Megjelent az oldalon egy cikk, amelyben Bognár György fejti ki a véleményét Pintér Attila leváltásáról és Dárdai Pál kinevezéséről.
http://www.hatharom.com/2014/09/25/mar-megint-bognar-gyurin-rohog-mindenki-video
A cikk elolvasása és a videó megnézése után azt gondoltam, hogy ez olyannyira szánalmas, hogy még kiröhögni sem érdemes. Valami azonban volt, ami nem hagyott nyugodni. Így ismételten megnéztem a videót és megütötte a fülem két mondat, amit érdemes kivesézni.
Az első mondat így hangzott: "...decemberig hagyni kellett volna! Ez kapkodás." Való igaz, hogy Pintér Attilát hagyni kellett volna! Persze nem azért, mert ez csak egy balszerencsés vereség volt, hanem inkább a következetesség látszatát kellett volna jobban óvnia az MLSZ-nek. Valamilyen okból, okokból Pintért kinevezték szövetségi kapitánynak, akkor ezek az okok nem szűntek meg egy vereség után. Az ominózus 1-2 után Pintér biztos, hogy nem lett jobb edző, de rosszabb sem. Tehát illő lett volna kiállni az MLSZ-nek saját döntése mellett! Amiről természetesen mindenki tudta, hogy nem jó döntés... Kapkodnak ott fenn, na, de hova?-kérdezem! Ugyanis régóta ismételgetett refrén, hogy az "A" válogatottal ugyan nem sikerült most (sem) kijutni az esedékes versenyre, de majd az utánpótlás néhány év múlva...! Manapság ez a légvár is kipukkadni látszik! Jusson eszünkbe Mészöly csapatának( U-19) szereplése a hazai rendezésű EB-n! Lehet az MLSZ-re sok mindent mondani, azt azonban nem hiszem el, hogy ott nem látják, hogy a labdarúgásunk egyre kevésbé versenyképes nemzetközi szinten. Nyugodt szívvel ki merem jelenteni, hogy az elindított akadémiai rendszer nem jól működik. Nem képes olyan fiatal játékosok kinevelésére, akik fel tudják venni a versenyt, nemhogy a világ elitjével, de még a középmezőny alsó felével sem. Az első akadémista generáció ma-holnap már kiöregszik az aktív korból és nincs egyetlen játékos, aki valamirevaló karrierrel büszkélkedhetne! Ergo már Pintér kinevezésekor illett volna olyan szakember vagy koncepció után nézni, ami lehet, hogy csak hosszútávon hoz majd hasznot a labdarúgásunkban, és esetleg ettől még nem emlegetik az Aranycsapattal egy szinten az aktuális magyar válogatottat, de valamilyen előrelépés várható lenne a jelenlegi állapotokhoz képest! Ahogy Pósalaky úr mondotta volt Nyilas Misinek: Ugorgyunk! A másik (fél)mondat eképpen szólt: "...a szövetség azon döntését, hogy szembeköpte a magyar edzőtársadalmat." Igen, szembe és köpte is! Vajon, miért is? Szar érzés lehet, hogy szól a főnök: - Emberek, ez nem munka, ez egy sz@r! Évek, évtizedek óta szarul dolgoztok, nincs semmi eredménye a munkátoknak semmilyen szinten! Eladhatatlan ez a produktum. Ráadásul még azokat a tapasztalt és nagyobb tudással rendelkező kollégáitokat is elmarjátok, akik esetleg tenni is szeretnének valamit azért a horribilis összegért, amiket ti zsebrevágtok! Mit gondoltatok? A végtelenségig ez nem mehet!
Nagyjából ennyi villant be ezen mondatokról. Azt gondolom, hogy lehetne még folytatni és akik hozzám hasonlóan szeretnének még egyszer szívből szurkolni a magyar válogatottnak, azok csípőből tudnák is tovább oltani a mai magyar labdarúgás egyik megmondóemberét és hasonszőrű társait!