Megint egy nagy vereség, megint a futballisták, és megint népharag. Igen, tök jó érzés, amikor az ember haragudni tud valakire, tök jó, amikor lehet ujjal mutogatni, amikor teli torokból zúghat az "alkalmatlanok!!!" című kórusmű, és tényleg, valami egészen faszipántosan kéjes érzés pellengérre állítani az évtizedek óta, és immár több generáción át a magyar futball nevű szemétdombon élősködő, semmihez nem értő kontárokat is, de egy valamire azért mégis illene figyelni. 

Hogy hangozzanak el a megfelelő kérdések is.

Olvasom, hogy Mészöly Géza kiakadt, név szerint szidta és vette elő saját csapatának még szinte gyerek(!) játékosait a vereség értékelésekor. Az újságírók pedig mit csináltak eközben? Jegyzeteltek. Mindezt ahelyett, hogy végre, valahára, egyszer ebben az életben félretették volna émelyítő szervilizmusukat, és megfogalmazták volna azokat a kérdéseket, amelyeket egy hasonló vereség után minden valamire való futballtársadalomban (továbbmegyek, országban) KÖTELEZŐ feltenni.

De ők nem, akkor sem. Így persze megint nem kellett arról beszélni, hogy mi volt a taktika, mit akart játszani a csapat, mi volt a cél a felkészülés alatt, és ebből miért nem lehetett látni semmit. 

Találó részlet Mészöly Géza Wikipédia-oldaláról

Nem hiszem el, hogy a több tucat akkreditált zsurnaliszta közül egyetlen egy sem akadt, aki meg merte volna kérdezni a játékosok egyéni hibáit firtató, a felelősöket név szerint kiemelő szövetségi kapitányi értékelés után, hogy

"Gézukám, és ezeket a játékosokat mégis ki a búbánatos fittyfene választotta ki? Csak nem te? És az, hogy a viharba lehet, hogy egy többhetes felkészülési időszak alatt nem tudtad kiszúrni a fegyelmezetleneket, a motiválatlanokat, a képzetleneket? Hogyan lehet az, hogy téged, a csapatot felkészítő edzőt meglep a saját válogatottad tudásszintje? Hát ki dolgozott ezekkel a játékosokkal? Ki nyilatkozta le, hogy a cél a négy közé jutás? Csak nem ez is te, az évek óta a nagyválogatott élére prosperáló, a kinevezés elmaradásakor mindig látványosan megsértődő, amúgy soha, semmit nem nyerő edzőzseni voltál? 

Ha tudtad, hogy nem vagyunk a riválisok szintjén, akkor miért hajtottad a vágóhídra a fiúkat, miért szolgáltattad ki őket ilyen fiatalon a túlzott elvárások gerjesztette embertelen nyomásnak? Ha nem tudtad, hogy hol is van a mi szintünk pontosan, akkor pedig nem gondolod, hogy lassan illendő lenne elgondolkodnod a saját alkalmatlanságodon?"

Mikor és ki fogja feltenni ezeket a kérdéseket végre? Meddig hagyja még a sajtó és a közeg, hogy hülyének nézzék és megalázzák?

Megmondom. Addig, ameddig ők is pontosan olyan jól megélnek a nemzetközi színvonalat érintőlegesen sem súroló, munkának nevezett bohóckodásukból, mint az edzők. 

Holló a hollónak nem vájja ki a szemét. Inkább cinkosan összekacsint.