Forza Milan
Megérkezett a török Pirló!
Igen, nem csalás és nem ámítás, megérkezett a szabadrúgások királya, vagyis fogalmazzunk úgy hogy szultánja Hakan Calhanoglu.
Nagyon rég óta figyelemmel kísértem a játékát a német gyógyszergyáriak csapatánál, és minden tekintetben értve, azt hiszem, az elmúlt 10 évben először mondhatjuk el, hogy a Rossoneri betöltötte a török leigazolásával a Pirlo által hagyott nagy űrt.
Calhanoglu egyébként kifejezetten szabadrúgás specialista, nagyon jól lát a pályán, hatalmas játékintelligenciával rendelkezik, s elég dinamikus játékos is, hogy kreatív játéktudásával felélénkítse a Milan támadásait a középpályáról.
Egyébként a hírek szerint 20 millió Euróért érkezik a török válogatott játékos, és a tervek szerint a 23 éves középpályás vasárnap érkezik Milánóba, majd hétfőn részt vesz a kötelező orvosi vizsgálatokon.
Calhanoglu 4 évre szóló szerződést fog aláírni a Milannal és évi 2,5 millió eurót + bónuszokat fog keresni.
Isten hozott nálunk Szultán!
Címkék:
Donna család bővülése Milánóban, vagy csak egy súlytalan próbálkozás?!
Ahogy azt az AC Milan labdarúgócsapatának minden drukkere tudja már, Gianluigi Donnarumma közölte a klubbal, nem szeretne hosszabbítani, így legkésőbb 2018 nyarán búcsút int Milánónak. A piros-feketék azonban úgy tűnik, nem hagyják ennyiben a dolgot…
Az AC Milannál tényleg mindent bevetnek :
Bár úgy tűnt, Donnarumma egyértelmű döntést hozott, a Milannál láthatóan nem szeretnék megkönnyíteni az olasz tehetség dolgát.
Korábban is szó volt már arról, hogy meggyőznék a maradásról a kapust, ám most az is kiderült, mit vetnének be!
A Corriere Dello Sport beszámolója szerint megpróbálnak a milánói kapus érzelmeire hatni, de most nem pénzzel! A terv szerint ugyanis, ha Donnarumma marad, a csapat cserébe szerződteti a kapus testvérét, Antoniót, hogy jobban otthon érezze magát a klubnál.
A szintén kapusként szereplő 26 esztendős játékos jelenleg a görög Aszterasz Tripolisz együttesében véd, de ő is a Milanban nevelkedett, igaz, egyetlen tétmeccsen sem lépett pályára a Milánóban eltöltött 7 éve alatt.
Donnarumma bátyja egyébként a transfermarkt.de szerint 700 ezer euróért vihető, így a Milannak nem is kéne olyan mélyen a zsebbe nyúlni – kérdés, ennyivel meg lehet-e győzni a kapust, akit már a szurkolók sem marasztalnak olyan lelkesen a nagy bejelentés óta.
Természetesen mi bennünk szurkolókban ilyen felmerül a jogos kérdés, hogy vajon érhet-e ekkora áldozatokat egy játékos megtartása, ha az bizony nem 100%-ban a Milanért akar játszani. A kérdés jogos, de miként fog dönteni az ifjú titán?!
Biglia nem olyan bztos hogyérkezik!
A legfrissebb hírek szerint viszonylag nagy a különbség a Milan ajánlata és a Lazio igénye között, így egyáltalán nem biztos Lucas Biglia érkezése.
A piros-feketék hetek óta érdeklődnek a fővárosi együttes argentin válogatott középpályása, Lucas Biglia iránt, azonban a feleknek még mindig nem sikerült megállapodniuk egymással. A Sky Sport Italia szerint a Lazio erősen kitart szándéka mellett és legalább 20 millió eurót kér Bigliáért, a Milan viszont 13-15 millió eurót hajlandó fizetni, tekintve a játékos életkorát és azt, hogy a szerződése egy év múlva lejár, így 2018 nyarán szabadon igazolható lesz.
A MilanTV beszámolói szerint jelenleg nagy a különbség a felek között, ugyanis Claudio Lotito (a Lazio elnöke – a szerk.) és Marco Fassone sem enged. Közben a Mediaset azt állítja, hogy a piros-feketék a 15 millió eurós összeg mellé hajlandó felajánlani Riccardo Montolivo játékjogát a 31 éves középpályásért. Amennyiben a felek nem jutnak egyezségre, akkor a Milan más kiszemeltek után nézhet.
A hírek szerint az egyik célpont a Paris Saint-Germain középpályása Grzegorz Krychowiak lehet.
Címkék:
Mennyből, a pokolba...
Sokan kérdezik tőlem, a Milan fanatikustól, hogy mi fog most történni, hogy ez most tényleg igaz-e, s merre veszi most az irányt az egész Milan.
A kérdésre bonyolult megadni a tökéletes választ. Már ha létezik ilyen jelenleg. A futballvilág szerelmeseinek (nem csak a Milan drukkereknek) teljességgel érthetetlen a 18 éves csodakapus cselekedete, s nem tudjuk miért kellett mindennek így történnie, ahogy.
A mennybe repítette az egész csapatot a kínai új vezetőség, miután a Mercató megnyitását követően aktív munkába kezdtek a tulajdonosok, Fassone, és a komplett vezetés. Sikeresen elmondhatjuk hosszú évek után, hogy igazi ászok érkeztek a klubhoz, akikkel ismételten a régi pompájában ragyoghat az il Diavolo. S erre tessék, jött a feketeleves. A jövő AC Milanjának a kapusát, minden szurkoló Donnarumma személyében találta meg, kinek minden eszközt és lehetőséget igyekezett mind a klub, mind pedig szurkolók serege megadni az ifjú kapustitánnak, de úgy néz ki Gigio számára nem vagyunk már olyan jók. Pedig ez a srác hányszor csókolgatta a Milancímerét, s hányszor hangoztatta hogy ez a klub az álma, s mindig itt akar majd szerepelni, mint labdarúgó. Hát ennyit ért ennek 18 éves kölyöknek a szava és a becsülete.
Mindannyiunk megszerette, befogadta a szívébe, s mindenki oly büszkén igyekezett a kapus gyemántunk megbecsülni, hogy úgy tűnik lóvá tett bennünk ez a 18 éves kölyök. Hatalmas a csend Milánó San Siro negyedében,s voltaképp senki sem érti miért nem hosszabbít az a gyerek, akinek tálcán ajánlottuk fel fejet hajtva az AC Milant, hogy mi nálunk védje hálót.
Az előzményekről :
Mint most már mindannyian tudunk róla, nem hosszabbítja meg jövő nyáron lejáró szerződését a Milan labdarúgócsapatának 18 éves kapusa, Gianluigi Donnarumma. Komoly csalódást okozott ezzel a klub szurkolóinak, és nehéz döntés elé állította a vezetőket. Most nyáron még eladhatják, tehát pénzt is láthatnak a saját nevelésükből, jövőre viszont ingyen távozhat.
Nem kapott volna keveset
Marco Fassone, a Milan ügyvezetője tárgyalást folytatott az újabb szerződésről a kapus ügynökével, Mino Raiolával, de nem volt eredményes a megbeszélés. "Ez végleges döntés, amelyet a játékos hozott meg. A játékos ezt kiértékelte, nemcsak az anyagi, hanem a technikai és sportszakmai szempontokat is figyelembe véve, majd arról tájékoztatott minket, hogy nem akarja meghosszabbítani a szerződését, így az ő ideje a Milannál 2018. június 30-án lejár” - nyilatkozta Fassone az újságíróknak. A Milan által kínált szerződés egyes források szerint évi 5 millió eurós fizetést jelentett volna a fiatal hálóőrnek. Raiola akart egy 10 millió eurós kivásárlási záradékot, arra az esetre, ha a Milan nem jut be a Bajnokok Ligájába. A klub ebbe nem egyezett bele, és ezzel a történet végére értünk. Ha idén nyáron nem értékesítik, akkor jövőre, a szerződés lejártával, ingyen távozhat és szabadon igazolható lesz.
Hangsúlyozom mindannyian befogadtuk, szerettük, éltettük, s minden támogatást megadtunk neki, s ő szembe köpte az AC Milant! Ez tiszteletlenség egy ilyen nagy múltú klubbal szemben, mint a Rossoneri. Donnarumma, ki a San Siro gyermeke volt, most örökké kitaszítottá és árulóvá válik ezzel a tettével Milánó piros-fekete részében!
Remélem egyszer felfogja majd Rossi kapus ajándék mezének az üzenetét, amikor már felnőtt emberré válik fejben is!
Forza Milan!
Donnarummának pedig : Szégyelld magad és soha többé ne tedd be a lábad az AC Milan öltözőjébe!
Címkék:
Grazie Serie-A ! 3. Scudetto
Mivel a második bajnoki sikert követően annyira magára talált a Diavolo, ezért a következő szezonban ismételten a Rossoneri emelhette magasba a bajnoki serleget, mellyel ekkor még friss és fiatal története 3. Serie-A bajnokság megnyerését könyvelhette el magának.
Az olasz labdarúgó-bajnokság 1907-es szezonja volt a 10. kiírás.
Az idei évben is selejtező rendszert építettek fel, mely a következő képen történt. 3 tartományból indultak a selejtezők, még pedig nevezetesen Piemont, Liguria és Lombardia tartományból.
Piemontban indított selejtezőben a Torino a városi riválissal mérhette össze erejét és tudását, melyet végül a Torino összesített 6-2-es végeredménnyel továbbjutott ebből a párosításból.
Aztán jött a következő ág, mégpedig a Liguriai, melyben a két ősi rivális Andrea Doria, s a Genoa kapta egymást, már-már természetes jelleggel. Ebből a párharcból az utóbbi évek sikerességének ellenére nem a Genoa, hanem az Andrea Doria jutott tovább egy 4-2-es összesítéssel
Aztán végül de nem utolsó sorban , a számunkra legfontoabb selejtezőt is lebonyolították, melyben Lombardia két domináló ásza az AC Milan, és a US Milanese feszült egymásnak. Az első találkozó alkalmával fölényes, szinte edző mérkőzés-szerű sikert könyvelhetett el magának az AC Milan , melyben az eredményjelzőn a végső sípszónál 6-0-át mutatott. Gyakorlatilag kijelenthetjük, hogy a visszavágó már csak formalitás volt, mellyel már mind a két csapat tisztában volt, ki megy tovább, s ki marad végleg az öltözőben ebben a szezonban. Ettől függetlenül a Rossoneri nem akarta a véletlenre bízni a dolgokat, s azét csak berámolt a második találkozón is egy gólt, mellyel beállt a 7-0-ás összesített végeredmény.
Így indították el a három bejutott csapattal a bajnokságot, melyből a Milan jutott ki csoport győztesen, s a teljesítménye is igen meggyőzőre sikeredett a csoporttársaival szemben :
Tabella :
1. AC Milan 4 mérkőzés Gy: 2 D: 2 V: 0 GK:10–3 GA +7 6pont
2. Torino 4 mérkőzés Gy:1 D: 3 V:0 GK:6–3 GA +3 5pont
3. Andrea Doria 4 mérkőzés Gy:0 D:1 V:3 GK:0–10 GA -10 1pont
Eredmények a csoportban :
Andrea Doria 0–0 Torino
Torino 1–1 AC Milan
AC Milan 5–0 Andrea Doria
AC Milan 2–2 Torino
Andrea Doria 0–2 AC Milan
Torino 3–01 Andrea Doria
S így a csoportot megnyerve kaparinthatta meg a Lombard piros-fekete klub történelme 3. olasz bajnoki sikerét!
Forza Milan!
Címkék:
A második Scudetto 1906-1907
Ezek az évek mindenkinek másról voltak emlékezetesek. Az irodalmároknak Bródy Lilli születése ugrik be azonnal, a film készítőknek ugye az első mozi jut az eszükbe, a képzőművészetben jártasoknak a Magyar Szépművészeti átadása merül fel első gondolatként, míg nekünk Milan fanatikusoknak a csapat második Scudettója.
Na de elevenítsük akkor fel, miképp is hódítottuk el azt a bizonyos második bajnoki címet.
Az 1906-os idényt a csapat új pályán, a Via Bronzettiben kezdte. A kapukat - Olaszországban először - hálóval látták el, hogy könnyebben meg lehessen ítélni a gólt. A bajnokságot a Milan és a Juventus ugyanannyi ponttal zárta, így a szabályok értelmében bajnoki döntőt rendeztek. Mivel a Juventus több gólt szerzett, az ő otthonukban, Torinoban került sor a döntőre, amely 0-0-lal zárult. A megismételt mérkőzést is Torinóban kellett volna lejátszaniuk, de a milánóiak tiltakoztak: a bajnokság közben visszalépett Genoa ellen szerzett két gólt a szövetség nem számította be. A szövetség elfogadta az érvelést és a meccset áttették Milánóba, de a Mediolanum pályájára. A Juventus azonban nem fogadta el a döntést, el sem utazott Milánóba, így a Milan mérkőzés nélkül megnyerte története második bajnoki címét.
Bajnoki szezon: 1906-07
1907.01.13.
Milan-u.s.Milanese : 6-0
Scorers: 2 kiplin, 3 imhoff, widmer
Időpont : 1907.02.10.
Match: u.s.milanese-milan: 0-2
Gólszerzők: rinviata, Perneve
Időpont : 190703.03.
u.s.Milanese-Milan: 0-1
Gólszerzők: kiplin
Időpont : 1907.03.10.
Torino-Milan : 1-1
Gólszerzők: trerè
Időpont : 1907.03.17.
Milan-Andrea doria : 5-0
Gólszerzők : madler, imhoff, kiplin 3
Időpont : 1907.03.24.
Milan-Torino 2-2
gólszerzők: 2 trerè
időpont: 1907.04.07
Andrea doria-Milan 0-2
Gólszerzők: trerè, madler
Döntő :
1. mérkőzés :
Juventus - Milan 0-0
visszavágó :
Milan - Juventus - A Juventus nem jelent meg a visszavágón, így a Milan nyerte a szabályok értelmében a bajnokságot!
Címkék:
Az első bajnoki cím (1901)
Míg tart a nyári szünet, s nincs újabb mérkőzés amin csámcsogni lehetne, ezért engedjétek meg, hogy egy kicsit a múltba elmerülve felelevenítsük az AC Milan eddig 18. bajnoki címét
1901 - Az első bajnoki cím.
Majd minden Milan drukker tudja, hogy az alapítás után kb. másfél évvel szeretett klubunk megszerezte első bajnoki címét. Herbert Kilpin álma ezzel valóra vált, ugyanis még az alapítás előtt kimondta, hogy bajnokcsapatot szeretne csinálni.
Nagyon hosszasan nem lehetne írni ebben a posztban, mivel csupán néhány adat, statisztika maradt meg azokból az időkből.
Amit tudni kell, hogy a bajnokságban 5 csapat vett részt, a Genoa, mint címvédő, illetve 2-2 csapat Lombardiából (Milan, és Mediolanum) és Piemonteból (Juventus, és Ginnastica Torino).
Maga a sorozat lebonyolítása is egyszerű volt, és gyors, 1901 április 14-ikén, egy úgynevezett selejtezőkörben a két milánói, és két torinoi gárda egymás ellen mérték össze az erejüket, utána azok győztese egy elődöntő formájában csapott össze, végül az elődöntő győztese a címvédővel mérkőzhetett a bajnoki címért. Vagyis akkoriban az olasz bajnokságban elég volt 3 mérkőzést megnyerni a bajnoki címért, a selejtezőből indulva. Címvédőként elég volt egyetlen meccsen pályára lépni, és nyerni. Természetesen akkoriban még eléggé gyerekcipőben járkált az olasz labdarúgás, ez volt a bajnokság negyedik kiírása, az ezt megelőző három idényben mindig a Genoa győzedelmeskedett. 1898-ban és 1899-ben 4-4, 1900-ban pedig már 5 csapat (a Milan első bajnoki szereplése) vett részt a küzdelmekben.
Említésre méltó még, hogy a következő 3 bajnoki címet ismét a Genoa nyerte, 1902-ben épp a Milantól vették vissza a címet, abban a szezonban a Milan címvédőként csak a bajnokság döntőjében lépett pályára hivatalos mérkőzésen.
Íme, a Milan útja az első bajnoki cím felé:
14.04.1901: Milan - Mediolanum 2-0 (selejtező kör)
Gólszerzők: Davies, Lies.
MILAN: Hood, Suter, Gadda Catullo, Lies, Kilpin, Angeloni I, Recalcati, Davies, Negretti, Allison, G. Colombo - Edző: Kilpin
MEDIOLANUM: Magnani, Massaroni I Bosisio, Torretta, Ghinelli, Magni, Massaroni II, Meazza U., Banderheirer, Luzzato, Ghinelli - Edző: Meazza
Vezette: De Roote
28.04.1901: Juventus - Milan 2-3 (elődöntő)
Gólszerzők: Donna (J), Negretti, Malvano (J), Negretti, Kilpin.
JUVENTUS: Durante, Armano, Rolandi, Varetto, Canfari, Barberis, Gibezzi, Malvano, Forlano, Savage, Donna - Edző: Donna
MILAN: Hood, Suter, Wagner, Angeloni I, Neville, Lies, G. Colombo, Allison, Kilpin, Negretti, Davies - Edző: Kilpin
Vezette: Nasi
A mérkőzést eredetileg április 21-ikén kellett volna lejátszani, de elhalasztották, mivel a Milan keretgondokkal küzdött aznap.
05.05.1901: Genoa - Milan 0-3 (döntő).
Gólszerzők: Kilpin, Negretti (2)
GENOA: Spensley, Ghigliotti, Pasteur I, Rossi, Passadoro, Pasteur II, Agar, Bocciardo, Calì II, Dapples, Delamare - Edző: Spensley
MILAN: Hood, Suter, Gadda Catullo, Lies, Kilpin, Angeloni I, Recalcati, Davies, Negretti, Allison, G. Colombo - Edző: Kilpin
Vezette: Ghiglione
Címkék:
Egyszer fent, egyszer lent...
Mint minden klub háza táján, így az AC Milan esetében is vannak rapszodikus időszakok mikor a csapatnak nem jön ki a lépés egy pár szezonban. Természetesen mindannyian tudjuk, hogy mostanság inkább a "lent" kifejezés azonosítható a Rossonerivel. De ettől függetlenül ilyen időszakok mindig lesznek ameddig a labdarúgás az labdarúgás, akármennyire is nem tetszik ez számos szurkolónak, be kell valljuk ez a természet rendje, egyfajta glaciális folyamat.
Persze nem először van így a csapat, hiszen a történelem folyamán több alkalommal is túl kellett vészelnie Milánó piros-fekete felének bizonyos hullámvölgyeket, gyengébb eredményű időszakokat.
Ha az összesített mérleget tekintjük, akkor sem lehet okunk panaszra (ha az elmúlt pár év elszomorító is volt) , hiszen amióta 1899-ben megalapították,azóta fennállása alatt szinte minden idényét az olasz futball élvonalában, a Serie A-ban töltötte. A világ egyik legjelentősebb labdarúgó klubja. Eddig összesen 47 trófeát nyert a csapat, közte 18 bajnoki címet és 7 Bajnokok Ligáját. A klub eddig, minden más csapatnál több, 5 alkalommal nyert Európai szuperkupát, és 4 alkalommal pedig világkupát (korábban Interkontinentális kupa). A címek között szerepel még 2 KEK, valamint 5 olasz kupa és 7 olasz szuperkupa. Világrekordnak számító 18 nemzetközi trófeájával a világ legeredményesebb klubja.
De ily sok sikereket is megtördelték néha-néha a nem annyira tündöklő eredmények, mikor rövidebb-hosszabb ideig nem ment a csapatnak jól a szekere.
Gyakorlatilag mióta a Serie-A különböző formáiban működött, tényleges bajnokságot nem is tudott nyerni a Milan 1907 és 1951 között! Ez pedig 44 éves bajnoki siker mentes időszak! Pedig voltak híres olasz, magyar és német játékosok is ebben a negyven évben, de valahogy a bajnokság sosem jött össze nekik.
Az ezt követő időszak a Milan történelmének az egyik legsikeresebb időszaka volt, mikor megszereztük a világhírű GreNoLi Triót, kik segítségével a csapat egyszerűen mint ha szárnyakat kapott volna, s egyszerűen mindenkit lesöpörtek a pályáról, akik a útjuk kerültek.
Na de igen ám, ahogyan a mondás tartja is "Egyszer fent, egyszer lent..." nem sokára ismételten megtorpantak a piros-feketék hiszen 1962-1967 között ismételten csend borult a lelátókra, hisz nem volt bajnoki győzelem.
Aztán 1967-ben többek között Pierino Prati góljainak köszönhetően ismét sikerült a csúcsra felérnie a csapatnak, persze ebben még szerves munkája volt éppúgy Trappatoninak, Lodettinek és Riverának is.
Viszont miután egy nagyszerű idényt futott ezekkel a nagyszerű játékosokkal a Milan, egyik napról a másikra egyszerűen minden köddé vált az addigi "csapat építésből".
Ismételten egynagyon hosszú és szomorú időszak következett a Milan számára, melyben egy bajnoki idényt levéve (1978-1979-es) húsz évig nem tudták a Serie-a bajnokságot megnyerni.
Igen, ez egy nagyon mély pont volt a csapat életében,melyben többször is fennmaradás került fortuna kezében.
1980 tavaszán kitört a bundabotrány. A szövetség és az igazságszolgáltatás döntésének értelmében a Milant - a Lazioval együtt - visszasorolták a Serie B-be. (Ma már csak az Inter az egyetlen csapat, amely soha nem esett ki az első osztályból). Colombo elnököt és Albertosi kapust örökre eltiltották, és több játékos - például Morini, Chiodi, Paolo Rossi - kapott hosszabb-rövidebb eltiltást. A Milan megnyerte a másodosztályt, de a következő idényben pocsékul szerepelt a Serie-A-ban, így ismét kiesett. A csapatból sok meghatározó játékos elment. Csak Franco Baresi, Mauro Tassotti, Stefano Battistini és Alberigo Evani maradtak. Nekik köszönhetően a Milan megnyerte a Serie B-t és visszakerült az első osztályba. 1985-ben a Fininvest csoport és elnöke, Silvio Berlusconi bejelentkezett a Milanért, majd 1986. március 24-én Berlusconit megválasztották elnöknek. A klub játékosvásárlásba kezdett: Donadoni, Giovanni Galli, Massaro, Galderisi voltak az új szerzemények. Ekkorra vált alapemberré Paolo Maldini, Cesare Maldini fia.
1987 áprilisában a gyenge eredmények hatására az addigi edző, Liedholm technikai igazgató lett, míg az edzői posztra Fabio Capello érkezett. Bár a csapat elérte az UEFA-kupás részvételt jelentő 5. helyet, az új idényt mégis új edzővel, Arrigo Sacchival kezdték. Ekkor szerződtették a két holland légióst, Marco Van Bastent és Ruud Gullitot, illetve Carlo Ancelottit, aki az AS Romat hagyta ott. Egy hatalmas hajrával meg is nyerték a bajnokságot. Az utolsó előtti fordulóban a Napoli 1 ponttal vezetett a Milan előtt és Nápolyban vendégszerepelt a Milan. A Maradona vezette kékek azonban hatalmas csatában 3-2-re kikaptak az ördögöktől. Pár hónappal később a rossonerik begyűjtötték az Olasz Szuperkupát is a Sampdoria ellenében. Az 1988-1989-es idényben a BEK-győzelem volt az elsődleges cél. Ennek érdekében szerződtették az Európa-bajnok Frank Rijkaardot. A barcelonai BEK-döntőben, a Real Madridon átgázoló Milan a román Steauat fogadta. A piros-feketék elsősorban Gullitnak és Van Bastennek köszönhetően leiskolázták a románokat, a végeredmény 4-0 lett. Majd elnyerték az Európai Szuperkupát a Barcelona legyőzésével.
Az 1989-es világkupára Tokióban került sor, ahol a Milan a kolumbiai Nacional Medellinnel találkozott. Evani hosszabbításban szerzett góljának köszönhetően a világkupa Milánóba került. Bár sokáig úgy tűnt, az 1989-1990-es bajnokságban akár 3 trófeával is gazdagodhat a klub, végül azonban csak a BEK-serleg jött össze: Rijkaard góljával 1-0-ra győzött a Milan a Benfica ellen. Az Európai Szuperkupáért vívott mérkőzésen a Sampdoria volt az ellenfél. Októberben a Genovában elért 1-1 után november végén hazai pályán 2-0-ra győzött Sacchi csapata, így sorozatban másodszor ültek fel Európa trónjára. Pár napra rá következett a Világkupa Tokióban. Ezúttal a paraguayi Olimpia Asuncion volt az ellenfél, de az ördögök 3-0-ra nyerték a találkozót. Az 1990-1991-es idény meghatározó mérkőzése volt a BEK negyeddöntőjében létrejött Olympique Marseille - Milan összecsapás. Miután a Marseille megszerezte a továbbjutást érő találatot, a szurkolók berohantak a pályára, majd a stadion reflektorai is kialudtak. A Milan játékosok bevonultak az öltőzőbe, ahonnan nem voltak hajlandóak kijönni, így a meccset a Milan nélkül kellett lefújni. Továbbjutott a Marseille, a Milan pedig 1 éves eltiltást kapott az UEFA-tól. Ez volt Arrigo Sacchi utolsó idénye, helyére Fabio Capello érkezett. Az 1991-1992-es szezonban a 25 találattal gólkirályi címet begyűjtő Van Basten vezetésével veretlenül lett bajnok a Milan, sőt a veretlenségi sorozat a következő idényre is áthúzódott: összesen 58 meccsen keresztül nem talált legyőzőre a Milan. Nem csoda hát, hogy az 1992-1993-as bajnokságot is megnyerték, a csapatban új meghatározó játékosokkal: Albertini, Papin, Boban, Szavicsevics, Lentini, Eranio. A BEK-serleg elhódítása azonban elmaradt. A döntőben az Olympique Marseille 1-0-ra legyőzte a megsérült Van Bastent elveszítő Milant. Később kiderült, ez volt a holland utolsó hivatalos mérkőzése a Milan színeiben. Az ördögök a vereség ellenére pályára léphettek a világkupában, miután a Marseille-t az UEFA eltiltotta. A Milan azonban 3-2-re kikapott a brazil São Paulotól.
Az 1993-1994-es BEK-sorozatban is meneteltek Maldiniék. Az elődöntőben a Monacot legyőző csapat az esélyesebbnek kikiáltott Barcelonával találkozott a kupadöntőben. A Filippo Galli által irányított védelem átjátszhatatlannak bizonyult, de Szavicsevicsékkel sem tudott mit kezdeni a Barcelona, a végeredmény 4-0 lett. A Milan története során ötödször szerezte meg a BEK-serleget. Majd begyűjtötte az Olasz Szuperkupát és az Európai Szuperkupát is. 1995 nyarán, az Ajax ellen elvesztett BEK-döntő után, a Milan megvette Roberto Baggiot és George Weaht, Gullit azonban végleg elhagyta a csapatot, Tassotti pedig visszavonult és Panucci váltotta. Az 1995-1996-os szezon végén a piros-feketék történetük 15. scudettóját ünnepelhették - öt idény alatt a negyediket -, de Capello távozott. 1997-ben a csapatkapitány, Franco Baresi is visszavonult. A következő nagy eredményre 1999-ig kellett várni, amikor ismét bajnokságot nyert a Milan, Alberto Zaccheronival a kispadon. 1999 nyarán érkezett a klubhoz az ukrán gólzsák, Andrij Sevcsenko, de az eredmények elmaradtak, teljesen szétesett a csapat.
A 2001-2002-es bajnokság közben aztán jött az új edző, Carlo Ancelotti, aki 2009-ig volt a vörös-feketék vezetőedzője. A következő szezonra kicserélte a fél csapatot és neki lett igaza: 2003-ban, Ancelotti első teljes szezonjában Bajnokok Ligája döntőt játszhatott a Milan úgy, hogy már a BL-selejtezőben be kellett kapcsolódnia a küzdelmekbe. A döntőben az ellenfél pedig a Juventus volt. A mérkőzést a hosszabbításban sem tudták eldönteni a felek, így 11-es rúgásokra került sor. Ebben a Milan bizonyult jobbnak és megszerezték 6. BL-elsőségüket. De nem ez volt az utolsó győzelem ebben az idényben. Olasz kupagyőztes lett, majd elhódította az Európai Szuperkupát is a Sevcsenko, Pirlo, Seedorf és Rui Costa által vezényelt csapat. Közben Maldini túlszárnyalta Rivera rekordját, miután több mint 501 bajnoki mérkőzésen viselte már a Milan mezét. 2003-ban érkezett a fiatal irányító, Kaká, aki hatalmas meglepetésre hamar kiszorította a csapatból Rui Costát. 2004-ben jött az újabb bajnoki cím.
A 2005-ös BL finálé hozta a sorozat egyik legizgalmasabb találkozóját. A Milan az isztambuli döntőben már 3-0-ra vezetett a Liverpool ellen, de az angolok nem adták fel és a második félidőben ők is rúgtak 3 gólt. A hosszabbítás nem hozott gólt, de a 11-esekben a lélektani előnyhöz jutó Liverpool felülmúlta a Milant, ezzel megnyerve a BL-trófeát. Két évvel később jött a "visszavágó", ezúttal Athénban. Ismét a Liverpool volt az ellenfél, ezúttal azonban Kaká vezetésével a piros-feketék két vállra fektették a Poolt. Kaká ráadásul 10 találatával BL-gólkirály lett. 2007 decemberében pályára léptek a negyedik alkalommal kiírt klubvilágbajnokságon Japánban - amely a világkupa utódja. A fináléban az argentin Boca Juniors volt az ellenfél. A Milan 4-2-re, első európai csapatként megnyerte a döntőt.
Majd 2011-ben Scudettót nyert a csapat. Az elkövetkező évek nem hoztak újabb sikereket, miután Massimiliano Allegri a Juventushoz távozott, az edzőkérdést sem sikerült megoldani. A 2015-16-os idény végén elbukott kupadöntő azt jelentette, hogy sorozatban harmadik éve nem indulhatnak a nemzetközi porondon, miután a bajnokságban csak a hetedik lett a csapat.
És így jutottunk el az előző szezonhoz, ahol mondjuk ki, halovány teljesítményt produkálva, és egy kis szerencsének is köszönhetően egy plusz kvalifikációs helyet nyerve 6. helyezettként bejutott a csapat az Európa Liga selejtezőjébe.
Ez a 6. hely sok szurkolónak egyfajta megváltás, hiszen évekig tartó európai kupaszereplés nélküli időszakot lezárva a Milan ismét indulhat egy európai kupasorozatban. De összességében az Ibrahimovic időszak óta, azon belül is 2011 óta nincs bajnoki sikere a csapatnak a Serie-A-ban. A címre visszatérve, még a "lent" időszakot éli a csapat,de reméljük most már nem sokáig
Forza Milan!
Megérkezett orvosira Ricardo Rodriguez!
Miután belátjuk jogosan hogy az előző szezonban rendre a védelmünk baklövései révén bukdácsoltuk végig a komplett 2016-2017-es évet, így most Fassone számmára kiemelt fontosságú az új védő játékosok beszerzése.
Ugye korábban már megtudtuk, hogy a Villareal védője Mussacchio a Milan mezében kíván a jövőben rohangálni, de ugye fent maradt még a kérdés, hogy ki fog még a védelembe érkezni.
És erre a kérdésre a válasz az, hogy Ricardo Rodriguez.
Kedden megérkezett Olaszországba a Wolfsburg svájci válogatott balhátvédje, Ricardo Rodriguez.
Marco Fassone, a klub vezérigazgatója hétfőn Németországba utazott, hogy lezárja Ricardo Rodriguez átigazolását a Wolfsburg vezetőségével. A megállapodás megszületett, így a 24 éves balhátvéd egy lépésre van attól, hogy hivatalosan is a Milan játékosa legyen. A várakozásoknak megfelelően Rodriguez gépe kedden az esti órákban landolt a milánói Malpensa repülőtéren.
A tervek szerint szerda reggel vesz részt az ilyenkor kötelező orvosi vizsgálatokon, majd aláírja szerződését.
“Nagyon boldog vagyok, hogy itt lehetek. Forza Milan!” – ezek voltak Rodriguez első szavai.
Sajtóhírek szerint a piros-feketék 15 millió eurót plusz további 3 millió bónuszt fizetnek a védőért a Wolfsburgnak.
Ricardo egy gyorsabb ütemű és nagyon technikás bajnokságból érkezik, s természetesen fizikailag is megfelelő állapotban levő srácról van szó. Szerintem egy nagyon jó igazolás, hiszen De Sciglio már lebukott, hogy titkon zebrás mezben akar szaladgálni a gyepen, míg a többi baloldali védünk nem kiegyensúlyozott 100%-ban. Sem Antonelli, sem pedig Calabria. Viszont ha Ricardo hasonlóan jól szerepel, mint az előző klubbjában, akkor nagy hasznunkra lesz, és a blvédő posztja kérdőjelezése is lezárul mint esetleges fennáló kérdés.
A másik az átigazolási összeg. 15+3 millióért nem volt rossz vétel, hiszen tudja azt amit egy balhátvédnek tudnia kell, jók a beadásai is, amire szükségünk lehet a Montella-féle 4-3-3-nál, továbbá a védekező munkája igen meggyőző, masszív.
I
Miért nem működik a Milan számára a 4-3-3
4-3-3. Ez önmagába véve egy igen népszerű és használható taktika az olasz bajnokságban, na de ám bizonyos feltételeknek adottnak kell lenniük hozzá, hogy sikerrel legyen művelhető ez a felállás.
Egy kis történelem :
Az 1966-os angliai világbajnokság mindenkinek másról maradt emlékezetes: számunkra Farkas János góljáról és a brazilok legyőzéséről, a portugáloknak Eusebióról, a nyugatnémeteknek Geoff Hurst vitatott góljáról, az angoloknak a máig egyetlen világbajnoki címükről, míg a futballszakembereknek alighanem a hazaiakat iránytó Alf Ramsey szövetségi kapitány zseniális húzásairól.
Ramseyt 1963-ban nevezték ki a szigetországiak főnökének, és munkába állása után kitalált egy új hadrendet, ami jelentős változásokat idézett elő.
A korábban alkalmazott formációkban nagyon fontos szerepet kaptak a szélsők, de Ramsey úgy ítélte meg, hogy neki elegendő egy kimondott szélső, akit a támadósorban szerepeltet, míg a középpályások a korábbinál egymáshoz közelebb, jóval zártabban futballoztak – így alakult ki a 4–3–3-as formáció.
A londoni születésű mester '66-ban ezzel a rendszerrel juttatta tovább a „háromoroszlánosokat" a csoportjukból.
Na de térjünk vissza a Milanhoz és a Milan-féle 4-3-3-hoz.
A Milan újabb kori történetében Leonardo kezdte el következetesen alkalmazni a 4-3-3-at. Persze korábban is voltak példák arra, hogy ehhez hasonló rendszerben futballozott a Milan, de például Alberto Zaccheroninál legtöbbször csak névleg volt 4 védő, 3 középpályás és 3 támadó; az ő csapatában az elvileg jobbhátvéd Thomas Helveg inkább volt tekinthető középpályásnak, azaz Zaccheroni 3 védős rendszerben játszatta a Milant. Carlo Ancelottinál is megjelenik a 4-3-3, de csak elvétve, ugyanis nála nemcsak a 4 védő volt kőbe vésve, hanem a legalább 4 középpályás is. Leonardo a középpályás védekezés gyengesége és az öregedő védelem miatt, na meg azért, mert a csapat legerősebb részének a brazilok alkotta támadósort tekintette, megpróbált egy támadó szellemű, látványosan, de eléggé nyíltan játszó Milant pályára küldeni. Ebből azután olyan gólzáporos meccsek születtek, mint a Cagliari elleni 4-3 vagy a Genoa elleni 5-2. És olyan megalázó vereségek, mint az Internazionale vagy a Manchester United elleni 0-4.
Az Allegri-éra 2012/13-as szezonja során a rengeteg problémával küzdő Milan szinte végig kereste a játékát (eközben „szentségtörő” módon még 3 védős rendszerekkel is próbálkozott a csapat), amit Allegri – legalábbis a játékrendszert tekintve – végül a 4-3-3-ban vélt megtalálni. A Milan végül annak ellenére Bajnokok Ligája-selejtezőt érő helyen végzett, hogy a támadósorban Emanuelson esetenként jobb oldali támadót, Boateng meg középcsatárt játszott… Végül viszonylag tartós rendszerré vált a 4-3-3, és 2013 januárjától az eredmények is jöttek: az idény végéig csak a Juventustól szenvedett vereséget (a bajnokikat tekintve) a Milan. A következő szezonban már ez sem működött: nem jöttek a sikerek 4-3-3-ban, 4-3-1-2-ben, 4-3-2-1-ben és 4-4-1-1-ben sem. Allegri távozását követően Seedorf elvetette a 4-3-3-as rendszert.
A 2014/15-ös idényben egy másik klublegenda, Inzaghi vette át a vezetőedzői posztot, és ha más nem is, az elmondható róla, hogy egy valamiben következetes volt: kezdettől fogva a 4-3-3-as rendszerben gondolkodott, még a kudarcsorozatok – 2015. január 15. és február 7. között 6 bajnokin 4 vereség, majd április 25. után három hét alatt 5 bajnokin 4 vereség – sem igazán késztették változtatásra, elveinek újragondolására, pedig a józan ész ezt diktálta volna („öngyilkossággal” felérő Poli-Essien-Muntari középpályássor a Juventus ellen). Persze próbálkozott más rendszerekkel is, de általában két gyengébben sikerült meccs után visszatért a 4-3-3-hoz.
Siniša Mihajlović 301 napos Milan-edzősége három elkülöníthető részre osztható a játékrendszerek alkalmazása szempontjából. A szerb tréner a 4-3-1-2-vel kezdett, majd két hónap múlva áttért a 4-3-3-ra. 6 meccset (és a Juventus elleni vereséget) követően végül a 4-4-2 mellett tette le a voksát, amellyel stabilabb játékot mutatott a csapat, de a szezon hajrájában teljesen szétesett a Milan. Mindenesetre ehhez a rendszerhez Mihajlović a menesztéséig ragaszkodott.
A Milan 2016 nyarán nevezte ki a Milan vezetőedzőjének Vincenzo Montellát. Montella már a nyári felkészülési mérkőzéseken a 4-3-3-as rendszert játszatta a Milannal, ezen lényegében azóta sem változtatott.
Montella a Milan alapértelmezett középpályáját Juraj Kuckával (a jobb oldalon), Riccardo Montolivóval (középen) és Giacomo Bonaventurával (a bal oldalon) képzelte el. Ennek a hármasnak a pozíciója nem nyáron alakult ki: másféle rendszerekben, de Montolivo korábban is rendre a középpálya középső embere volt (vagy egyedül vagy valakivel párban), Kucka a 3 vagy 4 emberes középpályán általában Montolivo jobb oldalán játszott (szélen vagy középen), Bonaventura pedig a 2014/15-ös szezon második felétől (miután feltűnt jobb oldali középpályásként és trequartistaként is) már egyértelműen a bal oldalon szerepelt – vagy középpályásként vagy szélsőként.
A Milannál az évek során már-már hagyománnyá vált, hogy a jobb oldal a fizikálisabb szárny. A Sacchi-Capello-korszakban olyanok játszottak itt, mint Ancelotti, Rijkaard vagy Albertini, az Ancelotti-érában pedig Gattuso vagy Ambrosini. Ezzel szemben a bal oldal inkább a kreatívabb játékosok (Donadoni, Boban, Leonardo, Serginho, Seedorf, Ronaldinho) felségterülete volt. A jelenlegi rendszerben az a Kucka játszik a jobb oldalon, aki a középpálya legerőteljesebb játékosa, ezt pedig próbálja is kihasználni: sokat ütközik, erőt demonstrál. A támadásokat ugyan igyekszik támogatni, és bár a labdával nem ügyetlen, technikai képzettsége tekintetében azért inkább Gattusóhoz áll közelebb, mint Seedorfhoz… Kucka játéka tehát inkább fizikális, ő az, aki elvégzi a piszkos munkát; erre a szerepre a szlovák játékos tökéletesen alkalmas.
A középpálya közepén a keret legrutinosabb tagja, Montolivo volt Montella első számú választása. Az immár kapitány Montolivo 2012-ben eredetileg azért került a Milanhoz, hogy az Andrea Pirlo távozásával keletkező űrt betöltse, azaz, hogy registaként hátulról mozgassa a csapatot. Idővel azonban egyértelműen védekező középpályássá avanzsált, aki leginkább a labdaszerzésekben, szerelésekben emelkedik ki. Montolivo a Milan-középpályások közül talán mindenki másnál jobban olvassa a játékot, jól helyezkedik a passzsávokba, megfelelő az ütemérzéke. Ami azonban a támadásokban való részvételét, hatékonyságát illeti, az messze elmarad a várttól. Elvileg az ő feladata lett volna, hogy a mélységi játékszervezést intézze, de ezt ittléte alatt nagyon ritkán tudta hatékonyan megoldani. Játékából szinte teljesen hiányzik a sebesség, 32-33 évesen pedig már nem is várható tőle előrelépés e téren. Igen sok esetben alkalmaz biztonsági, a leginkább kézenfekvő megoldást. Ha a védekezésében a játék olvasását lehet kiemelni nála, akkor ennek ellenkezője mondható el róla a támadójátékban való részvételével kapcsolatban. Sokszor lassan méri fel a játékszituációt, időt hagy a védelemnek, hogy reagáljon a labdáira, vagy éppen ellenkezőleg: gyakran ígéretes lehetőségnél − félve a labdaeladástól − sem kockáztat (előttünk lehet az a mozdulatsora, amikor úgy lendíti a karját, mintha indításra vállalkozna, majd meggondolja magát). A képességei alapvetően meglennének ahhoz, hogy hosszú labdákkal mozgassa a csapatot, ugyanis ezen a téren a Milan talán legjobbja, de a játékára ma már inkább a kockázatkerülés jellemző.
Egy jó 4-3-3 esetében a klasszikus széljátékot a szélső védők művelik, akiknek rengeteget kell emiatt oda-vissza rohangálniuk a pályán. Na most a következő probléma ebből fakad, hogy a védőink nem tudják a teljes mérkőzést végig sprintelni a széleken, s ha véletlenül fel is jutnak az ellenfél tizenhatosáig, akkor meg mára beadásra kifújtak a játékosok. Nézzük meg Abatét, vagy mondjuk De Scigliót, mennyire pontatlanok a végén már a beadásaik. Egyszerűen a 4-3-3-as hadrendet a jelenlegi a szélső védőink nem bírják már fizikálisan. Ez a poszt mindenek az alapja ha úgy vesszük. Ha itt elhal a játék, akkor gyakorlatilag a komplett játékrendszer elbukik. Arról meg már nem is beszélve, ha elveszítjük támadás közben a labdát, akkor egy gyors kontrából igen sebezhetőek lehetnek a srácok.
Ha a következő szezonban is a 4-3-3-takarja előtérbe helyezni Montella, akkor a szélső védő pozíciókba nagyon gyors erősítésekre lesz szüksége a Milannak!
Forza Milan!