Nagy a szomorúság Debrecenben, a város még mindig nem ocsúdott fel a fájdalomból, amely az egyik legbecsesebb cívis elvesztése miatt ülte meg a lelkeket. Természetesen Adamo Coulibaly a téma, aki négy szép év után búcsút intett a Lokinak, hogy mesésnek mondott fizetésért mesésnek gondolt vidéken rúgja a bőrt. Hogy hol, egyelőre nem tudni, a titokzatos támadó még vár a nagy bejelentéssel. Közben a rajongókat eszi a penész, hogy mégis merre veti a jósors a dédelgetett kedvencet, ezért a Sportméter nyomozásba kezdett: több, egymástól független, megbízhatónak tűnő forrást felkutatva kezd kirajzolódni a teljes Coulibaly-saga.
Adamo Coulibaly olyan, mint egy rocksztár. Míg mások, a szürke iparosok csatakos tréningfelsőben senyvednek pro licences hajcsárok fuballfelkészülésnek álcázott kiképzőtáboraiban, addig ő elegánsan végigturnézza a földtekét.
Érthető, hogy nem szívesen vált volna meg tőle a Debrecen – régen rajongtak ennyire egy légiósért a Hajdúságban. Állítólag egy sokat látott Loki-drukker még a nagyfater pajtában rejtegetett T-34-esét is felajánlotta, amikor tudomást szerzett arról, hogy tankot keres a Steaua Bucuresti – csak ne vigyék el a kedvenc gólvágóját.
„El a kezekkel Coulibalytól!”– ez volt a jelszó Debrecenben. De már hiába várnak rá a Loki szurkolói. Hiába az extra engedmények, a Coulibaly-kilengéseket hortobágyi birkanyájakat megszégyenítő türelemmel viselő vezetőség, a csatárban felülkerekedett a kalandvágy.
Ráadásul a Steaua is lemaradt róla. Meg a Győr, a török Denizlispor, a ciprusi Anorthoszisz és APOEL, valamint a francia Chateauroux is. A legújabb hírek szerint a török Boluspor és a portugál Vitória Setúbal is csatlakozott a kérőkhöz, csakhogy valami azt súgja, nekik is kosarat ad a csélcsap csatár.
Mert Adamo Coulibaly többre vágyik. Ezért tűnik fel a glóbusz majd’ minden szegletében, és tárgyal elöljárókkal, sportigazgatókkal, sejkekkel, s ki tudja, még ki mindenkivel.
Ami azt illeti, a Sportméter birtokába jutott néhány exkluzív információ, néhány ugyancsak meghökkentő adalék a Coulibaly-sztorihoz. Természetesen az újságírói etika szentségét ezen sorok írója is nagy becsben tartja, ezért a források kilétét fedje jótékony homály: legyen elég annyi, hogy Coulibaly fodrászának kedvenc zöldségese elkotyogott ezt-azt a szomszédos bizsuboltban. A Sportméter most megosztja a legszebb gyöngyszemeket.
Adamo Coulibaly idén nyáron először – tessék megkapaszkodni – Izlandon próbált szerencsét. A Fimleikafélag Hafnarfjarðar jól csengő név, gondolta, miután a harmadik szótag után harmadszori nekifutásra is kudarcba fulladt a csapatnév helyes kiejtésére tett kísérlete. De nincs ezzel semmi gond, nem szóvivőnek vagy tévébemondónak szerződtették volna, hanem csatárnak. Az első számú góllövőnek. Nagyon sokat vártak tőle, a klubvezetők szerint meg sem állt volna harminc gólig az izlandi élvonalban. Csakhogy akadt egy kis probléma. Aztán több nagyobb is. Az első személyes találkozó előtt például tévedésből a helyi halüzembe vitték, ahol égető szükség lett volna egy nagy teherbírású targoncásra. Coulibaly zokon vette a bakit, és engesztelésképpen azt kérte, hogy ünnepélyes gejzírkitörések között mutassák be. Nem fog menni, szabadkoztak a magukat egyre kínosabban érző potentátok, ha esetleg be tetszene érni a szilveszterről maradt konfettivel…, villantottak fel elsőre tán kissé „fapadosnak” tűnő B-tervüket. Oké, nyelt egy nagyot Coulibaly, de amikor kiderült, hogy az előre megbeszéltek ellenére egyetlen gleccsert sem neveznek el róla, betelt a pohár. Komolytalan klubokkal ő aztán nem tárgyal.
Néhány ígéretesnek tűnő, ám ilyen-olyan okokból meghiúsuló, egyéb európai lehetőség (lásd: fentebb) után aztán belevágott egy afrikai kalandba. Egy újonnan alakult törzsi gárda csábította mesés feltételekkel, grandiózus tervekkel, tejjel-mézzel folyó Kánaánt, kontinentális Bajnokok Ligája-diadalt ígérve. Az együttes megbízott sámánja állítólag több OTP Bank Liga-találkozót is személyesen tekintett meg Debrecenben, hogy alaposan feltérképezhesse a támadót, s a látottak alapján nem is volt kérdéses, hogy Coulibalyra van szükségük. Maga Coulibaly sem sokáig vívódott, alig másfél hónapos csúszással meg is érkezett, hogy aláírja álmai kontraktusát. Lenyűgözte a klub infrastruktúrája (nem sok egylet mondhat magáénak egy egész szavannát), a magasan kvalifikált szakembergárda (még a szertáros is rendelkezik pro-licences woodoo-képesítéssel), csupán akkor bizonytalanodott el, amikor megpendítették neki Eto’o érkezését. Kissé furcsállta a dolgot, de azért legyezgette a büszkeségét, hogy milyen kitartó a Győr: ha ő nem megy a Rába-partra, ők jönnek hozzá. Persze hamarost tisztázódott a félreértés, Coulibaly a kameruni csatárt is örömmel fogadta volna – csak ne keressen nála többet. Ezen a ponton sajnálatos módon megrekedtek a tárgyalások. Bérkompenzáció gyanánt ugyan még felajánlották Coulibalynak, hogy másodállásban, megbízási szerződéssel, rövid betanulást követően a sámáni teendőket is elláthatja, de a csatár ekkorra már végletesen kiábrándult.
Még jó, hogy más ajánlat is lapult a tarsolyban. Nem, ezúttal sem Győr felé vette az irányt, de ha a J-League-ből keresik az embert, azon bizony érdemes elmerengeni. A japán Kawasaki hívása új reményt adott Adamo Coulibalynak. Végre ő is motorral járhat, mint Somália a Fradiban. Coulibaly persze semmit nem bízott a véletlenre, alaposan kifaggatta régi jó ismerősét, a Bárányos Zsolt sokáig megdönthetetlennek hitt klubcsere-rekordjára aspiráló Homma Kazuót, hogy mégis mire számíthat a felkelő nap országában. A csatárkolléga alaposan kiokosította az egykori debreceni kedvencet, elmondta, hogy hol szolgálják fel a legfinomabb szusit, hogy hol mérik a legjobb szakét, hogy hol a legmagasabb az egy főre eső harakirik száma a városban. Adamo Coulibaly ekkor már biztosan tudta, hogy révbe ért. Rábólintott hát a Kawasaki ajánlatára, mint annak idején Dombi Tibor mértani pontosságú centerezéseire. Már csak az ünnepélyes aláírás volt hátra, a tervek szerint a figyelmes sportigazgató ötletére a szignózás alatt a Neoton Família japán feldolgozású slágere, az „Adamo, álmodj csak tovább!” szólt volna. Ha Coulibaly megjelenik. Merthogy az utolsó pillanatban visszakozott. A hírek szerint nem tetszett neki a klub által felkínált lakás, hiába kért mindhárom fürdőszobába jakuzát, a japánok csak ingatták a fejüket. A Kawasaki azóta is hiába várja Coulibalyt. Még jó, hogy az élelmes sportigazgatót nem lehetett zavarba hozni: a bemutatásra szánt sajtótájékoztatón dörgő taps fogadta az „Adamo, hol vagy?” című Fenyvesi Gabi-remake-et.
Coulibaly ezt követően az egyik indián rezervátumban tűnt fel. Ami azt illeti, nagy tervekben ott sem volt hiány: egyértelmű elvárásként fogalmazták meg, hogy be kell jutni az MLS-be. Ez nem lehet gond – interiorizálta pillanatok alatt a klubcélokat a csatár –, hiszen jó néhányszor megfordult már a Kánai út 2/D alatt, és mindig hangosan köszönt a portásnak. Nem MLSZ, MLS, igazították ki finoman a támadót, aki persze cseppet sem jött zavarba. Sima ügy, reflektált a korrekcióra, Hercegfalvi Zoltán révén tökéletesen képben van az amerikai labdarúgást illetően. Ez már valami, fogalmazódott meg a bölcselet az indián vezérkarban. Hiába, a Kansas egykori magyarját ma is nagy tisztelet övezi kontinensszerte, a Honvédot is megjárt támadó iránti tiszteletből állítólag még a csapat Totó névre hallgató kabalakutyusát is átkeresztelték volna – Tippmixre. Felesleges ragozni, Coulibaly magabiztossága mindenkit rabul ejtett. Jöhetett a sarkalatos pont, a szerződés aláírása. Elegáns, Coulibaly indián nevével (Nagy Fekete Hegyomlás) ellátott mez és csupa derűs, mosolygós klubalkalmazott várta a csatárt, aki a várakozásoknak megfelelően meg is érkezett a ceremóniára. Hogy bejelentse, legmélyebb sajnálatára mégsem írhatja alá a kontraktust. Más ajánlatokat is meg kell fontolnia, szabadkozott, hogy aztán döntése legfőbb motívumaként a szerződésében szereplő záradékot jelölje meg. E szerint minden mérkőzés után az ellenfél minden játékosával el kellett volna szívni a békepipát, márpedig őt így nem érdekli a dohány. Engesztelésképpen beajánlotta maga helyett Váczi Zoltánt, illetve átnyújtotta Debrecen valamennyi nyertes trafikpályázatát, majd sietve távozott.
Hogy hol jár most Adamo Coulibaly, nem tudni, hogy talál-e még ebben a hónapban csapatot, rejtély. De talán a csatár kalandos nyarának néhány epizódját felvillantva teljesebb a kép. Egy biztos, valahol már nagyon várják Coulibalyt. A centert, aki folyton úton van. Úton az álmai felé. Csak érkezzen is meg.