Két forduló alatt lehullt a lepel a királyról. A pályán mutatott teljesítmény szöges ellentétben van az idény előtti nyilatkozatokkal. Kiírtuk magunkat a dobogóra esélyes csapatok közül. Edzőnk szerint a téli alapozás alatt sokat fejlődött labdarúgóink nem bírják a mérkőzésterhelést. Vannak-e mélyebb okai ezen jelenségnek? Lehet-e más módon is felkészülni a bajnokságra, mint amivel Diósgyőrben kísérletezünk?

 

 

Tisztelt Elnök Úr!

 

Követeljük, hogy meghallgasson minket! A követelés célja nem más, hogy mi alsóbbrendű állampolgárok - továbbiakban szurkolók - megkapjuk, ami jár nekünk! Elegünk van már abból, hogy mindenféle személyiségi jogainak vannak és arcátlanul bármerre mehetünk, amerre csak visz az utunk. Nem tűrjük továbbá, hogy számunkra feliratozott kényelmes széket biztosítsanak a sportszervező cégek, karöltve kedveskedjenek a biztonsági szolgálatok embereivel, figyelmen kívül hagyva azon igényünket, hogy alkalmanként igenis vágyunk egy kis pofán vágásra. Nem tűrjük továbbá, hogy normális, törvénytisztelő állampolgárként kezeljenek minket, igenis követeljük, hogy megalázzanak, belénk rúgjanak, mindenféle kényszerítő eszközt ellenünkben alkalmazzanak, hogy ezáltal is minél több sportrendezvény barát, kultúrálatlan szórakozást nyújtó eseményen vehessünk részt a jövőben! Ezt érdemeljük.

 

Egy számunkra gyakorlatilag érdektelen Liga-kupa meccs kivételével véget ért az idei szezon. Játékosaink lassan elvonulnak jól megérdemelt(?) pihenőjükre, nekünk szurkolóknak meg marad a mérkőzések felidézése. Az ismét edzői szerepet vállaló Szentes nyilatkozatában hangsúlyozta, hogy nála nem tiszta lappal indulnak a játékosok a csapatba kerülésért. Az eltelt rövid időszak ezt igazolni is látszik. A két bajnoki meccs alapján elmondható, hogy nagyobb önbecsüléssel lépett pályára a csapat, talán ennek köszönhető, hogy mindkétszer sikerült nehéz helyzetből felállni, és pontot, pontokat szerezni. Nézzük milyen változtatásokat hajtott végre új edzőnk, mi várható ennek tükrében tavasszal?

 

 

 

A kilencvenes évek közepén, immár családosan, elkéredzkedve páromtól és szoptatós lányomat fájó szívvel magam mögött hagyva üldögéltem valahol a tízes szektorban, nosztalgiázva szotyolát köpködtem. Előttem néhány sorral egy borízű hang folyamatosan szidta Jaczinát, el-el nyomva az ultra felől érkező monoton éneklés zaját. Még a Tornyi-éra előtt voltunk. Néhányezren - ha voltunk ezren egyáltalán -, reménykedve koptattuk a már úgyis kopott vasgyári betont, két elsőosztályú menetelés között, talán az NB2 keleti csoportjában, csodára várva. Mint általában. A tag nem csüggedt, vagy ha úgy érezte, elővette és meghúzta kabátja alá rejtett boros flaskáját. Istenem, hol voltak még akkor a beléptető kapuk? Fentről időnként rászólt valaki, hogy ugyan fogja már be, senki nem kíváncsi rá! A fickó hátra sem nézett, csak felemelve kezét konstatálta a kérést, de ennek ellenére folytatta a sporttárs vegzálását. Mondom, sokan nem voltunk és mikor erre keveredtek az események a pályán, a spori hallhatta is a folyamatosan őt szidó szurkolót. Senki sem törődött vele, így ő sem, felnézett, majd tette tovább a dolgát. Csak minket idegesített a folyamatos üvöltözése. Aztán lassan megszoktuk.
 

Kedves Szurkolótársaim!

 

 

Az Együtt A Leukémiás Gyerekekért Alapítvány támogatása és hozzájárulás Rakaczki Bence gyógyíttatásához. A Diósgyőri VTK fiatal, mindössze 19 esztendős hálóőrének neve a tavalyi szezonban robbant be a futball köztudatba. Bencét nagy tehetségnek tartják, és remekül mutatkozott be az élvonalban, viszont a sikeresnek induló története hamarosan drámai fordulatot vett. A múlt szezont követően, július első napjaiban súlyos betegséget - leukémiát - diagnosztizáltak nála, így sajnos már nem a futballról, hanem a betegség elleni küzdelemről szólnak mindennapjai.

 

A FociClub.hu segítséget kíván nyújtani, ezért összefogásra kérte fel az NB1-es csapatokat egy közös, jótékonysági árverés és adománygyűjtés formájában.

 

Rakaczki Jánosnak, Bence édesapjának a kérése volt, hogy ne csupán fia, hanem más rászoruló gyerekek is kaphassanak segítséget, a teljes bevétel tehát ezért oszlik meg 70-30%-ban a család és az alapítvány között.

 

Ha teheted, licitálj itt!

Ami hetek óta a levegőben lógott, bekövetkezett. Régi-új edzői stáb irányítja a szezon hátralévő részében a csapatot. A lehetséges okokról, amik ide vezettek, korábban blogunkon is írtunk pár mondatot, más oldalakon, fórumokon is bőségesen esett szó róla. Az a döntés, hogy jelenlegi helyzetben nem hajszoljuk tovább a külföldi edzőt, lehetőséget teremt végre az alapok lerakására. A tulajdonos azon döntése, hogy nem fektet be újabb pénzeket, látszólag visszafogja a tempót, de értelmezésem szerint inkább lehetőséget teremt végre az érdemi munka elkezdésére. Nagy levegőt kell minden érintettnek venni, szurkolónak, vezetőnek, tulajdonosnak és végiggondolni, mit rontottunk el az elmúlt egy évben. Magam részéről arról ejtenék néhány szót, mit jelent ez a váltás a pályán. Minket szurkolókat mégiscsak az ott nyújtott teljesítmény érdekel a legjobban. A kiindulási helyzet nem túl rózsás. Csapategységről nem beszélhetünk, kialakult stílusról még ennyire sem. Ezek rendbetétele lesz az elkövetkező időszak legfontosabb feladata.

 

 

A Pápa meccsel véget ért a bajnokság első fele. Ilyenkor illik valamiféle visszatekintést, értékelést írni a mögöttünk lévő fél évről. Sokat gondolkoztam, érdemes-e? Véleményem szerint nem csak szakmailag van gond a klub körül. Így nehéz a pályán történtekre koncentrálni. Sajnos nem csak én voltam így vele, hanem úgy tűnik a játékosok is. Eredménye három piros lap. Ennek ellenére a félévzáró meccs kapcsán tekintsünk vissza a mögöttünk lévő időszakra. Vajon Iványi sporttárs csak játékosainknak mutatta fel a piros kártyát, vagy az elmúlt időszak munkáját is értékelte áttételesen?

 

 

 

A pályán egyre kevesebb, a pályán kívül a jelek szerint igen. Ennek, azt hiszem senki nem örül. Egyszerűen „edzőkérdés” van a klubnál, vagy a háttérben másról is szó van? Tekintsük át az elmúlt időszak eseményeit, mi vezethetett a mostani „helyzethez”?

 

 

 

Vannak, akik fejlődésről beszélnek, türelemre intenek. Én meg azt mondom, hogy a kilátástalan, esetleges, impotens támadójátékunk alapján irreális a megszerzett 17 pont és a forduló előtt irreális volt még a helyezésünk is. A Kaposvár elleni mérkőzés maga volt a totális csőd! Ennyire gyatra teljesítményt még idén nem láthattunk a csapattól. És ennyire szánalmas cselekedetet, amit Sisa produkált Gallardo cseréjével, amikor is közkívánatra behozta a spanyolt megkeseredett publikuma nyomására, szintén ritkán látni futballpályán. Tanácstalanság, feladás. Sokszor nincs más út a megújulásra, mint a bukás és ezt most elhozta számunkra Somogyország csapata. A sors fintora a sorsára hagyott egykori csapat veri a delikvens koporsójába az utolsó szöget. Sisának mennie kell! De nem csak neki...

 

 

 

 

Klubunk magyar viszonylatban egy nagy fogásra tett szert:  Leigazolta a sokszoros magyar válogatott labdarúgót, Rudolf Gergelyt. Ezen tény és a Videoton elleni meccs apropóján nézzünk néhány gondolatot, milyen irányba mozdulhat a csapatunk játéka, milyen lehetőségek állnak előttünk? Szurkolóink többször szóvá tették, hogy bár gyűlnek a pontok, de a játék akadozik, kevés gólt lövünk. Várható-e javulás ezen a téren, mit tesz, tehet a szakmai vezetés az eredményesség érdekében?

 

Ez a versenyhelyzet, posztonkénti konkurenciaharc duma, egy orbitális baromság! Az is nyilvánvaló tény, hogy nem lehet tizenegy játékossal lejátszani egy bajnoki szezont. De! Mondjuk a kezdetére a felelős vezető - ha valaki nem tudná Sisa Tibor - fejében ki kell, hogy alakuljon egy a lehetőségek adta legjobb tizenegy, amin csak akkor változtatunk, ha égzengés, földindulás van. Jó lenne, ha játékoskeretet figyelembe véve rendelkeznénk egy csak ránk jellemző stílussal, játékrendszerrel, amit ha törik, ha szakad, végigjátszunk, a játékhelyzeteknek megfelelő variációkkal, változtatásokkal, itthon és idegenben egyaránt .

 

Kérdés: Van nekünk stabil kezdőnk? Van nekünk kialakult stílusunk?

Válasz: Nem úgy néz ki. Még nem tudhatjuk. Ő tudja?

 

Változtatás nélkül tesszük közzé a Fórumfoci Team és a Bajtársak szurkolói csoport által útjára indított "Dobj egy százast Bencének" szlogennel fémjelzett kezdeményezést. Reméljük, sokan leszünk az Újpest ellen és sok pénz gyűlik össze, ezzel is segítve Bence gyógyulását.

 

 

Mutassuk meg, hogy bajban is mi vagyunk a legnagyobbak!

 

Készül a Diósgyőr. A IX. Király-kupáról jelentjük.

 

Lejegyezte:fly

 

Amikor hetekkel ezelőtt feltettem a "Milyen nemzetiségű edzőnk lesz?" szavazást, nem gondoltam volna, hogy még most is ezzel kell foglalkoznunk. Miközben vezetőink, játékosaink jól megérdemelt szabadságukat töltik, minket kitör a frász, hogy valamiféle információhoz jussunk már elsősorban edzőkérdésben, de a folyamatban lévő játékos igazolási tárgyalásokról is szívesen hallanánk. Azért szabadságolások ide, Európa-bajnokság oda, a magyar játékospiac nem pihen. Hallani ezt-azt, Ki-kit keresett meg, kiért tett ajánlatot, esetleg kit látna szívesen csapatában az újonnan kinevezett edző. Mert hát igen, három csapatnál is van már új edző, csak mi ülünk itt és nézünk ki a fejünkből bután, hogy akkor most hogyan is lesz a tovább? Olyanoknál csapatoknál is lezajlottak az események, ahol meg sem gondoltuk volna, hogy edzőváltás lesz. És sajna úgy néz ki, hogy nem mi leszünk a következő csapat, ahol bejelentik az új edző személyét (Kaposvár - Prukner?). Egyáltalán. Lesz nálunk bejelentés, vagy marad az a verzió, amit már rebesgetnek egy ideje? Azaz, marad Szentes Lázár a kispadon...

 

 

Befejeződött ez a szezon is, csak úgy, mint eddig 101 a Diósgyőr történelmében. Mára ismert, a hetedik helyet csíptük meg.  Talán bevallhatom, titkon reméltem, hogy az első hatban végzünk. Az őszi szereplés után én is egy lépéssel a zöld gyep felett lebegtem, mikor a szentélybe léptem. Ez volt a kisebbik baj, sajnos úgy gondolom a menedzsmentet is elkapta az a hamis illúzió, hogy több év, évtized lemaradását sikerült eltüntetniük az elmúlt bő egy év alatt. Meg kellett tapasztalni, hogy a klub és csapatépítésnek vannak olyan lépései, melyeket nem lehet átugorni. Ezt más klubtulajdonosok is megtapasztalták már hazai és nemzetközi színtéren egyaránt, mi talán eddig nem fizettünk érte nagy árat. Ebben az írásban nem ezt kívánom elemezni, erről sokat beszéltünk, írtunk a hivatalos fórumon már. A hetedik hely szép eredmény, közönségünk sikernek értékeli. Köszönet érte minden résztvevőnek, játékosnak. Ezen poszt arra próbál választ találni, hogy mi okozhatta a tavaszi gyengébb szereplést? Nem osztok meg összeesküvés elméleteket, nem akarok eddig fel nem derített szálakat gombolyítani. Mindössze pár gondolatot írok az elmúlt fél szezonról, szigorúan a pályán látottak alapján.

 

Nehezen vettem a kezembe a "tollat", de nem azért mert nincs miről írni a hétvége kapcsán. Mondhatjuk, igazán csodálatos hétvégén vagyunk túl. Kezdődött minden Szombaton délelőtt - már a meccsre gondolunk -, amikor is megérkeztünk az első DVTK családi nap helyszínére, az Andrássy útra. Rendezvények sora állt előttünk, de sokaknak már korán reggel megkezdődött a nap. A kispályás focibajnokság közel 500 labdarúgója már 8 órakor meg kellett jelenjen a helyszínen. Mi szerencsésebb helyzetben voltunk, barátainkkal 10 órára beszéltünk meg találkozót a bejárathoz legközelebb eső sörcsapnál. Nem is késett senki -nagyon sokat -, hiszen kíváncsiak voltunk a DVTK-roadshow hazai előadására. És még sok minden másra, de ilyen nagy melegre nem számítottunk. Nem akarok az izgalmas történések elé vágva egyből a végére érni, de azért azt előre elmondhatjuk: mindannyiunk feje pirosra főtt a nap végére. Enyhülést csak a viharos, hideg szél hozott, ami egy kicsit veszélyeztette is a rendezvény méltó befejezését.

 

 

 

Nem szándékoztam már ezzel a témával foglalkozni, mert kibeszéltük rendesen. De olvasgatom a hivatalos honlapon a hozzászólásokat Mikiről. Két újabb interjú készült vele, ami ismét megnyilatkozásra késztette szurkolóinkat. Leginkább az az általános vélemény, hogy Mikinek mennie kellett. Nekem is ez a véleményem, csak nem mindegy, miért. Ki azt gondolja, hogy a játékosokkal megromlott viszony az oka a hullámvölgynek, amit a vezetés vizionált. Ki úgy van vele, hogy a reménytelennek tűnő tavaszkezdeti vergődésünkért csak és kizárólag egykori edzőnk által  hibásan, rosszul megválasztott játékrendszer és az ahhoz végletekig történő ragaszkodás a hunyó. Persze mindenki azt gondol, amit akar...

 

 

Lehetett volna ez is egy poszt témája kik is az ultrák és kik a szurkolók. Mi különbözteti meg a fanatikust a hool-tól. Ki ér többet a klubnak, az ultra vagy a divat? Egyáltalán ki is a divatszurkoló? Hogyan határozhatjuk meg azt a szurkolói létet, amit egyesek - főleg a kanyariak - annyira utálnak. Régen gondolkodom már egy ilyen poszton. Talán már hamarabb eszembe jutott, mint ezt a blogot létrehoztuk volna. Lehet, már akkor is megfordult a fejemben egy ilyen poszt megírása, amikor az első "diósgyőrös" blogomat elindítottam, amit sajnos később abbahagytam kitartásom és a kilátástalan helyzet miatt. Már amiatt a helyzet miatt, ami klubunkat akkoriban jellemezte. Az ultrák maradtak. Néhány százan. Akkor lehet, hogy többet érnek, mint én? Aki feladja, amikor azt látja, hogy szerencselovagok tönkreteszik szeretett klubját? Persze hol voltak még ezek az ultrák, amikor a "B" középből átvonultunk a kanyarba Csáki Józsi bácsi határozott rosszallására. (A "szomszéd blogot" ne keressétek, nyomtalanul szűnt meg, akkor én is belehaltam egy hosszú pillanatra...)

 

Mostani ultráknak alapolvasmány.

 

Kissé rendhagyó módon a tartalék csapat meccséről írok néhány szót. A tarcsiban az a jó, hogy itt láthatjuk a feltörekvő fiatalokat, és az első csapat keretéhez tartozó „öregeket”. Így a szezon vége felé felröppenek hírek, hogy egyes játékosok távozását szorgalmazza a vezetés, közülük néhányan pályára léptek a Gyöngyös elleni mérkőzésen. Nézzük milyen teljesítményt nyújtottak, mit veszítünk, ha tényleg távoznak.

 

 

 

-  Köszönjük, hogy a rendelkezésünkre állsz. Hogy vagy? Mit csinálsz mostanában?

- Köszönöm kérdésed, nagyon jól. Az utóbbi időben nem tudtam a családommal lenni annyit, amennyit szeretnék, most ennek jött el az ideje. Na meg tevékenykedem a ház körül, bepótolom azokat a dolgokat, amikre eddig nem igazán volt időm. Úgymint kerti munkák sora. Tegnap például betonoztam. Úgyhogy köszönöm szépen, van mivel elfoglalnom magam.

  

- Focival kapcsolatos munka van-e kialakulóban? Milyen felkérést vennél szívesen?

 - Igen, volt már megkeresés, de ezek még csak tapogatózások. Nem könnyű döntés ez, hiszen ezer szállal kötődöm a városhoz. Ha elvállalok valamilyen munkát, akkor nagyon meg kell gondolni, mielőtt belevágok. Kezdődik újra megint előröl a szinte egész napos, teljes embert kívánó elfoglaltság és akkor sajnos megint kevesebb időt tölthetek a családommal. De hát az edzői szakma ezzel jár, mint látható nem nyugdíjas állás. Első illetve másodosztáyú ajánlatra igent mondanék.

 

Jó idő, koranyár, majálishangulat, szombat délután, meccsnap. Mintegy nyolcezer ember reménykedett benne, hogy ma megverjük az aktuális ellenfelet. Az egyik bajnokaspiráns érkezett a diósgyőri szentélybe, akinek égetően szüksége volt a bajnoki pontokra. A mieinknek pedig bizonyítania kellett a kitartó szurkolók felé, hogy tudnak küzdeni, több van bennük, mint amit elértek a tavasz folyamán. Az előjelek egy jó mérkőzést ígértek. Ugyanakkor be kell vallanom, nincs könnyű dolgom az értékelés írásakor, mert az edzők a hirtelen jött melegben nem akarták megerőltetni magukat holmi taktikai finomságokkal, kedélyesen nézték a mérkőzést, és élvezték a kellemes napsütést. Időnként rutinszerűen elszalasztották a másodedzőjüket egy cseréért, nehogy elbóbiskoljanak a kispadon. Esetleg egy sörcsap még növelte volna a komfortérzetüket.

 

A középkörben áll tizenegy hitehagyott harcos és nem hisz a fülének; egy újabb, immáron sokadik vesztes csata után sok ezer szurkoló teli torokból üvölti: "Szép volt fiúk! Szép volt fiúk!". Nem tudják mire vélni. Mit tegyenek, jöjjenek, maradjanak? Aztán sorban, egymás után, szomorú arccal, lehajtott fővel, de magasba emelt kezekkel tapsolva köszönik meg szurkolóiknak a fájdalmasan vigasztaló rigmust. Miután sportszerűen gratuláltak a soros hitfalóknak - Istenem bár ne tették volna - ott toporognak tanácstalanul, mintha a kezdőkör vonala fal lenne, amit ma Ők már nem tudnak átlépni. A hit fala. Az elvégzett munkába vetett hité, ami ettől a naptól kezdve már nem ér semmit. A sok száz kilométer futás, a sok ezer passz, a számtalan támadáskombináció gyakorlása, amit a felkészülés során együtt végigcsináltak és hétről-hétre újra megismételnek, mind hiábavaló megerőszakolása az igazságnak. Hitetlen senkik, egyetlen sípszóval, néhány becstelen magyarázó hazug mondattal lesöprik a tisztesség asztaláról az utolsó hitmorzsákat, amelyek így reménytelenül és visszafordíthatatlanul eltűnnek a bizalmatlanság szőnyege alatt, végérvényesen.

 

Bírók és partjelzők. Újabban játékvezetők és asszisztensek. Hívathatják magukat boldogságos ifiasszonynak is - Regős Bendegúz után szabadon -, a lényegen ez nem változtat. Vezethet Kassai BL-döntőt, de felőlem akár még VB-döntőt is. Ám ha hazai földön lép a zöld gyepre, nagy bizonyossággal belenyúl egy jó kis magyar bajnoki végeredményének alakulásába. Már ezt sem nézhetjük nyugodtan, a mi kis focipótló magyar labdarúgásunkat. Jelen posztom apropóját a hétvégi Győr elleni meccsünkön történtek adták. Bár készültem már korábban is a magyar játékvezetők tevékenységéről értekezni, de most aktualitást, inspirációt adott eme gondolatoknak Farkas Ádám ténykedése, immáron nem először szarva el sokezer ember szórakozását. Kedvüket még attól is elvéve, hogy magyar focipályáknak a környékére se menjünk. Nem feltételezem, hogy sorozatos csalásról lenne szó. Inkább a szemlélettel van a baj, de azzal nagyon!

 

 

Világraszóló szégyent kellett megélnünk tegnap este. Gyenge játékkal - amit már szokásosnak is nevezhetünk - kétszer is vezetve, elvesztettük a Kaposvár elleni  mérkőzést. De Szentes Lázár még csak nem is volt ideges, bár lett volna rá oka - nyilatkozta a Nemzeti Sportban. Pedig kezdhet idegeskedni, de úgy isten igazából, mert két olyan mérkőzés következik, ahol vajmi kevés az esélyünk a pontszerzésre. A két bajnokjelölt csatájában aligha mi leszünk a mérleg nyelve, ehhez nem kell nagy jóstehetség. De nem baj! Idegeskedtem én helyette is, lassan már a családi béke is rámegy a csapat körül kialakult helyzetre. A családom aztán végképp nem hibás azért, ami most itt folyik Miskolcon. Nem a sorozatban elszenvedett három vereségre gondolok elsősorban, hanem az azt kiváltó eseményekre, illetve azok következményeire.

 

 

 

A szurkolótábor - legyen az a világ bármelyik részén - saját nevelésű focisták sorát szeretné látni szeretett csapata soraiban. És ez így van rendjén. Hisz, ha mindenki csak venni akarna és senki sem nevelne, könnyen belátható, nem létezne a labdarúgás nevű játék. A világ boldogabbik részén erre már korábban rájöttek és a nyolcvanas évektől kezdve focisulik alakultak és behálózták megfigyelő hálózataik a sanyarúbb országok grundjait. Nálunk csak az ezredforduló után ébredtek rá az utánpótlás nevelés fontosságára. A Sándor Károly Akadémia volt az úttörő, majd alakult sorra a többi, nem feltétlenül kronológiai sorrendben: MFA, Puskás, Illés, Győr, Kubala és így tovább. Mi még a magyar valóságtól is messze le vagyunk maradva, sajnos. Tulajdonosi helyzetünk stabilizálódása most azonban lehetővé teszi, hogy nálunk is megtörténjen az, aminek már régen meg kellett volna történnie. Együttműködési megállapodásokat kötünk a környező városok sportegyesületeivel az utánpótlás nevelés szinkronizálására. A társasági adókedvezmények (TAO) rendszerének szabályozása révén plusz pénzekhez jutva, végre elérhetőnek látszik egy a csapathoz méltó edzőközpont létrehozása, műfüves és füves pályák építésével, illetve kondi terem felszerelésével. Ezek a fejlemények mindenképpen bizakodásra adnak okot.

 

De nézzük csak, hol is tartunk most és hol tartottunk néhány éve.

 

Az áttekintés - amelyet az MLSZ adatbank alapján készítettem - az U15 és U19 korosztályokat érinti és 2006-os évtől az idei szezonig terjed.

 

- Az U15 korosztályban rendre az első osztály keleti csoportjának a középmezőnyében végzünk, ami azt jelenti, ha összevonnák a két területi elvű csoportot, akkor is elsőosztályúak lennénk, de akkor már inkább csak a vége felé lehetne a helyünk; mindenesetre ott vagyunk az első osztályban évek óta és ez biztató! 

 

- U17-ben az Észak-Kelet, illetve Kelet II. osztályban szereplünk a fenti években, gyengébb mezőnyben megnyertük, de arra is volt példa, hogy a Loki akadémiájának U16-os korosztálya megelőzött minket; itt már nem olyan fényes a szereplés és még ha meg is nyertük, a rájátszásokat elvesztettük.

 

- Az U19 korosztályának is az Észak-Kelet II. osztályban van bérelt helye, azt mindig megnyertük, de az osztályozókon itt sem sikerült túllépnünk; most is magasan vezetjük a csoportot, azonban reméljük idén fel is jutunk a hőn áhított legfelsőbb osztályba.

 

- Szándékosan hagytam ki az U16 és U18 korosztályokat, mert azok csak az idei szezonban indultak külön korcsoportban. A megelőző években az eggyel nagyobbak között szerepeltek, alsóbb osztályokban, kinek-kinek a képességei, lehetőségei szerint. Most mindkét korosztályunk első osztályú tagsággal büszkélkedhet. Az U16 úgy tűnik felveszi a versenyt az akadémiákkal is, ez bizakodásra adhat okot. Ez tűnik az első olyan korosztálynak, amitől remélhetünk jól képzett játékosokat. Majd egykoron, talán a nagy csapatban is láthatunk ezek közül a srácok közül egyet-egyet. Az U18-nak viszont dolgoznia kell rajta erősen, hogy megragadjon a korosztályos nb1-ben.

 

Itt kell megjegyezzem, hogy nem ismerem pontosan az utánpótlás korosztályok versenykiírását, de azért a tabellákból is leszűrhető, hogy hol is tartunk. Nagyon sokat kell még dolgozni és ha türelemről beszélünk klubunk kapcsán, itt aztán van rá szükségünk bőven, hiszen az idő múlását nem lehet siettetni. Akit érdekel, az böngészheti az évenként összegyűjtött tabellákat, érdekességképpen.

 

 

Közvetlen utánpótlásunknak is vannak értékei. Név szerint a korosztályos válogatottjaink: Bacsa, Rakaczki, Czégel, vagy a szintén tehetséges Bogáti, Csirszki, Demkó, akik már a nagycsapat ajtaján kopogtatnak és bizony-bizony, ha a jövőt építjük, nekik egyre több lehetőséget kellene kapniuk tehetségük bizonyításra. Aztán ott vannak a fiatalok, még kevésbé ismert nevek: Ragályi, Visegrádi, Hutter, Hornyák, Bertók, Ternyik, Vécsey, Icsó és a többiek, akiktől ezúton kérek elnézést, hogy kihagytam őket a felsorolásból. És még nem is említettük a kisebbeket, akik távolabbi szép jövőnk zálogai.

 

Miért is fontosabb nálunk az utánpótlás nevelés kérdése? Mostanában is tapasztalhattuk, hogy az ország gazdagabb, középső és nyugati részéből szinte lehetetlen kész focistákat Miskolcra elhozni. Ígérhetünk nekik magas fizetést vagy szép albérletet Tapolcán, rendre a pesti, illetve dunántúli csapatokat választják. Igaz ez még a délszláv játékosokra is, akik szintén azt hiszik ez itt messze a "világ másik felén" maga a nagy játékostemető. A Duna, amely az ókori Róma idején fizikai határa volt a birodalomnak, ma lélektani határként funkcionál Európa és Európa között. Ez itt már egy másik világ. A befektetők számára éppen ugyanúgy, mint futballistáknak. Ezért én azt mondom becsüljük meg tulajdonosunk minden egyes magyar forintját és jó szándékát azzal, hogy  lehetőségeinkhez mérten támogassuk, ahogyan csak tudjuk. Ha már egyszer eljött ide közénk. Bérlettel, mezzel, sörrel, kávéval, kinek mi szimpatikus.

 

És neveljünk focistákat saját magunknak! Legyünk mi Magyarország Athletic Bilbao-ja!

Első eset, hogy nem én írok bejegyzést a blogba, de remélem nem az utolsó. Eleve úgy terveztem, hogy többen csináljuk majd, mert tapasztalataim azt mondatják velem, ez egy embernek sok. Ígéreteim voltak, vannak, de ennek fizikai megvalósulása csak most következett el. A blog nyitott, akár a Csákiból, a Tribünről, netán az Ultrából szurkolunk is, mindannyian másképp látjuk a dolgainkat. És egy így van jól! Addig, amíg a vita, amit folytatunk szeretett csapatunkról, kulturált körülmények között zajlik, nem lehet semmi baj. Csak a javunkra válik. Na de nem szaporítom a szót, fogadjátok szeretettel a fórumról már jól ismert szurkolótársunkat, Mr.D-t. Remélem nem az utolsó alkalom, hogy olvashatjuk a blogon a posztját.

 

 

 

 

 

 

 

Úgy látszik eljött a mi időnk is. Bár voltak itt már külföldi edzők, túl nagy sikereket nem értek el magyar klubcsapatokkal. Az első ilyen fecske a finn Martti Kuusela volt, aki a Honvéddal érkezte évében meg is nyerte a bajnokságot. Nagy névként említhető a holland Henk ten Cate, aki ugyan nem tudott bajnokságit nyerni az MTK-val - ha jól emlékszem ezüstös lett -, de azóta megfordult a Barca, Chelsea másodedzői, illetve a Pana vezetőedzői székében is. Említést érdemel még a nevek közül Jenei Imre, aki romániai magyarként 1986-ban BEK-et nyert a Steaua Bukaresttel. Igaz Ő nem klubedzőként volt jelen Magyarországon, hanem a válogatottat igazgatta egy éven keresztül, nem túl nagy sikerrel. Mészöly Kálmán mondott róla egy sztorit, hogy amikor is Jenei megérkezett Magyarországra, néhány edzés után a következő megjegyzést tette jóbarátjának, ami mondhatjuk azóta elhíresült: "Te Kálmán! A magyar focisták nem futnak."  Hát ez van. Bárki is érkezett Magyarországra külföldi szakemberként, azóta és most is mindig ellenszenvvel fogadják őket a magyar edzők. A sportújságírók is partnerek ebben, a mitakarezittjükkel valósággal elüldözik szerencsétleneket. A Vidinél van most egyedül külföldi edző - aki mellesleg szintén kapott hideget, meleget - és a tulajdonos mindenkivel szembe menve töretlen bizalmat táplál irányában.

 

 

 

 

Hajrá DVTK! 

 

A mai naptól rengeteg videót találhattok a blogon. A Videótár menüpontban helyeztem el a bajnoki meccseink összefoglalóit, a Videoton elleni itthoni meccsünkig visszamenőleg. Az elkövetkező bajnoki mérkőzéseink összefoglalóit is igyekszem frissiben, amint hozzáférek  feltenni a blogra, hogy aki esetleg nem látta sem élőben, sem tévében, az is könnyen megtalálja és el ne vesszen az információs szupersztráda útvesztőiben az eszeveszett kutakodás közben! 

 

Egy másik menüpontban, név szerint a Szurkolók elnevezésűben pedig a mindannyiunk által szeretett és tisztelt barátunk, szurkolótársunk, Adamm által készített fantasztikus szurkolói videókat találhatjátok meg. Itt is az összes, ebben az évadban Adamm által készített film megtalálható. Nem hagyhattam azonban ki a félelmetes nyíregyházi túra eseményeit megörökítő filmregényt és a Cegléd elleni bajnokavatónkról készült eposz három részét sem.

A tegnapi nappal egy korszak ért véget Miskolcon. A Benczés-korszak utáni első napon - egyet aludva a történtekre, hideg fejjel átértékelve azokat -  újra a béke szigete lehet a DVTK-stadion és környéke, amely egy napra felbolydult méhkassá változott. Nehéz döntések és eszement levélváltás után a munkára lehet és kell koncentrálni, mert hétvégén ismét nehéz mérkőzés elé nézünk. Ehhez nagyban hozzájárulhat a hivatalos honlapon megjelent interjú Miklóssal, aki reméljük megtalálja új helyét a DVTK családban. Mert kétség sem férhet hozzá, Ő ide tartozik, közénk! Aki ennek az ellenkezőjét állítja, az csak kívülről való lehet. Az első hozzászólásokból az mindenesetre már leszűrhető, hogy szurkólótársaink vele vannak, a Diósgyőrrel vannak.

 

A Benczés Miklóssal készült interjú a honlapról

 

 

 

José Luque már nem bombáz, Paco Gallardo már nem kápráztat, Gal már nem tanár úr, Benczés Miki már nem a "Mágus". Már nem visz minket előre az ellenmondást nem tűrő, a mindent elsöprő lendület. Egy csodálatos tavasz képei filmet ihlettek, de hol van már az a múzsa, ki képeket lehel a digitális filmkockákra? Budó őszi csodagóljai a múlt homályába vesznek. És hol van már Ákos, a kapitány? 

 

Ma este ez engem már nem érdekel, ma este erről én már nem akarok beszélni. Hallani sem akarok róla! Nem érdekel mit írnak a srácok a honlapon, a beszámoló alatti hozzászólásokban. Fröcsögnek, reálisak, elfogultak vagy csak egyszerűen szomorúak. Nem érdekel. Nem érdekelhet? Megengedhetem én ezt magamnak? Akkor minek kezdetem el? Újra. Ezt nem tehetem meg. Már csak a párszáz rendszeres olvasóm miatt sem. De főként magam miatt, no meg a DVTK miatt. Elsősorban a csapat miatt. Mert a csapat én vagyok, én vagyok a csapat. A szurkoló. Mi szurkolók vagyunk a csapat, mi magunk vagyunk a DVTK! És magunkért felelősséggel tartozunk. Leginkább magunkért.

Csodát élünk meg egy egész esztendeje. De ez a csoda elmúlni látszik. Egy harmatgyenge Siófoktól szenvedtünk megalázó, szimpla edzői nyilatkozattal kimagyarázhatatlan vereséget egy ország szeme láttára. Nem a vereség ténye maga, hanem a mikéntje az elviselhetetlen,  az elfogadhatatlan.

 

A Ferencváros elleni hazai vereségünkkel kezdődött. Nálam élesebb szemű barátaim már akkor látták, már akkor figyelmezettetek. Nem jó irányba mennek a dolgaink, valami rohadtul nem stimmel. Nem hittem nekik, nem hallgattam óvó szavaikra, mentségeket kerestem. Rövidek vagyunk, kevesek vagyunk, elfáradtunk a hatalmas menetelésünkben. Majd minden jóra fordul. A biztonság anyagi. Nem lehet ennek más a vége, csak az Európa Liga. Nincs mentség, fel kell vennünk a kesztyűt. Hosszú sanyarú évek után törökországi edzőtábor, fantasztikus körülményekkel, Vicente Arze naplójával. Magas színvonalú nemzetközi felkészülési mérkőzésekkel. Ebből csak jól jöhetünk ki, sehogyan máshogy.

 

És különben is Mr. X-re áhítozva, mégis milyen hangulatban várhatnánk a tavaszi szezonkezdetet? És itt folytatódott a Fradival elkezdett mélyrepülés. A játékos igazolási stratégiánk totális csődje. Ez volt a következő pofon, ami szállt felénk a suhanó szélben. A négy eltervezett igazolásból senki nem jött, ismétlem SENKI az eltervezettek közül! Jött a névtelenek helyett a kétségkívül legnagyobb név Fernando, aki lassú gondolkodású. Még a harmatgyenge magyar mezőnyben is lagymatag. Vági a legígéretesebb, Frizoni a fél évre igazolt és Sekour az ellentmondásos, akiről később megmondom, miért az. És mentek a futottak még, de nem biztos, hogy kevesebbet...

 

Nem jött Torghelle, Lipták, Busai, Kink. És a jó isten tudja, ki nem jött még! Profi boxban ezt hívják knock out-nak. Kiüttettünk. Magunk által. Rosszul dolgoztunk, bár ezt senki nem vállalta fel a csapatunk vezetői közül. Miért is tette volna, hiszen ez egy felelősségek nélküli ország. Ezt sugallják mások is, máshol.

 

A KTE a mumusunk, elment. Elment, hát elment. Ki róná fel vétkünkül a Videotontól - a sokszoros költségvetésűtül - elszenvedett hazai vereségünket. Pláne, ha figyelembe vesszük a korán kapott gólok lélektani terhét? Ki keresne taktikai hibákat? Ki keresne pszichikailag rosszul felkészített játékosokat a  mezek számai alatt? Hisz mi magunk is azokat viseljük a lelátókon.

 

Nem nagyon akarnék én most itt játékrendszerekről vitatkozni! Bár nem igazán értem, miért játszunk egészen mást, mint amit egész télen gyakoroltunk?! És miért kerül be be Sekour a kezdőbe - itt visszatérve az ellenmondásra -, mikor Abi a mi legnagyobb erősségünk fenn a pálya közepén? Miért erőltetjük azt a taktikát mindenhol ellenfelektől függetlenül, ami mérkőzések hosszú (rövid?) során  mondott csődöt?!

 

Azt mondta - egy általam egyébként nagyra becsült - barátom, hogy figyeljem meg, hogy Tisza Tibi bomlasztó hatással lesz a tavasszal kialakult csapategységre. Hát van benne valami. Azt is mondta, hogy Miklós jó ember. Látszik a szemén, csak bele kell nézni. De erre a feladatra már nem alkalmas. Kezdem már hinni. Motiválni már mindenestere nem igazán képes, az tisztán látszik. Vagy nem tudunk semmit és egészen másról van szó? Egészen más erők, erőtlenségek dolgoznak a háttérben, amiről mi mezei szurkolók mit sem tudhatunk? Nem tudhatjuk.

 

És akkor itt zárjuk le az Európa Liga szereplésről szövögetett álmainkat. Csináljuk becsülettel végig a szezont. Mi azzal, hogy minden hazai meccsen ott vagyunk és minden fent leírt agymenéstől függetlenítve magunkat végig üvöltjük a meccseket. A belső szereplőktől persze szintén maximumot várva, a lehetőségeikhez mérten, ami csak bennük maradt  még. Ha maradt...

 

Hajrá Diósgyőr!

 

NYITÓ – korrekt, jól áttekinthető, hasznos linkekkel.

 

HÍREK – teljesen felesleges menüpont, minden megjelenik a főoldalon, elég lenne a főoldal alján, az utolsó hír után egy link TOVÁBBI HÍREK névvel helyette.

 

KLUB – talán annyi megjegyzés az INDULÓ almenübe még néhány szalonképes rigmust innen át lehetne venni, hanganyaggal együtt, mindenki okulására: http://100ev.uw.hu/zene/zeneindex.html. 

És ide lehetne egyszer majd beszúrni az online jegyvásárlást.

 

CSAPATOK – jó, csak legyen mindig naprakész, pontos és minél több információt tartalmazzon, mert minket minden érdekel, a mi a játékosainkkal kapcsolatos. Tudjuk ehhez sok munka kell, de csak egyszer kell jól megcsinálni, utána csak frissítések szükségeltetnek.

 

PROGRAM – jó csak némely eredmény linkje új lapon nyílik meg, némelyiké meg nem. Valahogyan egységessé kellene tenni.

 

MÉRKŐZÉSEK – a menüpont alatt megtalálhatók a hivatalos mérkőzések is, amelyek egyszer már a PROGRAM menüpont alól előhívhatóak. Talán a PROGRAM menüpont alá az egész menüpont beilleszthető, mint EDZŐMECCSEK almenü és persze tartalmazza is azokat a link.

 

UTÁNPÓTLÁS – jó hogy van, a második UTÁNPÓTLÁS elnevezésű  almenüjét  hívhatnánk mondjuk, MÉRKŐZÉSEK almenünek, mert azokat tartalmazza. Lehetne külön a hivatalos mérkőzéseknek és az idény közi utánpótlás tornáknak egy-egy menüpont.

 

GALÉRIA – jó lenne, ha a tárhelyen nemcsak a képeket nézhetnénk meg, hanem lenne egy időrendi videótár is végre, ahol is visszanézhetnénk hosszú téli estéken a rendelkezésre álló mozgókép összefoglalókat, nyilatkozatokat  is. Gondolom a Sport TV engedélyével ez megoldható.

 

SZURKOLÓINK – a menüpontra kattintva az oldal valami híregyveleget ad fel, amiben van némi logika, de az oldalt szereplő két szurkolói csoport közül a „HAJRÁ DIÓSGYŐR!” a következő linket adja fel: http://www.kepmegoszto.com/. Ezt nem igazán érthető…

 

Itt kaphatna helyet almenüként a régen várt SHOP is, bár az megérdemel egy külön menüpontot is akár  a fent említett „Hírek” vagy „Mérkőzések” menüpont helyett is.

 

Viszont jó lenne egy olyan almenüpont, ahol szurkolói kezdeményezések kaphatnának helyet, mint a mostanában szóba került „fórumfoci”. Vagy akár egy egész menüpontot el lehetne nevezni „FÓRUM”-ra, ahol bizonyos feltételek teljesülése esetén - természetesen engedélyezés után - a fórumtagok topikot nyithatnának meghatározott témák szerint osztályozva.  Aztán nem haragudnék sem én, sem a többi DVTK blogger, ha ebben a menüpontban megjelenhetne a blogunkra mutató link is (dvtk-blog, amígélekén, stb.).

 

Néhány szó az általános dizájnról:

- a menü alapszíne szürke alapon fehér, a fókuszálás színe sárga, az almenükön mozgó kurzor színe meg kék; annyira nincs azért összhangban a csapatunk színével, ami még nem is lenne baj, ha valamennyire ízléses lenne, én elavultnak látom

- az oldalak betűtípusa megfelelő méretű, fajtájú, a cikkek címe szép, jól olvasható, illeszkedik csapatunk arculatához

- a méhsejt rácsos háttér szerintem kicsit idejét múlt, ódivatú; esetleg transzparens hatású képek váltogathatnák egymást a megtekintett oldalak függvényében, vagy ha ez nem megoldható, akkor inkább a sima szürke kellemesebb lenne

- Google-hirdetések nem kifogásolhatók, amíg nem túlzott számban vannak jelen az oldalon

- Keresés „Mehet” gombja Windows 98 stílusú, kicsit modernizálhatná a fejlesztő

- regisztrációt ellenőrizhetővé tenni, akár meghívással, vagy itt léphetne be a képbe a szurkolói kártya, ha majd lesz, de ez megint egy másik poszt témája már

 

Nagyjából ennyi jutott most eszembe, mikor átfutottam a honlapot. Ha valamivel nem értetek egyet, vagy egyéb megjegyzésetek van, azt a blog facebook oldalán megtehetitek. És mielőtt ezt nehezményező hozzászólások érkeznének, hogy miért csak ott, megjegyzem: ez csak egy blog, blogocska. Nem pedig egy patinás fociklub honlapja.

 

Hajrá Diósgyőr!

 

Nyílt levél Dudás Hunor részére

Szóhoz sem tudok jutni. De ebben az esetben ez teljességgel lehetetlen. Pláne, ha az ember bloggernek készül. A tegnapi nap megtörtént, aminek meg kellett történnie. Már beszéltek róla, már suttogták az öltözői pletykások. Ha az ember fiának egy hozzátartozója két hónap halál tusa után szenderül öröklétre, akkor is váratlanul éri, ha régóta sejtik már a megváltoztathatatlant. Valami ilyesmit érezhetett tegnap minden Diósgyőr szurkoló. Mint akit hasba rúgtak, úgy szorult össze a gyomrunk a hír hallatán.