...ez volt az első gondolatom, amint a "csodálatos" felbontású stream-en megtekintettem a Vidi - Sporting mérkőzés első félidejét. Köpni-nyelni nem tudtam konkrétan. Háromszor néztem meg, hogy jó meccset nézek-e, jól írták-e ki az eredményt, a Vidi van-e pirosban, azonnal ment a csetháború a hasonlóan elvetemült kollégákkal, hogy "most a te TV-d is ezt mutatja" vagy Meseországban vagyok?! Régen tudott magyar csapat ekkora meglepetést okozni. (talán a Loki BL-főtáblára jutása,de az sem biztos) Jó,jó a portugálok nem életük formájában tündökölnek mostanság, se a honi bajnokságukban sem a nagyszínpadon, de legyünk őszinték! Lényegtelen, hogy éppen milyen passzban volt/van az aktuális ellenfél, egy magyar csapat már emberemlékezet óta nem dominált így európai "élcsapat" ellen. Kezdjük ott, hogy egyáltalán lehetőség is alig van játszani ilyen együttesekkel, mert ugye mi általában be se kerülünk az ilyen körökbe az elmúlt évtizedekben. Nemhogy a tavalyi EL-elődöntős portugálokat csapjuk meg így egy első ránézésre valamelyik nagyobb külföldi csapat stadionjának tűnő katlanban! (hatalmas respect a szurkolóknak) De mégis. Nem csalás, nem ámítás, ez a Videoton FC volt. Székesfehérvár, Magyarország. Hatalmas ováció...3-0, féidő.

...DE! A kezdeti mámor után előjött a realista felem és finoman fejberúgva jelezte, hogy "hé öreg, nézd már meg hány honfitársad tolja a kezdőben.." Jah, hát igen. 2, azaz kettő szittya fiú vitézkedett a gyepen. Egyből feleződött az arc, mert bár nevében magyar a csapat, de összetételét tekintve, hááát közel sem és ez az egyetlen ok, amiért nem felhőtlen a "bódottág". Én az a fajta magyar vagyok, aki meglehetősen fiatal kora ellenére megcsömörlött már a honi fuszbáll viszontagságaitól, aki ha ma meghallja a "szerethető válogatott" szójátékot visítva, vonyítva csapkodja a fejét az első szilárd dologba, ami a keze ügyébe kerül, aki ha meghallja, hogy NB1, halk kacaj kíséretében elereszt az orra alól egy " ne viccelj már"-t. Így utólag már azt is elárulhatom, hogy hetek óta érik a fejemben egy, a Huszi-ügyet meglovagolandó, magyar "válogatott" elemzés, természetesen totálisan a saját szemszögemből és ha a Vidi nem muzsikál ma így, ez a poszt lett volna az első, amivel az új idényt indítom, de ami történt, megtörtént. Én támogatom az ilyen váratlan meglepetéseket.

Mert a fent említett mérhetetlen elkeseredésemben azt mondom, hogy minden ilyen és ehhez hasonló eredményt kitörő örömmel kell fogadnunk, hiszen ezek az egyetlen fénysugarak abban az egyébként végtelenül hosszú és sötét alagútban, amibe a magyar labdarúgás évtizedekkel ezelőtt beleszaladt. 

Üdítő volt látni, hogy függetlenül a légiósok tömkelegétől végre labdarúgásra emlékeztető jeleket véltem felfedezni a pályán. Tisztességes, néhol pazar labdakihozatalok, egyáltalán az egyéni JÓ! megmozdulások és ami a legörömtelibb volt, hogy végre magyar csapattól is láthattam egy valamire való egyérintős játékot. Az egy főre eső luzitán "puta madre"-k száma szerintem rekordgyanús magasságokban volt és mondhatták a félidőben az edzőnek az örök klasszikus Hofi-poént, hogy "Pinto bácsi, ezek belövik..."  A második félidőre meg gyakorlatilag semmi szükség nem volt, a szabályok betartásán kívül, ráadásként nem is velünk játszadozott az ellenfél. Még az sem tudta elrontani a kedvem, hogy a végére Sousa mester harcba küldte minden csatárok ősatyját, a pitbullok pitbullját, szívem kuglófjának egyetlen szem mazsoláját (ezt a hasonlatot csak és kizárólag Cé-re használom még), Air Sanyít, a levegő korlátlan urát. Más meccsen első dolgom lett volna elkapcsolni, így viszont még őt is mosolyogva figyeltem. Részletes elemzésbe belemenni nem szeretnék, ez most nem erről kell, hogy szóljon, de úgy éreztem, egy ilyen sikerből poszt kell szülessen. Megérdemlik...és ezúton egy másik leendő írományom témáját is megpendíteném (újra), miszerint és igyekszem finom maradni,van külömbség Pro Licence és Pro Licence között...

Bízzunk a hasonlóan sikeres folytatásban...

Hosszasan agyaltam rajta, milyen frappáns nyitószöveggel kezdjem a nagy offline időszak utáni első, visszatérő bejegyzésem. Agyaltam, agyaltam és erre jutottam:

Ugyanis az EB-n kívül football szempontból, hát hogy is mondjam, elég ingerszegény nyáron vagyunk túl. A spanyolok nagy örömömre ismét leigázták az öreg kontinenst, volt pár érdekes klubváltás, egy-két kisebb balhé, de az eddig megszokottakhoz képest nagyon visszafogott volt az idei "nagyszünet". Aztán ha mégis volt valami, amiről érdemes lett volna írni, akkor meg persze, hogy nem volt időm bejegyzést kreálni belőle. Na mindegy. 

Lényeg a lényegben és ennek az írásnak is ez az egyetlen oka, hogy a mai naptól ismét online üzemmódra kapcsol a blog, tehát újból lesz miért ide klikkelni, remélhetőleg egyre többen éreztek majd rá indíttatást. Ehhez én igyekszem megfelelő anyagot biztosítani. Amint azt észre lehetett venni, nem vagyok az a fajta, aki minden nap akár többször is új bejegyzést ír, ennek elég egyszerű oka van: nem írok meg olyat, ami nem biztos és főleg nem szeretnék igénytelen lenni. Alapanyag ígérkezik bőven, első ötletem már meg is született a csodálatos magyar-holland után (de igyekszem hideg fejjel szerkeszteni, szóval még formálgatom picit, hogy senkit ne sértsek meg vele), aztán itt van még az idei szezont eléggé álmosan kezdő Real Madrid, az edzőváltáson átesett szeretett Barcelonám, a hamarosan kezdődő Bajnokok Ligája, itt vannak a 2014-es brazil VB-selejtezők és a (nagy) magyar edzőképzést is szeretném nagyító alá venni, egyszóval téma van dögivel, már csak idő kell, hogy ezekből igényes, olvasható irományok szülessenek, természetesen az eddig meszokott stílusban...

Amit tőletek kérek (ha nem is vagytok még olyan sokan), az az, hogy legyetek türelemmel és kitartóan olvassátok a blogot. Jah, és még el nem felejtem, szeretném, ha az a tény, hogy Barcelona szurkoló vagyok, senkit nem gátolna ebben. Nyilván elkerülhetetlen, hogy ne róluk írjak a legtöbbet, de igyekszem őket is objektívan, nem elfogultan szemlélni.

Előre is köszönöm:

BrassBarca

Ismét eltelt egy hét ebben a hihhetetlenül megeröltető nyári semmittevésben és máris elsuhantak az aktuális EB-negyeddöntők.

Mostani bejegyzésem megírásához nem kellett sokat tipródnom, ugyanis óriási meglepetésre sikerült telibetrafálnom a meccsek totális képét. Ok, elismerem, a végeredmények nem lettek a legpontosabbak, de előző írásomban a meccsek történéseit szinte 100%-os pontossággal eltaláltam. 

Nem szeretnék hosszas utóelemzéseket írni, csupán szerettem volna közhírré tétetni mekkora übergigaszuper tippkirály vagyok. A viccet félretéve természetesen nem vagyok az, csak röviden szeretném összefoglalni az eseményeket. Az általam várt menethez mérve gyakorlatilag semmiféle meglepetés nem történt. A portugálok szétbombázták a cseheket és bár csak 1-0 lett a vége, a szomszédok örülhetnek, mert ha 6-0, akkor se szólhattak volna egy hangot se. A németek "Steven Segal stílusban" aprították be a görögöket, 4-2, egyfajta kegyes úrként, csak hogy ne sírjanak hazafelé menet. A spanyolok ordas nagy oktatófilmet forgattak a franciák közreműködésével, és bár olvasom itt a nagyobbnál nagyobb marhaságokat a neves újságírók tollából, miszerint jogos volt a közönség füttykoncertje, mert ez a spanyol csapat egy szar, semmi fantázia nincs bennük, passzolgatnak hátra meg oldalra, húzzák az időt, védik az 1-0, mint a catenaccios olasz bunkerépítők, el is nevezték tiki-takanaccionak a játékstílust, Iniestáék akkor is leradírozták a gallokat a gyepről. De könyörgöm, ha én egyszerű, mezei, totálisan amatőr blogger a semmi közepéről nyomon tudom követni és még hellyel-közzel meg is jegyzem a klubfutball aktuális idényeinek történését, akkor ők, a Bossok, a nagyok miért nem veszik figyelembe ezeket a tényeket??? Vádolják a hispánokat, hogy szart se csinálnak, nézhetetlen a focijuk stb, stb. Kérdem én, kikből is áll 95%-ban a válogattot? Hmm? Csak nem Real és Barca játékosokból? Jééé, de. Na már most, ezeknek a csapatoknak a játékosai egy átlagos szezonban lenyomnak kb. 60-70 meccset nagyobb szünetek nélkül, ritka kivételektől eltekitve minden kiírásban döntőig menetelnek, és bár a Realt nagyon nem lájkolom (most nőies voltam), egy valamit el kell ismerni: ezek a fiúk nem nagyon ismerik a fáradság szót. Itt a nyár, minden valamire való focista megy és rázza a rongyot valami egzotikus szigeten, erre nekik ezek után meg egy EB-n kell fellépniük és ne legyünk álszentek, honszeretet ide-vagy oda (a katalán szekciótól most eltekintek), "ez a hivatásuk" szlogenduma, szerintem majdnem minden spanyol játékos a háta közepére kívánja most ezt a tornát. 4 éve olyan szinten dominálják a válogatott focit, hogy az már-már irreális, nyertek EB-t, VB-t, egyedül a könföderációs kupa hiányzik a csomagból, szétverték már a fél világot, erre most meg kifütyülik őket. Holott a képlet az én olvasatomban végtelenül egyszerű:" annyit adunk ki magunkból, amennyit kell". Ennyi és nem több. Mi a bánatért halnának meg a pályán, ha még egy francia válogatott is csak néhány erőtlen kapuralövésre képes ellenük? Jön a klubszezon, elvárások, tétmeccsek tömege, pihenésre idő nincs, és ki az a hülye aki sérülten akar ülni a padon? Szépen játszunk 5-10-15 percet, vagy amennyit éppen kell, vezetünk, utána meg jöhet amiben mi vagyunk a legjobbak, eldugjuk a bogyót, indulhat a nyomozás, és ennél a pontnál szinte minden válogatott hívja is kétségbeesetten Rex felügyelőt, mert a labda nyomát se találják. Hogy ez valakinek unalmas? Van egy piros gomb a távirányítón ki lehet kapcsolni vagy ha valaki ért is a TVk-hez, még át is tudja kapcsolni más csatornára. Ördöngős dolog ez a technika, mi? Oké, spanyol drukker vagyok, lehet köpködni, megengedett, de akkora sem értem ezt a lehúzó negatív kritikaáradatot. Lehet, hogy nem szedik cafatokra az ellenfelet, de ha meg megnyerik, minden szurkoló vonyítva övülti majd világgá, hogy: VIVA ESPANYA! Ha meg nem, akkor jön a keresztvízeltávolító funkció és mehet majd minden játékos melegebb éghajlatra. Na be is fejezem, mert elragadott a hév, szóval mindent összegezve nem értem. Nagyon is jól csinálják, ha valakinek meg nem tetszik, lehet őket elverni, a lehetőség még adott...

Volt még egy angol-olasz ütközet is, erre nem vesztegetném a szót, ugyanis nincs miért. Mert bár meglepő módon ez volt a legizgalmasabb negyeddöntő, mind a két csapat megmutatta, miért nem lesznek európa bajnokai. A büntető párbaj meg ajándék volt az olaszoknak, köszönték is szépen és egy Pirlo-féle "panenkával" 4-2 lelépték a szigetországiakat.

Jöhetnek az elődöntők, csak győzzük kivárni. Addig még jelentkezem majd egy újabb esélylatolgató poszttal, ha már így belejöttem.

Tehát:

Portugália - Spanyolország és Németország - Olaszország

Folytatás szerdán...

Sokáig agyaltam,írjak-e egy esélyelemzős posztot a negyeddöntős párosításokról, aztán, ahogy a mellékelt ábra is mutatja, az igen opciót választottam. Tettem ezt azért, mert bár a holland és orosz kompánia kicsit belerondított az előzetes tippjeimbe, ettől eltekintve egészen jól eltalálgattam a csoportok végkimenetelét, ami - tegyük gyorsan hozzá - nem volt valami embertpróbáló feladat, de akkor is!

Szóval ezen tények ismeretében vágok bele az első kieséses kör párosításainak boncolgatásába. Célszerű időrendi sorrendben haladni, így kezdeném is a ma esti ütközettel:

1. Csehország - Portugália (2012.június.21)

A csehek nem kis meglepetést okozva jutottak tovább az előzetesen nemes egyszerűséggel "leunalmasozott" "A" jelzésű kvártettből. Az oroszok elleni 4-1 zakó után, a kutya nem gondolta volna, hogy pont az oroszok kárára fognak továbbhaladni, aztán hopp, mégis. Ami volt, elmúlt, most már itt vannak és azzal a portugál mánökenválogatottal néznek farkasszemet, akiknek talán még annyi előzetes esélyük sem volt a továbbjutásra mint országos cimboráinknak. "Németek, hollandok, OMG, ezek ki se csomagoljanak..." mondhatták sokan velem együtt - tévesen. Ugyanis Cé & his company a németek elleni, szerintem előre betervezett botlás után, ha a dánokat nem is darabolták fel, a hollandokat már olyan megszégyenítően léptették le és egy huncut mosoly kíséretében osontak tova, hogy nem győztem pislogni. Ilyen előjelek mellett gondolhatnánk azt, erre kár betűt vesztegetni, a portugálok megeszik őket reggelire, de én nem feltétlenül lennék ebben annyira biztos. Tény, ha a luzitánok megrázzák a frizurát és odafigyelnek, csúnya mészárlás lehet belőle, viszont ha nem, és a csehek megérzik a vérszagot, akkor lehetnek bajok, nem is picik. Én azért maradnék a realitásoknál és egy kétgólos portugál sikert előlegeznék meg 2 eshetőséggel: 0-2, avagy 1-3. 

2. Németország - Görögország (2012.június.22.)

Első gondolatom erről a khm, meccsnek csúfolt izéről egy iszonyatos és hangos nevetés volt. Háháááá, micsoda, hogy a görögök továbbjutottak??? Aztán kénytelen voltam kicsit komolyodni, ugyanis nem csalás, nem ámítás, ezek a csávók megint megcsinálták. Értitek? T-O-V-Á-B-B-J-U-T-O-T-T-A-K!!!! Tuti, hogy valami woodo cuccost nyomatnak, mert mennyi esély volt arra, hogy az oroszok az első meccsen mutatott már-már spanyolos foci után hirtelen -200%-os teljesítményt hoznak a másik két csoportmeccsen, és kikapnak pont a hellénektől, vagy hogy a cseh-lengyelen nekik megfelelő eredmény születik?! Szerintem senki. Na mindegy, kezdek hozzászokni, hogy ők a szarból is tudnak várat építeni. A szorító másik sarkában az a német válogatott áll, akikről semmi újat nem tudok írni/mondani. Németek, ebben minden benne van. Precízek, fegyelmezettek, hidegvérűek, és nem mellesleg (majdnem)MINDIG, MINDEN KÖRÜLMÉNYEK KÖZÖTT NYERNEK! Nem is cáfoltak rám, makulátlanul, csoportelsőként vágtattak tovább a "Death-group"-ból. Nem buliarcok, az már egyszer biztos, szinte semmi izgulnivalót nem hagynak egy meccsen, még a portugálok elleni is csak a gépezet hidegsége miatt volt enyhén izgalmas. A tökéletes bérgyilkosok. Egyedül a spanyolok lehetnek rájuk veszélyesek, de ők is csak akkor, ha nem bekötött szemmel mennek fel a pályára és varázsolnak egy picit nekik. Ha ez elmarad, akkor germánék minden eddiginél simábban nyerhetik meg a tornát. Jó oké, néha ők is képesek szinte bealduni a pályán, de látta valaki az utóbbi időben (a sváciak ellenit kivéve) szétesni őket? Mert én nagyon nem, ezek genetikailag így vannak kódolva. Ráadásul SzuperMario Gomez is felszedte a gombákat és szintet lépett, 3/3 mutató, nem lennék az ellenfelek helyében. Kivéve, ha görögök az illetők, de ez annyira 1-es meccs, nem tudom elképzelni, hogy ne találjanak egy gólt a németek, és 0-0 után 11-esekkel továbbmenjenek a hellén Adonisok, ilyen nem fordulhat elő, elképzelhetetlen, mert ezek kizárt, hogy gólt rúgnak ennek a német csapatnak. Csak azért írom ennyire kihangsúlyozva, hogy ha mégis megcsinálják, akkor még cikibb legyen. Tipp: 3-0

3. Spanyolország - Franciaország (2012.június.23)

Titkon reménykedtem abban, hogy ők maximum az utolsó körben találkoznak és végre lesz egy jó EB-döntő, de nem, nem és nem, ugyanis a francia kollégák tettek arról, hogy ne így legyen. Nem titkolom, és már az eddigi firkálmányaimból is kiderült, elég erőteljesen "Viva Espanya" vagyok, amint az is, hogy minden történelmi sérelem ellenére is (főleg a Zizou-generáció miatt) a franciák voltak/lesznek az egyik kedvenceim. Még az a pszihopata Domenech se tudott elvinni tőlük, pedig közel állt hozzá, de nem. Nehéz így írni róluk, nem is tudok elfogultság nélkül, de lehet, hogy nem is akarok, így előre is bocsi, de ez lesz a leghosszabb elemzés. Spanyolország. Én nem tudom mi volt a terve a Jóistennek velük, nyilván ez, de akkor is, már-már genetikailag lehetetlen amit művelnek. Az, hogy labdával együtt jöttek a világra közel sem adja vissza a tudásukat, nekem van egy elméletem erre, tudniillik, hogy autisták, jó értelemben persze és ezért tudnak így "focizni" (aki nincs tisztában a szó jelentésével nézzen utána). Jöhetnek a vádak, igen Barcás vagyok, na és akkor mivan? Aki nem emel kalapot a srácok előtt, az vagy vak, vagy már elnézést, de hülye. Olyan szintre emelték ezt a sportágat, amit csak a művészeti ágakkal szabad egy lapon említeni. Még akkor is, ha néhány játékos ki is lóg egy picit, de hangsúlyozom PICIT. A fél világ "barcafocit" akar játszani és bár "kis csalással" (mert ugye 7 barcás is van a keretben), de ők az egyetlenek, akik képesek erre. Nem is nevezném taktikának amit kivisznek a pályára, inkább ilyen kombósorozatok ezek, aztán mikor mi kell, előveszik farzsebből és már esnek is az állak a padlóra. Egyetlen ellenfelük van: saját maguk. Ha "lazavagyokleszarom" beállítással mennek fel a pályára, akkor lehet, hogy idő előtt mehetnek vakációra - a nagy többség hatalmas örömére. A nagy fényezés után jöjjön Franciaország. Nem értem őket, sehogysem. Nem tudom, hogy makacs a banda, vagy szimplán idióta, de ezt nagyon benézték. Vágták, vágták a fát, csak nem szólt nekik senki, hogy ők ülnek rajta. Az olasz nagyságrendekkel könnyebb ellenfél lett volna, ők mégis ki tudtak kapni a már kiesett svéd verőlegényektől. Nem értem, mert nem látom rajtuk a vágyat, hogy itt az alkalom, a spanyolok picit túlették magukat sikerrel, a németek hátha lebecsülnek minket, van egy jó "csapatunk", most aztán megmutatjuk és megnyerjük ezt a kiírást. Ehelyett mivan? A mezőny eddigi legunalmasabb meccseinek egyik résztvevői majdnem mindig ők voltak, Nasrival,Ribéryvel, M'Villával a keretben, ötlettelen játék, és ha picit is másképp alakul az ukrán-angol meccs, akkor még nyeregből is képesek lettek volna kizúgni a csoportkörben, pedig ha valakinek van esélye a spanyolok ellen, akkor ők azok, de nem biztos, hogy már ebben a körben! Most meg készülhetnek pont ellenük, a világ jelenlegi legjobbjai ellen, úgy, hogy amazok igencsak rápihentek az olaszok és horvátok elleni meccsel a kieséses szakaszra, és ha nem szedik össze magukat nagyon sürgősen, úgy gázolnak át rajtuk, mint forró kés a vajon. Mert arra nem alapozhatnak, hogy majd kivédekezik a hispán csapásokat, mivel lassan egy kezdőre való védekező játékosuk sincsen, és a támadóknak sincs defensive skilljük olyan nagyon, amivel képesek lennének állni az ostromot. Egyetlen esélyük van: támadni, támadni és ismét csak támadi. Semmi más. Talán, még akkor, ha meggyőzik az UEFA-t, hogy tegyék át a helyszínt a Helm-szurdokba, de még lehet, hogy ott sem sikerülne megúszni. Tipp: nagyon nehéz, de valamit csak ide kell írni, szóval 2-1...

Végül, de nem utolsó sorban a 4. Anglia - Olaszország (2012.június.24)

Ha az előző két csapatot a kedvenceim közé soroltam, akkor ezt a kettőt meg egyértelműen a "dislike" csapataim közé teszem. Az olaszok olyan szinten ellenszenvesek, hogy a sértések/sértődések elkerülése végett nem is nagyon fejtegetném. Képtelen vagyok szimpatizálni velük, egyszerűen nem megy. Ráadásul "legkedvencebb" játékosom is náluk rúgja a labdát (meg mások fejét), nevezetesen Mario Balotelli a kis szentem. Lehet, hogy gyerekkorában valami trauma érte, és lehet, hogy ha ismerném más véleményem lenne, de erre a viselkedésre, amit kifelé mutat nincs magyarázat, nekem legalább is nincs, egy pszihó a gyerek. Ettől függetlenül vannak annyira jók, hogy nem volt kérdés a továbbjutásuk, de semmi maradandót nem alkottak eddig, hacsak a spanyol 1-1 nem veszem ide. A szigetországiak meg nem is tudom, kicsit olyan érzése van az embernek, mintha csak azért játszanának mert kötelező lenne. Hol van már az az angol csapat, aki adta nekünk a labdarúgást és aki 90 évig veretlen volt hazai pályán?! Ahogy Capello mester is mondotta, Anglia már közel sem futballnagyhatalom, Rooney, Gerarrd ide vagy oda. Szépen visszaredukálódtak középcsapattá (igen ez nekünk is fájó, hiszen ha ők a középcsapat, akkor mi magyarok mik vagyunk?) és ha nincs az a sajnálatos Erős Gábor és Vad II féle bakkantás, biztos vagyok benne, hogy meleg lett volna a pite a végén. Ráadásul azt is bamba képpel nézem, ahogy azt a szerencsétlen Walcottot simán jegeli az öreg Hodgson, holott ha van valaki ebben a csürhében, aki akar és tud is focizni, akkor Theo az. Remélhetőleg erre ők is rájöttek és a taljánok ellen már kezdeni fog a miniatürizált Usain Bolt. Tipp: tipikus egygólos meccs, szerintem állóháború lesz és mivel ez nagyon megy az olaszoknak, így 0-1.

Félúton járva nem tudom eldönteni, hogy félig tele a poharunk, vagy félig üres. Remélhetőleg, ha visszanézünk majd joggal mondhatjuk, hogy az EB csak most kezdődött igazán.

Néhány nap világháló nélkül és máris lemaradtam jónéhány "izgalmas" mérkőzésről. Pedig tudtam volna mit írni, de így utólag már nem olyan, úgyhogy egy kis összefoglaló véleményformálás után következzenek a tegnapi meccsek...

Lassan vége a csoportkörnek és olyan érzése lehet az embernek, mintha valami párhuzamos dimenzióba lépne abban a pillanatban, ahogy a köztévén megjelennek a jólöltözött labdás fickók. Mert az addig rendben is van, hogy szinte minden, magára valamit is adó szakértő így köszönt be az EB előtt: " Szerintem lesznek meglepetések ezen az EB-n..." Na de hogy ekkorák? Megmondom őszintén, hogy nekem a legsötétebb álmaimban sem szerepeltek. Úgy voltam vele, hogy megvan a 3 TORONYMAGAS esélyese a tornának, lesz egy-két csapat, akik ödapörkölnek, hogy nesztek, mi is ugyanazt a játékot játszuk, mint ti, lesz egy-két kisebb válogatott, akik túlélik a csoportot, aztán kalap, kabát, a legjobb 4-be kerülésért a 3 favorit mellett már csak az orosz-francia vonal egyike fog szót emelni. Ehhez képest hol tartunk már most? MNT(Maybe Next Time) táblát mutattak már fel a lengyeleknek, oroszoknak, svédeknek, dánoknak, íreknek és a 3 érinthetetlen közül halandóvá redukálták a HOLLAND válogottat is!!! Hozzájuk csatlakozhat még matematikailag az olasz, az ukrán, a horvát, a francia, az angol és bár nem sok esély van rá, de a spanyol nemzeti 11 is! Nyilván ez csak játék a számokkal, de a hellén legények továbbjutására mekkora oddsokat kínáltak a bukik, aztán csak továbbchelsea-zték magukat. (a végén tényleg bejön, hogy megint ők nyerik meg)

Ennyit a meglepetésekről, jöjjenek a tegnapi meccsek:

 Először a portugál-holland, mivel erről úgyis többet akarok írni, meg ez ígérkezett izgalmasabbnak. Néztem a kezdőket és az a meglepetés kellett érjen, hogy nem ért meglepetés. A portugálok nem nagyon tudtak hozzányúlni a kezdőhöz, az úgyis csak rontott volna a helyzeten, a faklumpások meg úgy voltak vele, hogy all-in, aki élő és mozgó támadó az máris kezdő. Annyi szépséghibával, hogy Affellay kárára, Huntelaar került be, de idővel ezt is orvosolta Dr. Marvijk. Ahogy várható volt a portugálok nem hazárdíroztak, Robbenék törtek ajtóstól a házba, jött is a gól a 11.percben. Na itt gondoltam úgy, hogy csak helyre áll a világ rendje, csak továbbnyögik magukat. De ismét tévednem kellett, ugyanis jött szivem kuglófjának egyetlen szem mazsolája Criscsiánu Ronáldu (nem tudom miért kell eröltetni a portugál kiejtést, ha egyszer magyarul kommentálunk, na mind1) és egalizálta az állást. Innentől kezdve pedig a várt holland kamikaze helyett, fordult a kocka és a luzitánok átvették a kormányt. Ha egy picit élesebben mennek ki a pályára olyan csúnya eredmény születik, amire még sokáig emlékeztek volna mind a két oldalon. De nem született, mert Nani megmutatta miért maradt "csak" szupertechnikás játékos és nem világklasszis, Stekeleenburg is résen volt, na meg persze Cé sem volt mindig a helyzet magaslatán, kivéve azt a 2.gólt, amit beszaggatott. Így hát jött aminek jönnie kellett, 0, azaz NULLA ponttal Hollandia legjobbja már a kanapéról nézik a 1/4 döntőket!

Ennek fényében a másik meccs már csak arról döntött hogy Löwék makulátlanul mennek tovább, vagy a dánok kicsit belepiszkítanak a statisztikába mielőtt ők is repcsire ülnek. Nem tették, mert egy érdekes Bender góllal 2-1 abszolválták a mérkőzést a németek, bár ismét bizonyították, hogy nem rossz kis csapat az övék, ezerszer inkább ők, mint a görögök!    

Tehát most ott tartunk, hogy van 3 szint: 1. szint - maradt 2 csapat, akik a többiek felett állnak, mert a hispán srácok megmutatták, csak vicceltek az olaszok ellen, és még mindig olyat rántanak elő a cilinderből, hogy pislogunk mint a szemafor (mert ne ringassa magát senki abba, hogy csak az írek miatt voltak ilyen fölényben, bárki ugyanúgy járt volna akkor este...), a németek, meg még mindig németek, semmi váratlan, semmi új, csak nyernek és kész. 2. szint - a franciák és sajnos a portugálok, ők nem csillognak annyira, de képesek még khm, meglepetést okozni. Az angolokat én nem érzem egy szinten velük. Végül pedig a 3. szint - mindenki más...

Száz szónak is egy a vége: Bár én nem ennek a 2 országnak adtam volna a rendezési jogot (ezzel majd szeretnék külön foglalkozni a végén) jó kis EB ez, élvezzük!

Elkezdődött! Elszaladt a hét és tegnap késő délután útjára indult a 2012-es Labdarúgó EB! Úgy ültem neki a nyitó ünnepségnek, hogy az lesz a nap legnagyobb eseménye, mert a kiírt 2 meccs finoman szólva sem ígérkezett acélosnak. Mint azt már előre tudni lehetett magyar zongorista nyitotta meg egy DJ kollégájával, természetesen az ilyenkor elengedhetetlen táncosokkal együtt, és hát azt kell mondjam elég viccesre sikerült. Na nem a zene, azzal nem volt semmi baj, inkább magával az egész összhatással. Mert hogy néz már az ki, hogy ilyen mindenféle színű, számomra beazonosíthatatlan hacukába öltözött emberkék tuc-tuc zenére szaladgálnak a pályán. Gyanítom valami nagyon egyedit szerettek volna a szervezők, hogy "nesztek UEFA, azért oda rakjuk mi is magunkat". Jelentem: sikerült! Egyedinek egyedi lett...

Pár nappal ezelőtt még úgy voltam vele, hogy ír a bokám a nyitómeccsről, ne nevettessenek már ki egy Lengyen-Görög, meccsnek nevezett valamivel, szépen összedobok pár mondatot a kezdésről, meg hát ugye mégis csak azt ígértem, hogy az "érdekes és izgalmas" találkozókról írok.

DE! Ha nem is "űrfocit" raktak pályára a fiúk, a maga nemében egy nézhető meccset láthattunk. Nem szeretnék elemzést írni, ahhoz azért ennél több kell, de nyitánynak szerintem tökéletes volt. Bunkerfoci, támadófoci, izgalom, kihagyott büntető, lesgól, minden, ami csak kell egy semleges nézőnek, persze, ha valaki a két csapat egyikét preferálja, elég húzós 90 perce volt, szó se róla. 

A nap másik meccse, az Orosz-Cseh volt. Erre még ennyi virtuális tintát sem szeretnék pazarolni, abszolut papírforma volt, ha jobban figyelnek az oroszok, többet is rúgnak mint 4! A tegnapi teljesítményük alapján megint érik valami hasonló, mint 2008-ban, de ezt azért még így nem merem 100 % kijelenteni. 

Ami a mai programot illeti, már jóval izgatottabb vagyok és szerintem ezzel nagyon nem vagyok egyedül. Kezdünk egy Hollandia-Dánia csemegével, nyilván bőven esélyesebbek a klumpások, de jó meccsre van kilátás. Folytatásnak meg máris jön egy csúcsrangadó, Németország játszik Cé és barátai ellen. Itt most kiderül mennyire volt tudatos az a svájci manita, vagy mennyire voltak parkoló üzemmódban a luzitán kifutómodellek a felkészülési meccseken. Erősen arra hajlok, hogy sima 1-es lesz a meccs, de majd kiderül.

Ezzel a csodálatos képpel kívánok mindenkinek izgalmakban és gólokban gazdag meccset.

Ui: Még mindig nagyon kevesen kommenteltek pedig kétlem, hogy kb.500-ból csak pár embernek van véleménye...HAJRÁ!

Ahogy azt előző írásomban ígértem, most a várhatóan végső győzelemre is esélyes csapatokat szeretném nagyító alá venni.

Számtalan helyen, számtalan ember elmondta, leírta már véleményét, ki nyerhet és miért. Az én verzióm picit rövidebb lesz, ugyanis szerény véleményem szerint 3, azaz három válogatottnak van (az eddig bemutatott játékuk alapján) reális esélye, hogy a végén busz alá vesse a trófeát.

Bár szívem szerint nem őket tenném első helyre, de az elmúlt évek és a játékuk képe alapján legnagyobb esélyesnek NÉMETORSZÁGOT nevezném ki.

Minden világ és kontinenstornának úgy futunk neki, hogy " a németek úgy is jók lesznek", mindegy milyen játékkal, de jók lesznek. Most viszont az a helyzet áll fenn, hogy Löwék mocskosul jó focit játszanak. Az elképesztő katonai fegyelem mellé sikerült olyan jugadorokat is beépíteni az évek során, akik igencsak baráti viszonyt ápolnak a bogyóval, és az senkinek nem meglepetés, hogy a fegyelem náluk is szériatartozék. Özil koma kilépett a csodagyerek szerepéből és végérvényesen világklasszissá lett, a kis Götze korát meghazudtolva teszi a zsugát, Podolski legyen bármekkora homályságosság klubcsapatában, a válogatottban már-már boszorkányos módon megy neki. Klose, az örök fiatal még mindig esélyes a gólkirályi címre, a kaput a Neuer Security Kft. őrzi és hát ugye van egy intergalaktikus csillagrombolójuk is SzuperMario Gomez személyében.Nincs más dolguk, csak irányba állítják, leverik az ötösre és kezdőthet a flipper.

Mindent összevetve, ha a Nationalelf most nem nyer, nem mondom, hogy soha nem is fog, de végérvényesen benne marad az "ezüstcsapat" kategóriában.

Következők a rangsorban személyes kedvenceim: SPANYOLORSZÁG.

Nehéz nem elfogultan, meg úgy általában újat írni róluk, de igyekszem reális lenni. Minden a saját kezükben van. Röviden és tömören ennyi. Nagyjából olyan ez, mint a jó öreg Federer a teniszben, ha legjobb tudásukat hozzák, igazából felesleges bárkinek is kiállni ellenük, csúnya vége lesz. Viszont ettől szép ez a játék, hogy nem mindig a legjobb nyer. Főleg akkor nem, ha homok kerül a gépezetbe. Aki látta, látja őket játszani mostanában, elég felemás képet lát. Egyszer elképzelés nélkül, unottan dobálgatják a labdát, alig várva a hármas füttyöt a végén, máskor meg úgy gázolnak át gyakorlatilag bárkin, mintha az a világ legtermészetesebb dolga lenne. A játékosokat felesleges egyenként kiemelnem, még drága nagymamám is fejből nyomja a kezdőt, a képességeikről meg beszélnek helyettem a tények: Ők az aktuális címvédők mind a két nagy tornán. 

Én innen megelőlegezném nekik a döntőt, szerintem ezzel nagyon senki nem vitatkozik, egyetlen egy kérdés van:  Mennyire tudnak motiváltak lenni ilyen sikerek után...?!

És végül a virtuális dobogó legalsó fokára kerül: HOLLANDIA

A 2010-es VB döntőig a Spanyolok mellett ők voltak az "ún." kedvenceim. Ötletes, kreatív, gyönyörű focit játszottak. Aztán a döntőben olyan produkciót állítottak színpadra, hogy a fél világ a padlóról szedegette össze az állát. Ugye senkinek nem kell bemutatni Mr. De Jong, Bruce Lee szebb napjait idéző megmozdulását. Na ott megszakadt valami, amit azóta is keresnek. Mert lehet, hogy makulátlanul jutottak ki az EB-re, lehet, hogy meggyőző volt a játék, de ez az Oranje már nem az az Oranje. Persze bármi lehet, meg is nyerhetik kis mázlival, de egy bronznál semmiképpen nem tartom őket jobbnak jelen pillanatban.

Elnézést kérek mindazoktól, akik nem látják a TOP3-ban szeretett csapatukat, lehet velem vitatkozni is, arra van a komment ablak, de szerintem két lábbal a földön állva ez a 3 csapat az, akik megcsinálhatják.

Sokan mondhatják, hogy " miért nem írta az angolokat, portugálokat, olaszokat vagy éppen a franciákat...". Nos, az angolok, ahogy Capello mester is megfogalmazta, hogy bár a Premier League az egyik legerősebb a világon, de Anglia már nem futballnagyhatalom! Ezzel csak mélyen egyetérteni tudok. Már az is nagy szó, ha a negyeddöntőig elmennek. 

A portugálok? Háát, oké, van egy Céjük. Na és akkor mivan? Egy klubcsapat még csak-csak elviseli, ha egy emberes, de egy válogatott szerintem már nem annyira. Nem az a baj, hogy rá épül, félreértés ne essék, de ha neki nem megy, akkor ki viszi a csapatot? Nani, Meireles, vagy talán Pepe??? A csapat egyénenként klasszis, de kb. ennyi, semmi több. Ilyen csoportban a továbbjutás is erősen kérdéses.

Olaszország. Most vagyok bajban, ugyan is ők a "dislike" csapatom, akiket soha nem fogok tudni szeretni. Valahogy nem megy. Nem tudom milyen játékra lesznek képesek, nevek alapján jók lehetnek bármire, de ezt még sok válogatott elmondhatja magáról. Nem figyeltem őket, így nem is tudok pontos képet adni róluk, szerintem az első egyenes kieséses kör,de nem több...

Franciák...Zidane-nal véget ért egy korszak, amihez hasonlót nagyon sok idő felépíteni. Domenech egy pszihopata volt, Blanc már valamennyire érti is a dolgát, de hasonlóan a portugálokhoz, a végső győzelemhez egység kell. Na az még itt nincs...1/4 döntő maximum!

Összegezve az eddigieket, természetesen előfordulhat, hogy minden amit leírtam összeborul a 2. csoportmeccs után és megint a görögök nyerik a tornát, minden előfordulhat. De jelen tényállás szerint ez a papírforma.

Nem győzöm elégszer leírni, hogy várom a ti véleményeteket is. Ez a poszt szerintem vitaalapnak pontosan megfelel, tessék bátran kommentálni!!!

Emlékszem, még gyerekkoromban mennyire izgatottak voltunk, mikor közeledett a karácsony vagy a Télapó. Cipőt sikáltunk, kettessével ettük ki a csokit az adventi naptárból, einsteini matekszámításokkal figyeltük hányat kell még aludni a nagy napig. 

Közben eltelt néhány év és ma már mehet az öreg szakállas Rudolfostól mindenestől a susnyásba, hiszen itt van nekünk az aktuális (2012-es) LABDARÚGÓ EB! Kisiskolástól a nyugdíjasig mindenki erre készül, valaki anyuéktól kedvenc csapata mezét kéri ajándékba, valaki megveszi a karton sört, mert ugye most akciós, valakik már most azt számolják mennyit kell kibírni a végéig, szóval így vagy úgy de valahogy mindenki készül rá. 

Én személy szerint a csendes szurker kategóriába tartozom, szépen csendben leülök, megnézem a meccseket, ha téves ítélet születik bosszankodom egy sort, ha valaki szép cselt, vagy passzt eszközöl elismerően csettintek, viszont ha nézhetetlen egy meccs, akkor képtelen vagyok 5-10 percnél tovább TV előtt maradni (remélem erre az opcióra idén nem sok lehetőségem lesz), ha valami izgalmas történik máris indul a telefonos konzultáció a barátokkal, hogy ki, mit, mikor, kivel és hogyan csinált, de semmi arcfestés, kereplő vagy ilyenek, hanem ha már létrejött ez a blog, szeretnék egy EB előtti esélylatolgatós posztot, aztán a EB alatt pedig az érdekesebb izgalmasabb meccsekről, hírekről sajátos összefoglalókat, beszámolókat írni. 

Reménység szerint addigra már sokan olvassátok ezt a blogot és ti is leírjátok majd észrevételeiteket, gondolataitokat az adott eseményekről, esetleg magáról a blogról, mert építő jellegű kritikát mindig szívesen fogadok.

Addig is itt egy videó az EB helyszíneiről,városképekkel és természetesen a stadionokkal:

Ha már katalán kötődést ígértem,kezdeném is velük blogger pályafutásomat...

Furcsa egy szezonon van túl a csapat. Címvédőként indultunk a két legfontosabb kiírásban,a "tékozló-fiú" hazatért, érkezett Sanchez, szóval nagy reményekkel vágtunk neki(az előző évek alapján teljesen jogosan) az évadnak. Lendületvételnek rögtön leléptettük a Realt a "szuperkáp"-ban, laza 5-0 a Villarealnak, korai habfehér pontvesztések a bajnokságban, sikeréhes játékosok, everything ok, aztán mégis guano került abba a bizonyos palacsintába. Mert bár a Camp Nou bevétele gyakorlatilag minden csapatnak  "mission impossible" kategória volt, idegenben közel sem muzsikált úgy a zenekar, ahogy a rajongók hozzá voltak szokatva. Érthetetlen döntetlenek hada lepte el a tabella gránátkék részét.

Közben nyertünk Klub VB-t, újfent a Madrid testén bejutottunk a hazai kupa döntőjébe,felsejlett a szent grálként idealizált BL címvédés lehetősége stb, stb, stb...Mielőtt bárki kétségbeesetten keresné a kis x-et a jobb sarokban, gyorsan leszögezném, hogy nem szeretném szétanalizáni a szezont, megteszik majd helyettem a hivatalos blogok, oldalak ennél sokkal igényesebb formában. Summa summarum: bajnoki és BL ezüst, szuperkupák tömkelege, Spanyol Kupa, ám a lényeget szándékosan hagytam a végére. Ugyanis 4 felejthetetlen szezon után Pep gondolt egyet és arra jutott, hogy ideje kiszállni a mókuskerékből.

 Az ember, aki megalkotta "A Barcát", akiért Messistől, Rosellestől ugrott volna kútba a klub és Katalónia, aki végtelen türelemmel és csendben állt a kritikák, rágalmak kereszttüzében, aki a Cével és Mourinhoval tuningolt Realt olyan szopóágra tette erre a 4 évre, mint a Classicok történetében még talán soha, aki bianco csekk ide, teljhatalom oda, köszöni szépen, pihenni akar, kilép. De még ezt is olyan eleganciával, alázattal, átgondolva, hogy a végén mindenki elhitte neki: ez a legjobb döntés. Mert ha ő mondja, akkor az márpedig úgy van.

Ha igazak a hírek egy évre az Usankába azon belül is New Yorkba költözik családostól, ahol reménység szerint feltölti a lemerült akkukat és újult erővel tér vissza a körforgásba, mert ilyen edzőkre, személyiségekre csapattól függetlenül szüksége van mind Európa, mind a világ labdarúgásának. Olyan örökséget ad át a helyét (az ő javaslatára) átvevő Tito "2nd Guardiola" Villanovának, ami egyben gyönyörű és veszélyes. Mert ki ne akarná a világ jelenlegi és talán valaha volt legjobb csapatát?! Edzők tucatjai kígyózó sorokban állnának érte, mégis tréner legyen a talpán, aki hacsak szinten is, de tudja tartani az előző évek elképesztő menetelését. Ugyanakkor, ha vannak ilyen emberek, akkor Tito bizonyosan közéjük tartozik, mert lesznek új, másfajta elképzelései, új koncepciói,de hogy a "Pep-filozófia" nem tűnik el a csapatból, és vele is sikeres lesz, abban szinte biztos vagyok. Aztán ki tudja lehet egy szép nap Josep érez majd elég ambíciót ahhoz, hogy újra birtokba vegye a kispadot(mert afelől ne legyen kétsége senkinek, hogy dalolva rúgnak majd ki ebben az esetben bárkit, csakhogy visszatérjen) és új lapokat írjon tele a csapattal ennek a gyönyörű sportnak a történelemkönyvében...

Mindenek előtt szeretnék hatalmas köszönetet mondani a Hatharom.hu-nak ezért a hatalmas lehetőségért, hogy ilyen nagyszerű ötlettel áltak elő és lehetőséget adnak egy blog elindítására. 

Ahogy azt a blog rövid bemutatásánál leírtam, elsősorban Barcával kapcsolatos írásokat szeretnék majd megvalósítani, de minden olyan téma, aminek köze van a focihoz és érdemes arra, gondolok itt hírekre, nyilatkozatokra, átigazolásokra, jogi és gazdasági eseményekre, remélhetőleg meg fog jelenni majd ezen a blogon. Számításaim szerint azok fogják kedvelni ezt az oldalt, akiket mélyrehatóbban is érdekel ez a sportág és akik csapatszimpátiától függetlenül szeretik a szép focit. Legyen az illető akár Real Madrid, akár más csapat elkötelezett szurkolója.

Nos,nincs más hátra, mint előre: Üdvözlök mindenkit a BrassBarcaBlog-on.