Izgalmas volt a vasárnapi Spanyol Nagydíj Barcelonában. Körülbelül annyira, mint a fű növése.

Oké, az addig rendben, hogy a Mercedesek széttrollkodják a mezőnyt, és valószínűleg akkor is nyernének, ha a jövő héten hoznának egy olyan szabályt, hogy azok a versenyzők, akiknek a vezetékneve Hamilton és/vagy Rosberg, csak rükvercben teljesíthetik a futamtávokat. Még azt is lenyeljük, hogy ocsmányak az autók, hogy a motorok nem dübörögnek, csak cincognak, hogy a mezőny alig gyorsabb, mint a GP2-esek, hogy halljuk, mikor csikorgnak a gumik féktávon.

Lenyelünk mi sokmindent, ezért vagyunk szurkolók. Na, de könyörgöm, hogy megvárják, amíg elalszunk, és csak utána van verseny?!

A Spanyol Nagydíj első ötvenöt köre kb. annyira volt izgalmas, mint a fű növése. A srácok eljöttek a rajttól, ráálltak a gázra, aztán ment szépen minden, ahogy szokott. Vonatoztak. Néhány nehezebb felfogásúnak rászóltak a fülére, hogy ne vicceskedjen már, és ahelyett, hogy az előtte lévő fenekében autózik, maradjon le szépen, ahogy kell. Mert különben elfogynak a gumijai, és aztán nézheti. Innentől kezdve nem volt sok kérdés, a vonat nem várt, a versenyzők csinálták a maguk dolgát, kiálltak kereket cserélgetni, visszajöttek a mezőnybe, kikerültek pár tévelygőt, és hallgatták az okosságokat a rádióban.

Ezzel telt az első 75 perc.

Olyan volt az egész, mint egy bágyatag rádióműsor a vasárnapi ebéd után. Búgó motorhang, két, a háttérben egymással unalmas dolgokról beszélgető kommentátor, teli has, leragadó szemek.

Az elmélkedés a gumikeverékekről már félálomban ért, és azt is csak egy negyed füllel hallottam, amikor az alternatív taktikákról elmélkedtek az okosok. Ne szépítsük, akit ez a futam lekötött, akit érdekelt, hogy feljön-e a tizenhetedik helyre Vergne, az nem látott még rendes Forma-1-es versenyt. Tudjátok, olyat, amin előzés van, csata, harc, ahol mindenki tövig nyomja a gázt. Sokszor leírtam már, hogy ez a mostani spórolás nevetségesebb, mintha hagynák a fenébe a hacacárét, és Xbox-360-on nyomnák le a futamokat. Olcsóbb is lenne, szórakoztatóbb is, lehet oszolni, nincs itt semmi látnivaló. Köszönjük.

A Spanyol Nagydíj egyébként is az F1 pöcegödre, pont annyira izgalmas, mint amennyire az, amikor 24 futamból 18-at a pole pozícióból induló versenyző nyer meg. Komolyan mondom, Barcelonában a legizgalmasabb történés az volt, amikor 2000-ben Michael Schumacher elütötte az egyik szerelőjét, és csak ötödik lett a versenyen. Negyed évszázada rendeznek itt futamokat, és ennyire futotta. Közröhej.

Szoktunk rajta poénkodni, hogy mennyire uncsi a mi provinciális Hungaroringünk, de a helyzet az, hogy Barcelonához képest mi maga vagyunk a Jurassic Park. Itt legalább nem mindig az nyer, aki a szombati időmérőt megnyeri, és olyan 3-4 évente a futamot is értelmes döntésnek tűnik megrendezni.

Barcelona olyan, mint a Barátok közt, csak itt nem Novák Lacin röhögünk, hanem Maldonadón.

Pont itt tartottam az elmélkedésben (hogy aludtam-e, vagy csak véletlenül folyt ki néhány csepp nyál az íróasztalra közben, örök rejtély marad), amikor varázsütésre megélénkült valami. Vagy az van, hogy a srácokból hirtelen kiürült az altató, vagy valaki rászólt a fülükre, hogy 'hahó, lehet nyomni, ahogy a csövön kifér, mert lemaradunk!' Hát, kösz, jókor.

Lényeg a lényeg, lett verseny.

Voltak előzések, volt tempó, Vettel és Alonso pedig olyan ügybuzgalommal csapott a lovak közé, hogy még a naptárra is rá kellett néznem. Nem, nem utaztunk vissza az időben 1995-ig, ugyanazoknak a tragacsoknak nyomták ki a szemét is, amiket másfél órával korábban még a szélárnyéktól is óvni kellett, mert jajj, azok a csúnya gumik, el fognak kopni.

Rosberg az utolsó körökben már Hamilton váltóján autózott, Vettel Alonso után Kimit és Bottast is simán lekapta, volt pörgés, volt esemény. Nem mondom, hogy kapkodni kellett a fejemet, de még Szujó Zoli rikítása mellett is élvezhető volt a verseny. Igen, a verseny, mert ekkor már ezt a szót is ki lehetett mondani. Verseny ment a pályán, nem céltalan körözgetés, és bár egy percig nem volt valós esélye annak, hogy Rosberg megelőzi Hamiltont, végre azt éreztem, hogy nem akarnak önkéntelenül is lecsukódni a szemeim.

Egy sporteseménytől, azt hiszem, még önmagában nem érdem ez az érzés. De az idei F1-et elnézve, igenis meg kell becsülni. Pláne Barcelonában.

A spórolási világbajnokságot egyelőre a Mercedes és Hamilton vezeti. Utóbbi maga mondta a szombati időmérő után, hogy ennyire jó kocsit még nem vezetett pályafutása során.

Hát, élvezze csak ki. Én a magam részéről inkább annak drukkolok, hogy többet ne jöjjön neki össze.

A Forma-1 utóbbi tizenegynehány éve nagyjából a folyamatos szurkolói elégedetlenkedésről szólt. Hol Schumacher és a Ferrari volt túl gyors, hol feleslegesnek találták a tankolást, hol az első szárnyakkal nem voltak megelégedve, hol meg az csípte a csőrüket, hogy miért lehet/nem lehet kereket cserélni vereny közben. Ezzel az elképesztő méreteket öltő károgással párhuzamosan találta ki Bernie Ecclestone és az FIA is a saját agymenéseit, így aztán rövid időn belül azon kaptuk magunkat, hogy egyrészt halvány lila segédfogalmunk sincs az éppen aktuális szabályokról, másrészt ennek a mutáns izének, ami a sok újítás hatására kialakult, lassan semmi köze a hajdanánvolt, igazi F1-hez.

Az idei szezonban is folyamatos a méltatlankodás. Kezdődött azzal, hogy nem elég hangosak(!) a motorok, aztán jött, hogy ugyan már, hogy nézhet ki ennyire ocsmányul egy Forma-1-es kocsi.

Mert az azért már tényleg gáz, hogy egyes autóknak olyan az orra, mint egy elfuserált porszívó, nincs is ennél nagyobb probléma az életben, de komolyan.

Skandalum, tényleg, leszakad a pofám.

A helyzet ugyanakkor mégiscsak az, hogy mióta világ a világ, az F1 tele volt ocsmány kocsikkal. Ocsmányabbnál ocsmányabbakkal, csak valahogy a hetvenes években ezen még eszébe sem jutott kiakadni senkinek. Hahó, uraim-hölgyeim, ez nem szépségverseny, a GYORSASÁG számít, nem az, hogy kinek mi tetszik.

Ez itt például az Ensign N179-es. Annyira borzalmas, hogy ki sem lehet csúfolni. De tényleg, örök résztvevő a "minden idők legrondább versenyautói" összeállításokban. A baj mégsem ez volt vele, hanem, hogy menthetetlenül lassúnak bizonyult. Egy tragacs volt, ne szépítsük, egy ocsmány tragacs.

Hát ez is mi, de most komolyan. Az Arrow csapat gondolta úgy, hogy vicces lesz kimenni a versenypályára egy hasonló tákolmánnyal, de finoman szólva sem jött be a számításuk: rajtuk röhögtek, nem velük. Persze a fő gond itt sem az ízlés ellen elkövetett merénylet volt, hanem az, hogy a csodaparipa egyetlen egy huncut pontocskát sem tudott összekaparni a szezonban.

Ez meg itt a Honda 2008-as förmedvénye. Nem elég, hogy normális festésre nem tellett, még mindenféle kis szárnyacskával is teleaggatták a kocsit, mintha attól majd gyorsabb lenne. Hát, nem lett, szegény Button és Barrichello az első futam első körétől kezdve azt várta, mikor lesz már vége a szezonnak. Vége lett, a Honda viszont vette a kalapját, így Brawn és Button már a japánok gyámkodása nélkül húzta be a 2009-es két vb-címet.

Ez a Maserati meg az élő bizonyítéka annak, hogy bármilyen autót el lehet csúnyítani. Elődjét, az 1958-ban használt 250-est minden idők egyik leggyönyörűbb autócsodájának tartják, nem is alaptalanul. Igen ám, de a szezon végén a Maserati kilépett az F1-ből, a főtervező Valerio Colotti pedig fogta magát, és átvitte az autót a saját csapatába. Kicsit áttervezte, finomított rajta, és így született meg a fenti képen látható torzszülött. Az 1959-es USA Nagydíjon el is indult, de csak hét kört bírt ki a brazil Fritz d'Ory feneke alatt, aztán szétesett. Szerencsére nem is rakták többet össze.

A Ligier képes volt arra, hogy ezzel a szánalomheggyel mutatkozzon be az F1-ben. Innen nézve érthetetlen is, hogy miképp maradhattak több, mint két évtizedig (1996-ban passzolták át a csapatot a legendás Alain Prostnak, aki 2001-ig vitte a boltot), mert ez az autó nem más, mint merénylet a jó ízlés ellen. Ormótlan orr, indokolatlanul magas fej feletti ütköző, durva, kifejezéstelen dizájn. Ránézni is rossz, fúj.

Ezeken kívül is volt még persze pár mélypont, pl. a Tyrell hatkerekűje, itt, ni:

vagy éppen a két évvel ezelőtti, szintén borzalmasan szögletes Ferrari:

és a Renault sem teszi ki az ablakba a 2009-es konstrukcióját:

Zavarnak még valakit a csúnya autók?