Ahogy azt Facebook-oldalunkon (lásd jobbra az oldaldobozt) is ígértük, válaszolunk Puzsér "Mindenhezértek" Róbert újonnan indult videóblogjának - melyen futballtémákról értekezik majd - első bejegyzésére. Ebben kifejtette enyhén lesújtó véleményét a büntetőkről.
 

A videóban elmondja, hogy a büntetűrúgást gyalázatosnak tartja, hiszen annak nincs köze a futballhoz, csak egy showműsor, mellyel jobban eladhatóvá teszik a "terméket", azaz az adott futballmeccseket. Olyan eszköz, aminek a futballhoz végképp semmi köze, egy olyan gyakorlat, amelynek révén a III. kerületi TVE csapata is legyőzheti a Real Madridot. Ez - szerinte - nem a futball, mert abban mindig a Realnak kell nyernie egy ilyen összecsapást.

Ezalatt olyan képsorokat vágtak a videóba, melyeken egy-egy híres büntetőrúgást, illetve rontás látható, így pl. Roberto Baggio gyönyörű ívű lövése, ami jócskán elkerülte a kaput egykoron. A folytatásban elmondja, hogy csak azért van létjogosultsága a büntetőrúgásnak a futballban, mert az emberek szeretik a párbajt, így tévéképes a produkció. Viszont szerinte igazságtalan, hogy négy év vagy egy komplett szezon felkészülésének eredményessége egyetlen rúgáson múljon. Ráadásul ez azt eredményezi, hogy bizonyos csapatok a büntetőrúgásra "utazzanak".

Megoldási lehetőségként azt a szcenáriót vázolta, miszerint a 90 percet követően fokozatosan egyre kevesebb játékos legyen a pályán mindkét csapatból, míg az egyik csapat meg nem szerzi az aranygólt.
 

Kezdjük talán Puzsér jó meglátásaival. Úgy vélem, hogy azon megállapítása megállja a helyét, miszerint a büntetők azért népszerűek, mert az emberek szeretik a drámát, szeretik a párbajokat. Viszont az, hogy a tévéközvetítés miatt került a futballba, nem igaz, hiszen már az ötvenes években is dőltek el meccsek büntetőpárbajban Jugoszláviában és Olaszországban, s a hetvenes évektől általánosan elterjedt a használatuk.

Tény, hogy a büntetőrúgásokra való apellálás egyre elterjedtebb, valamint hogy ez a játékot ölő taktikával érhető el, de összességében az nem igaz, hogy a büntetőpárbajok úgymond "megölik" a futballt, éppen ellenkezőleg. Ha a futballban 10-ből 10 esetben az esélyes nyerne - Puzsér példájánál maradva a Real Madrid - akkor senki sem nézné a futballt. Éppen abból kifolyólag, hogy az emberek imádják a drámát, azt is imádják, ha az esélytelenebb csapat meglepetést okoz és nyer. Nem véletlen, hogy a ritka csúnya játékkal operáló Rehhagel-csapat 2004-ben úgy tudta megnyerni az EB-t, hogy a végén már rengetegen szurkoltak a görög "félisteneknek".

A büntetőpárbajra éppen ezért van szükség: színesíti a futballt, hiszen az esélytelen számára is megnyílik az esély, hogy nagyot alkothasson, hogy meglepetést okozzon, hogy legyőzze Góliátot. Ha ez az esélyük nem lenne meg, akkor többnyire ki sem állna a III. kerületi TVE egy Real Madrid kaliberű csapat ellen.

(A Puzsér-megoldással kapcsolatban pedig elég csak arra utalni, hogy ha fokozatosan egyre kevesebben lennének pályán, akkor egyre jobban fáradnának a játékosok, ez pedig a sérülések valószínűségét növelné, a gólszerzési lehetőségek számát pedig egy idő után nullára redukálná, mert el sem tudnának cammogni a kapuig. De elméleti szempontból valóban érdekes elgondolni, hogy vajon kiket lenne érdemes lehozni ilyen szabályok mellett?)

Szóval, hogy egy klasszikussal válaszoljak: Jó lövés, bedobás!