Az ausztrál foci bizonyos szempontból egyszerű játék, a számolás vonatkozásában nem is bonyolítják túl a dolgokat. Mindössze kétféle pontszerzési mód létezik ugyanis, a gól (6 pont) és a széles (1 pont). A két csapat gólvonalán négy hatalmas, függőleges pózna helyezkedik el (ld. kép), ezek alkotják a kaput. Ha az ellenfél a két középső, egymástól 6,4 méterre lévő kapufa között rúgja át a tojáslabdát, akkor beszélünk gólról, ebben az esetben a rúgó csapat hat pontot kap. Ha a rúgás után az egyik középső és az egyik szélső kapufa között megy át a labda, akkor szélesről (behind) beszélünk, ami egy pontot ér. Ha a két középső (és egyben jóval magasabb) kapufa egyikéhez bármilyen módon (utána akár befelé, akár kifelé pattan a labda) hozzáér a labda, akkor széles az ítélet. A 2013-as szezontól kezdve az esetleges kétes helyzeteknél videóbírós elemzésre is van lehetőség. Fontos tudni, hogy ezt csak a mérkőzésvezető kérheti, a csapatok - ellentétben mondjuk egy NFL-es zászlóbedobással - nem folyamodhatnak a technikai segítséghez
A rúgásnál nem számít a röppálya magassága és a lövési távolság sem, akár laposan, akár magasan, akár egy vagy éppen hatvan méterről lövik be a gólt, ugyanannyit ér. Bár a szezon előtti NAB Kupa meccsein időnként tesztelik annak lehetőségét, hogy az 50 méteren túlról elért gól (a kosárlabda hárompontosához hasonlóan) kilenc pontot érjen, ezt az AFL a bajnokságban még nem vezette be és egyelőre nem is tervezi bevezetni. Fontos tudni, hogy akkor is széles az ítélet, ha a gólba tartó labdába a védő még az utolsó pillanatban beleér, ezért láthatjuk laposabb lövéseknél gyakran, hogy a védők nagyot nyújtóznak azért, hogy hozzáérjenek a labdához, mert ha ez sikerül, akkor az ellenfél csak egy pontot szerez hat helyet...
Széles elérésére még van egy speciális eset, amit viszonylag gyakran lehet látni a találkozókon. Ha a védő játékos a saját kapuvonalán üti át vagy viszi át a labdát (feloldva ezzel a kapu előtti veszélyes helyzetet, amely akár góllal is kecsegtet), akkor az ún. rushed behind (magyarra talán öngólként fordíthatjuk) az ítélet, ami szintén egy pontot ér.
Vigyáznia kell azonban a védőknek, mert ha ezt a kvázi felszabadító mozdulatot nagyon egyértelműen hajtják végre (nem egyértelműen az ellenfél játékosának "nyomása" alatt) és a mozdulatból "süt", hogy csak menekülésnek szánják és a labda nem a játék hevében megy át a saját gólvonalon, akkor a 2009 óta érvényben lévő szabályok szerint szabadrúgást ítélhetnek ellenük, ami gyakorlatilag gólt ér az ellenfélnek. Ennek a szabálynak a helyes értelmezése elég nehézkes még az ausztráloknak is, így viszonylag ritkán fújnak ilyet a bírók, de ha befújják a szándékosságot (deliberate rushed behind), akkor rendre éles vita van belőle.
A gól és széles megítélésére a gólvonal mögött külön gólbíró teljesít szolgálatot, az ő feladata megítélni a pontszerzési helyzeteket, hogy a labda hol ment át, érintette-e kapufát, stb. A gólt (ld. kép) két - a könyöknél 90 fokban behajlított - karral, előre kinyújtott mutatóujjal, majd két zászló lengetésével, a szélest pedig egy karral és egy zászlóval jelzik.
Az ausztrál foci mérkőzést értelemszerűen az a csapat nyeri meg, amely a több pontot gyűjti össze a szélesekből és a gólokból együttesen. Az eredményt is ilyen bontásban adják meg, előbb a gólok, utána a szélesek száma szerepel, így a 13.8-86 számsor például azt jelzi, hogy a csapat 86 pontját úgy érte el, hogy 13 gólt és 8 szélest szerzett. Az AFL-ben az alapszakaszban létezik döntetlen (elég ritka), amely esetén a győzelemért járó négy ponton igazságosan osztozik a két csapat.