Hatharom / Blog / Bejegyzések
A hétvége csapata
Remek focivíkenden vagyunk túl, a két rangadó minden igényt kielégített - nekem egy hangyányival a Liverpool-United tetszett jobban, de ez...

Remek focivíkenden vagyunk túl, a két rangadó minden igényt kielégített - nekem egy hangyányival a Liverpool-United tetszett jobban, de ez részletkérdés - és a kisebb meccseken is komoly volt a sarabolás. Összeszedtem a hétvége csapatát, nyilván szubjektíven, de érdekel a ti véleményetek is, mondjátok el majd a kommentek között.

 

A kapuba a freiburgi Bürkit tettem, a svájci régi kedvencem, és bár idén nem megy annyira a csapatának, mint a korábbi években, így is érthetetlen, hogy miért nem a Dortmundban tolja már egy ideje. Ezen a hétvégén a kőkemény Augsburg szemét védte ki, nem véletlen, hogy a kiesés elől menekülő Freiburg 2-0-ra győzött, és pillanatnyi levegővételhez jutott a tabella alsó felében.

A jobbhátvédben a sevillás Coke és Zabaleta között gondolkodtam, végül utóbbira esett a választásom, úgyis annyit bántottam mostanság a City-t. Pedig az argentin nem rossz, csak épp a megszokottnál is átlagosabb, ezt pedig a tavalyinál két-három fokkal gyengébb csapata idén nem bírja el, van ez így. A West Bromot mondjuk ezzel együtt is tükörsimán verték - ha engem kérdeztek, minden idők leggyengébb PL-meccsén -, igaz, ehhez kellett McAuley második perces piros lapja is.

Középen rögtön ott egy magyar vonatkozás, a berlini Langkamp, aki rettentő fontos győztes gólt szerzett Hamburgban, a Bundesliga kiesési rangadóján. A Hertha zsinórban második győzelmével jelentősen eltávolodott a kieső helyektől, Dárdai ázsiója pedig odáig emelkedett, hogy a német sajtó már arról cikkez, nyáron fel kell állnia a válogatott padjáról, hogy minden erejével a várhatóan bentmaradó berlini csapatra koncentrálhasson.

Langkamp mellé a valenciás Otamendit választottam. Az argentinnak remek szezonja van, kirobbanthatatlan a spanyol meglepetéscsapat védelméből, ráadásul a Manchester United is sorban áll érte. Én nagyon bírom a játékát, igazi rafkós dél-amerikai, miközben legalább olyan kemény, mint az első éjszaka egy bolíviai börtönben. A hétvégén a lapos Elche ellen oktatott, gólt is szerzett.

Belbekkben egy ismeretlen kölninek, Hectornak szavaznék bizalmat, akit ugyan nem láttam a Werder elleni hétvégi meccsén - döntetlen lett amúgy -, de a legtöbb statisztikai portál el volt ájulva tőle. Nem is véletlenül, a védősorból indulva osztott ki öt kulcspasszt, tisztázott hatszor, volt egy kiváló lövése, és három szerelés is került a neve mellé. Nekem ennyi elég, meg amúgy sem nagyon volt igazi riválisa ezen a hétvégén.

A középpályán már nehezebb dolgom volt, ha nem is hemzsegtek a jó teljesítmények Európa pályáin, de akadt egy-két figyelemreméltó megmozdulás. Verratti például egészen zseniális volt a Lorient elleni meccsen, nagyon nagy kár, hogy eltiltás miatt ki fogja hagyni a Barca elleni BL-negyeddöntő első meccsét. Ha nem is ez lesz a döntő faktor, de nekem az olasz hiánya legalább 5-7 százalékpontot levesz a párizsi esélyekből, sajnálom.

A 164 centis izomgolyó elé három támadó középpályást is egészen nyugodtan fel lehet pakolni a pályára, szóval nem voltam szívbajos, megtettem én is. Matát például egyszerűen nem lehetett kihagyni, zseniálisan játszott a 'Pool ellen, egymaga verte el a Vörösöket úgy, ahogy a kétfenekű dobot szokás. Isteni szerencse, hogy Van Gaal végül belátta, nélküle nem lesz jó Manchester United a jövőben, mert félő volt, hogy végleg kisiklik az amúgy egészen kafa kis spanyol karrierje.

Jeremy Menezt én különösebben sosem szerettem - talán írtam is már egyszer, hogy herótom van az unott képpel alázó zseniktől -, de el kell ismerni, hogy idén tanári, ha ő nem lenne, ez a fostaliga MIlan bizony a kiesés elől menekülne. A francia most a kétségbeejtő Cagliarit verte egyedül (két gól, egy gólpassz), és már 15 gólnál jár a bajnokságban, a gallok közül ennyit utoljára egy bizonyos David Trezeguet szorgoskodott össze a Serie A-ban.

David Silvától ugyan nem aléltam el, de mivel nem nagyon akadt épkézláb alternatíva a helyére - az empolis Saponara ugyan jó volt, de az ő meccséből kockákat sem láttam - jobb híján őt teszem most a balszélre. Különösebben nem kell ecsetelni miért, szétpasszolta az emberhátrányban visszaálló WBA-t, volt 10 lövése, adott 4 kulcspasszt, és a gól is összejött neki. Ha ezt egyszer egy igazán fontos BL-rangadón is hozni tudná, a világ legjobbjai között lenne a helye.

A csatárok között Harry Kane helye egyértelmű, egészen elképesztő milyen formában van az angol. Most éppen hármat lőtt, és igaz, hogy "csak" a Leicester volt az ellenfél, de egy 26/19-es meccs/gól arányt nem nagyon kell magyarázni, pláne a Premier League-ben. Az angoloknak Kevin Phillips óta nem volt hazai gólkirályuk, ki vannak éhezve egy újabb sztárra, és hát tudjuk mire képes az ottani média, szóval nyáron minimum négy 50 milliós ajánlatot várok érte. Csak maradjon a fenekén, a többi nem érdekel.

Ibrahimovic már pénteken letudta a maga penzumát a Lorient ellen, ő is hármat rúgott, és hiába próbálta minden létező eszközzel megállítani a kiscsapat védelme, felrúgni sem lehetett, nemhogy szabályosan szerelni. Elképesztő formában nincs, de nála egy-egy ilyen vérengzés bármikor benne van, főleg a semmilyen francia kiscsapatok ellen. A BL egyenes kieséses szakasza viszont nem az ő terepe, szóval ha Cavani formában lenne, akár azt is mondhatnám, nem fog hiányozni a Barca ellen.