Hatharom / Blog / Bejegyzések
Mire viheti Valkusz Máté?
A héten Szegeden salakos Futures-torna megy, amin a jó néhány magyar induló között a junior világelső Valkusz Máté is ott volt....

A héten Szegeden salakos Futures-torna megy, amin a jó néhány magyar induló között a junior világelső Valkusz Máté is ott volt. Kíváncsiságból kimentem az egyik napra, megnézni hol tart, mit tud, hiszen ez még csak a második versenye a profik között. 

Az első két meccsét nyerte, a negyeddöntőben pedig a nála két évvel idősebb lengyel Kamil Majchrzak ellen játszott. Ahogy megjelent Máté a pályán, már jött is pár "beszólás", hogy "Valkusz sem egy izompacsirta". Hát igen, ez az, amit legtöbben felhoznak vele kapcsolatban, de nekem erről mindig Gilles Simon jut eszembe, akit madárcsontúnak is csúfolnak, és hát tudjuk, hogy így is elég szép karriert sikerült befutnia. Ráadásul védekező tenisszel, amihez még inkább nem árt egy jó felépítés...Persze Valkusz még nem tart Simon szintjén sem izomzatban. Nem is véletlen, hogy már az ötödik játékban, jó néhány hosszú labda menet után jött tőle a "Nem bírom bazdmeg". A lehajtott fej effektus nála is alap, de örültem, hogy fejben nem adta fel és küzdött. Legtöbb magyar játékosra ez nem jellemző, pláne nem fiatalon...

Lihegett minden labdamenet után, tehát fizikálisan nem áll még készen. És ilyenkor gondolkozik el az ember, hogy a junior szinten kiemelkedők közül miért tűnnek el sokan a süllyesztőben. Hát ezért, mert még egy Futures-szinthez is mind fizikálisan, mind mentálisan, mind játékban fejlődni kell. Pedig hát ezekre a tornákra általában legyintünk, hogy ez az alja tenisz...Ezen a szegedi viadalon egyébként Gianluigi Quinzi is indult (versenyben is van még), aki korábbi junior világelső, most 20 éves, de még mindig itt vegetál. Szóval egy-egy junior siker után nagyon nem egyszerű a profik között is eredményesnek lenni, főleg, ha nem nagy tenisznemzetből származik valaki.

De visszatérve Valkuszra, amellett, hogy nagy szívvel küzdött, időnként nagyon rendben volt az a támadó tenisz, amit a pályára tett. Tetszett, hogy nem a külső körülményekkel volt elfoglalva, pedig hát itt labdaszedők és vonalbírók hiányában elég sok mindenen felcsesződhet az ember agya, ha valaki mentálisan nem elég erős. Elsősorban magával perelt, hol azt motyogta, hogy tüdővel nem bírja, hol lábon, hol azért szidta magát, mert röviden játszott, de küzdött. A lelátóról hiába jött az instrukció, hogy egyél-igyál, a végére jöttek a görcsök, pár szenvedős labdamenet után pedig kezet nyújtott.

A mozdulatai gyönyörűek, tényleg tanítani való, de nagyon hosszú út áll még előtte. Nyilván ilyenkor még borzasztó nehéz megmondani mire viheti. Ha azt nézem, hogy Nick Kyrgios 18 évesen már felverekedte magát a US Open a főtáblára, vagy említhetném Taylor Fritzet, aki idén lesz 18 és már a 70-ben van, akkor van lemaradása Valkusznak. Inkább olyasmi karriert jósolok neki, mint például Milos Raonicnak, aki a húszas évei közepére vált igazán jó játékossá. 18 évesen még nem ismertük, őt még junior szinten sem nagyon, majd jó pár év alatt szépen feltornázta magát. Szóval azt gondolom, hogy nagyon komoly bravúr és eredmény, hogy a juniorok között ilyen jó, de ahhoz, hogy a profik között is szurkolhassunk neki a legnagyobb tornáknak, addig még jó pár évnek el kell telnie. Aztán bízzunk benne, hogy nem lesz igazam és mondjuk 20 éves korában berobban. Hajrá Máté!