A magyar sporttörténelem és a súlyemelés történetének egyik nagy alakja hunyt el ma reggel, Földi Imre személyében. A tatabányai legenda egy páratlan életművet hagyott maga után. 
Első jelentősebb eredményét 1959-ben érte el, mikor  az Európa-bajnokságon és a Világbajnokságon is harmadik lett az 56 kilogrammosok versenyében. A római olimpián, a magyar csapat egyik legfiatalabb tagjaként a pontszerző 6. helyen végzett. 1961-ben érte el első világcsúcsát, szakításban, 1972-ig összesen 20-szor javított világcsúcsot. (Ötször összetettben.)
1962-ben és 1963-ban is megnyerte az összetett Európa bajnokságát súlycsoportjának, majd Tokióban világcsúcsot elérve zárt ezüstérmesként. (Szovjet ellenfele még nála is nagyobb súlyt tudott felemelni.) Első összetett világbajnoki címét 1965-ben szerezte meg. 1968-ban az Európa-bajnokságon aranyérmet szerzett, ám az olimpián hiába végzett holtversenyben az első helyen, az aranyat iráni riválisa kapta, mivel Földi néhány dekával nehezebb volt. 1969-ben világbajnoki, 1970-ben és 1971-ben pedig Európa-bajnoki aranyérmet szerzett összetettben. Az 1972-es müncheni olimpián, mindhárom fogásnemből (nyomás, szakítás, lökés) kettőben legyőzhetetlennek bizonyult, így 34 évesen megnyerte az olimpiát! Az év során még a világbajnoki és az Európa bajnoki aranyérmet is elnyerte összetettben. (A világbajnokságként az olimpia küzdelmeit ismerte el a Nemzetközi Súlyemelő Szövetség.) Az olimpia során 372,5 kilogrammos teljesítményt ért el, amely világrekordnak minősült. 1973-ban szerezte meg élete utolsó EB aranyérmet, ekkor a szakításban bizonyult legyőzhetetlennek. Az 1976-os montreali olimpiára is kijutott, ekkor az 5. helyen zárt. Rajta kívül egyetlen más súlyemelő sem zárt pontszerzőként öt olimpiai játékokon. Utolsó olimpiáját követően nemsokkal visszavonult. Visszavonulása után évtizedekig edzősködött, 2007-ben a Nemzet Sportolója címmel ismerték el teljesítményét.