A Forma-1 utóbbi tizenegynehány éve nagyjából a folyamatos szurkolói elégedetlenkedésről szólt. Hol Schumacher és a Ferrari volt túl gyors, hol feleslegesnek találták a tankolást, hol az első szárnyakkal nem voltak megelégedve, hol meg az csípte a csőrüket, hogy miért lehet/nem lehet kereket cserélni vereny közben. Ezzel az elképesztő méreteket öltő károgással párhuzamosan találta ki Bernie Ecclestone és az FIA is a saját agymenéseit, így aztán rövid időn belül azon kaptuk magunkat, hogy egyrészt halvány lila segédfogalmunk sincs az éppen aktuális szabályokról, másrészt ennek a mutáns izének, ami a sok újítás hatására kialakult, lassan semmi köze a hajdanánvolt, igazi F1-hez.

Az idei szezonban is folyamatos a méltatlankodás. Kezdődött azzal, hogy nem elég hangosak(!) a motorok, aztán jött, hogy ugyan már, hogy nézhet ki ennyire ocsmányul egy Forma-1-es kocsi.

Mert az azért már tényleg gáz, hogy egyes autóknak olyan az orra, mint egy elfuserált porszívó, nincs is ennél nagyobb probléma az életben, de komolyan.

Skandalum, tényleg, leszakad a pofám.

A helyzet ugyanakkor mégiscsak az, hogy mióta világ a világ, az F1 tele volt ocsmány kocsikkal. Ocsmányabbnál ocsmányabbakkal, csak valahogy a hetvenes években ezen még eszébe sem jutott kiakadni senkinek. Hahó, uraim-hölgyeim, ez nem szépségverseny, a GYORSASÁG számít, nem az, hogy kinek mi tetszik.

Ez itt például az Ensign N179-es. Annyira borzalmas, hogy ki sem lehet csúfolni. De tényleg, örök résztvevő a "minden idők legrondább versenyautói" összeállításokban. A baj mégsem ez volt vele, hanem, hogy menthetetlenül lassúnak bizonyult. Egy tragacs volt, ne szépítsük, egy ocsmány tragacs.

Hát ez is mi, de most komolyan. Az Arrow csapat gondolta úgy, hogy vicces lesz kimenni a versenypályára egy hasonló tákolmánnyal, de finoman szólva sem jött be a számításuk: rajtuk röhögtek, nem velük. Persze a fő gond itt sem az ízlés ellen elkövetett merénylet volt, hanem az, hogy a csodaparipa egyetlen egy huncut pontocskát sem tudott összekaparni a szezonban.

Ez meg itt a Honda 2008-as förmedvénye. Nem elég, hogy normális festésre nem tellett, még mindenféle kis szárnyacskával is teleaggatták a kocsit, mintha attól majd gyorsabb lenne. Hát, nem lett, szegény Button és Barrichello az első futam első körétől kezdve azt várta, mikor lesz már vége a szezonnak. Vége lett, a Honda viszont vette a kalapját, így Brawn és Button már a japánok gyámkodása nélkül húzta be a 2009-es két vb-címet.

Ez a Maserati meg az élő bizonyítéka annak, hogy bármilyen autót el lehet csúnyítani. Elődjét, az 1958-ban használt 250-est minden idők egyik leggyönyörűbb autócsodájának tartják, nem is alaptalanul. Igen ám, de a szezon végén a Maserati kilépett az F1-ből, a főtervező Valerio Colotti pedig fogta magát, és átvitte az autót a saját csapatába. Kicsit áttervezte, finomított rajta, és így született meg a fenti képen látható torzszülött. Az 1959-es USA Nagydíjon el is indult, de csak hét kört bírt ki a brazil Fritz d'Ory feneke alatt, aztán szétesett. Szerencsére nem is rakták többet össze.

A Ligier képes volt arra, hogy ezzel a szánalomheggyel mutatkozzon be az F1-ben. Innen nézve érthetetlen is, hogy miképp maradhattak több, mint két évtizedig (1996-ban passzolták át a csapatot a legendás Alain Prostnak, aki 2001-ig vitte a boltot), mert ez az autó nem más, mint merénylet a jó ízlés ellen. Ormótlan orr, indokolatlanul magas fej feletti ütköző, durva, kifejezéstelen dizájn. Ránézni is rossz, fúj.

Ezeken kívül is volt még persze pár mélypont, pl. a Tyrell hatkerekűje, itt, ni:

vagy éppen a két évvel ezelőtti, szintén borzalmasan szögletes Ferrari:

és a Renault sem teszi ki az ablakba a 2009-es konstrukcióját:

Zavarnak még valakit a csúnya autók?