Final Four (Köln, 2013. június 1–2.)

Amióta bevezették a Final Fourt a Bajnokok Ligájában (idén immár negyedszer rendeznek négyes döntőt a BL-ben), azóta oda vágyik az MKB Veszprém, de ekkora eséllyel talán még sohasem pályázott a bejutásra. Jó, a konkurenciát ezúttal sem lehet elintézni egy kézlegyintéssel (Carlos Ortega együttese mellett – a teljesség igénye nélkül – Kölnbe igyekszik a Barcelona, az Atletico Madrid, a Kiel vagy a Füchse Berlin is), de a tavaly nyári igazolások után mini-világválogatottá váló bakonyiak a játékoskeret minősége alapján még a végső győzelemre sem esélytelenek. Amihez 2002-ben igencsak közel jártak, de az akkor még kieli magasságokban járó Magdeburg ellen egy végletekig kiélezett fináléban végül alulmaradt a Zovko-csapat. 2013-ban, harmincegy évvel a Honvéd BEK-győzelme után talán végre felkerül a pont az i-re.

 

6. Női kézilabda Bajnokok Ligája-döntő (2013. május 4–5. és 2013. május 11–12.)

 

1982-ben a Vasasnak és 1999-ben a Dunaferrnek már sikerült, s idén remélhetőleg végre a harmadik magyar győztest is feljegyezhetjük a női kézilabdázók legrangosabb európai kupasorozatában. Sőt, ha merünk igazán nagyot álmodni, titkon még egy magyar döntőben is reménykedhetünk, hiszen a legjobb nyolc között az idén is favoritnak számító Győri Audi ETO KC mellett az FTC-Rail Cargo Hungariának is szoríthatunk. Görbiczéknek a Buducsnoszt Podgorica, Larvik, Randers hármasból kell megelőzniük két csapatot az elődöntőbe jutáshoz, a Fradira pedig a bombaerős Valcea, a Zvezda Zvenyigorod és a Krim Ljubljana vár a második csoportkörben. A története során valamennyi nemzetközi kupadöntőjét elveszítő Győr tavaly nagyon közel járt a hőn áhított diadalhoz, de sajnos igenben lőtt több góljának köszönhetően a Buducsnoszté lett a trófea, így az ETO-nak a hetedik fináléban sem sikerült megtörni az átkot. A Fradi viszont legutóbbi négy nemzetközi kupadöntőjéből hármat megnyert (tavaly és tavalyelőtt a KEK-ben, 2006-ban az EHF-kupában diadalmaskodott), fájdalom, pont a BL-győzelem nem jött össze (2002-ben az orkán erejű bírói hátszéllel támogatott Kometal Szkopje ért a csúcsra). A Győrnél gyakorlatilag elvárás, a Ferencvárosnál inkább csak álom a finálé, ezzel együtt mindkét csapatért tiszta szívből szurkolhatunk: hajrá, zöldek!

 

5. Férfi kézilabda-világbajnokság (Spanyolország, 2013. január 11–27.)

 

Az esztendő első igazán nagy eseménye – s talán az év első nagy magyar sikere. Hogy mire gondolok? Kimondom, leírom, vállalom – éremre. Mocsai Lajos csapata már a londoni olimpián is dobogóra állhatott volna, de Fortuna talán a legfontosabb pillanatokban engedte el a fiúk kezét. A svédek elleni elődöntőben tényleg nüanszok döntöttek – fájdalom, nem a javunkra. Ha jobban használjuk ki az emberelőnyeinket, ha Császár nem sérül meg a hajrában, ha bemegy Harsányi ziccere… De nincs ha és nincs érem. A világbajnokságon viszont eljöhet a mi időnk. Ha nem facsarja ki a játékosokat a sorozatterhelés, ha nemcsak két-három vezére lesz a csapatnak, ha Mikler végig „fazekasi” formában véd, ha a csoportkör után (sorendben Egyiptommal, Ausztráliával, Horvátországgal, Spanyolországgal és Algériával találkozunk) a nyolcad- és negyeddöntőre is marad tartalék, ha megvalósul a nagy árnyékátlépés (a lélekemelő bravúrok után nem torpanunk meg a nagy lehetőség kapujában), akkor… Akkor az 1997-es kumamotói világbajnokság után újra vb-elődöntőt játszhatunk, sőt, az 1986-os svájci ezüst után újra érmesek lehetünk. Csak érdekességképpen: huszonhét évvel ezelőtt is Mocsai Lajos volt a szövetségi kapitány…

 

4. Szabadtéri atlétikai világbajnokság (Moszkva, 2013. augusztus 10–18.)

 

Bagyula István, Németh Zsolt, Annus Adrián, Fazekas Róbert és Pars Krisztián. Nekik már sikerült – ezüstérmet szerezniük szabadtéri atlétikai világbajnokságon. Mert bármilyen meglepő – tíz olimpiai bajnoki cím ide vagy oda – a vb-k 1983 óta íródó történetében eddig még egyetlen magyar aranyérem sem született. Legutóbb Teguban mindössze hat centiméter hiányzott a sporttörténelmi diadalhoz, de Pars Krisztiánnak – akkor még – „csak” a második hely jutott. Nem szeretnék semmit sem elkiabálni, de ha nem történik égszakadás-földindulás (illetve nem tűnik fel a messzi ismeretlenből egy Tyihon- vagy Gyevjatovszkij-klón), akkor Moszkvában meglesz az első magyar vb-arany. Persze nemcsak Pars miatt szerepel ilyen előkelő helyen a világbajnokság a privát rangsoromban: igazi nemzetközi sztárparádé várható, ráadásul kinéz néhány világcsúcs is – Usain Boltban, David Rudishában, Aries Merrittben vagy mondjuk Ashton Eatonban mindig ott van a rekord lehetősége. De ha egyetlen világcsúcs sem születik, „csak” nyer Pars Krisztián, akkor is maximálisan elégedettek leszünk.

 

3. Női kézilabda-világbajnokság (Szerbia, 2013. december 7–22.)

 

Atlétikai hasonlattal élve magasra került a léc. Mert amilyen telhetetlen fajta a magyar szurkoló, a tavalyi Eb-bronz után már szinte elvárja az újabb medáliát a magyar női kézilabda-válogatottól. Ha már ismét „hazai” pályán játszhatunk (a kontinensviadal után a vb-t is elnyerő Szerbiában újra piros-fehér-zöldbe borul majd a lelátó), ha már a norvégokat leszámítva a világ komplett élmezőnyével partiban voltunk az Európa-bajnokságon (az öreg földrészen kívül Dél-Koreán és Brazílián kívül más válogatottól aligha várható kiugró szereplés), ha már erősebbek leszünk egy, az év végére remélhetőleg világklasszis formába lendülő Zácsik Szandrával (és másokat sem ér el valamilyen menetrendszerű világversenyes nyavalya), ha már 2005 óta hiába vágyakozunk a vb-éremre (Oroszországban egy szép bronzérem jutott a karácsonyfa alá). Egyébként vb-aranyat is nyertünk már, jó régen, még 1965-ben…

 

2. Labdarúgó vb-selejtezők (2013. március 22., március 26., szeptember 6., szeptember 10., október 11., október 15.)

 

Románia itthon, Törökország idegenben, Románia idegenben, Észtország itthon, Hollandia idegenben, Andorra itthon. Hat mérkőzés – hat esély az álmok megvalósítására. Arra, hogy huszonnyolc év után végre ne nélkülünk rendezzenek labdarúgó-világbajnokságot. Nyilván nem Andorrával játsszuk az év meccsét – és ezzel még véletlenül sem szeretném megbántani a pizzafutárokból, gázóra-leolvasókból és vulkanológusokból válogatott miniállam nemzeti együttesét –, a két márciusi csörte ellenben nagyon sok mindent meghatározhat. Minimum négy pont kell, ha tényleg komolyan gondolkodunk a továbbjutásban, ha meg mind a hatot begyűjtenénk, szinte már készülhetnénk is a pótselejtezőre. Négy kör után a helyzet biztató (kilenc egységgel a második helyen tanyázunk a D jelű hatosban), a mostani sorrenddel majd a záráskor is kiegyeznénk. Hogy ne csak szerethető, hanem eredményes válogatottunk is legyen. Vagyis vb-résztvevő.

 

1. Vizes világbajnokság (Barcelona, 2013. július 19.–agusztus 4.)

 

Elnézést kérek a pongyola fogalmazásért, de kicsit körülményes lenne végigírni, hogy „úszó-, műúszó-, műugró-, hosszútávúszó- és vízilabda-világbajnokság”. (Na, tessék, mégis megtettem.) És hogy miért a vizes vb került az első helyre? Hát egyrészt azért, mert hallatlan izgalmakat tartogat a műugrás (vajon minden számot a kínaiak nyernek?), másrészt pedig azért, mert a szinkronúszás ugyancsak alkalmat kínál egy kis körömrágásra (vajon csak az oroszoknak jut arany?). Na jó, bevallom, az úszóversenyek és a vízilabda-mérkőzések alatt azért valamelyest hevesebben ver majd a szívem. Gyurta Dániel például zsinórban harmadik nagymedencés világbajnoki címét szerezheti meg, de Hosszú Katinka, Risztov Éva, Cseh László vagy éppen Biczó Bence is érmes reményekkel utazhat Barcelonába. Oda, ahol tíz évvel ezelőtt debütált felnőtt világbajnokságon egy bizonyos Risztov Éva, Cseh László és Gyurta Dániel. Férfi vízilabdázóink számára is emlékezetes a 2003-as vb, hiszen harminc évvel az első magyar vb-arany után sikerült világbajnokságot nyerniük a Kemény-legényeknek. Nyilván a Benedek-fiúk sem adnák alább az első helynél… A női vízilabdázók inkább 1994-et és 2005-öt idéznék, mondhatni Merész-elvárás, hogy az urakhoz hasonlóan a hölgyeknek is meglegyen a harmadik vb-cím. Igazi miniolimpia vár hát ránk Barcelonában, s a prognózis szerint ezúttal is jönni fog a magyar aranyeső.