Hatharom / Blog / Bejegyzések
Áll a bál az MLSZ-ben, ajtóstól rontott a házba a német megmentő
Tegnap már írtam arról, hogy az U20-as válogatott háza táján nem minden okés, és abban sem vagyok biztos, hogy jó...

Tegnap már írtam arról, hogy az U20-as válogatott háza táján nem minden okés, és abban sem vagyok biztos, hogy jó döntés volt három hónappal a szövetség által kulcsfontosságúnak tekintett vb rajtja előtt új kapitányba helyezni a bizodalmat. Most, hogy egy MLSZ-es forrás segítségével pontosabb képet kaptam a háttérben zajló folyamatokról, még jobban ráncolom a szemöldököm.

 

Az előző posztomat ott hagytam abba, hogy megpróbálom kideríteni, Szalai László maga akarta-e a váltást az U20-as válogatott kapitányi posztján, vagy egyszerűen félreállítottak Storck kedvéért. A szövetségnél dolgozó forrásom úgy emlékezett, hogy az utóbbi történt, mert bár Szalai eleinte nem akarta elvállalni a korábbi kirakat-korosztály vezetését, végül kifejezetten lelkesen vetette bele magát a munkába. Ráadásul ő alapjáraton egy edző, szeret edzősködni, csapatot vezetni, ez az ő igazi közege. Ha ebből indulunk ki, biztosan nem esett jól neki a felmondólevél.

A csakfoci.hu ráadásul közben azt is megszellőztette, hogy Storck valósággal berúgta az ajtót az utánpótlás-válogatottaknál: menet közben vett át edzéseket, meglepetésszerűen osztogatott taktikai tanácsokat, beleszólt az összeállításba. Ez első ránézésre igen meredeknek tűnik egy alig pár hete kinevezett, gyanúsan kevés rálátással rendelkező embertől, arról nem is beszélve, hogy legyen akármilyen jó szakember - akár jobb is, mint a magyarok -, nem épp a legjobb entreé azonnal magára haragítani az összes potenciális kollégát. Persze ha az a cél, hogy megszabaduljon a jelenlegi magyar garnitúrától (és hallani ilyesmit is, állítólag már két újabb német edző van a fedélzeten), akkor pont, hogy a legjobb mederben folynak a dolgok.

A dologban az a legszebb, hogy mindez nem valami egységes szövetségi stratégia eredménye, épp ellenkezőleg, a legutóbbi összeomlás után gründölt ún. Utánpótlás Tanácsadó Testület tagjai (Kovács Feri bácsi, Garami József, Herczegh András, Tamási Zsolt) az egészről semmit sem tudnak. Kivéve persze Dárdai Pált, aki kvázi a saját embereként ajánlotta Storckot.

Ez az ügyintézési mechanizmus nekem egyértelműen azt a pletykát erősíti, miszerint az elnök Csányi Sándor és a főtitkár Vági Márton tulajdonképpen kézi vezérléssel irányítja az MLSZ-t, és így gyakorlatilag a teljes magyar futballt. Az, hogy a kettős nem feltétlenül magyar szakemberekkel képzeli el a jövőt, már Pintér Attila kirúgása után nyilvánvalóvá vált - Vági úgy lehúzta a magyar edzőket egy indexes interjúban, hogy még az én fülem is ketté állt a kritikától -, de az, hogy még a saját maguk által kreált testület tagjait is simán megkerülik hasonló kérdésekben, nekem is új. Másrészről pedig értelmét sem látom, olyan, mintha a legfelsőbb szakmai vonalon is csak konstans ötletelés folyna, és érzésből hoznának döntéseket. Amik aztán vagy bejönnek, vagy nem, lehet tippelni.

Az meg külön röhejes, hogy a magyar foci néhány éven belül harmadszor vált teljes ideológiai vonalat, éppen az aktuális nagyon erős válogatott csapat szakmai berkei után koslatva. Emlékezzünk, 2010-ben a spanyolokkal írtunk alá valami együttműködés-félét (nyilván nem lett belőle semmi), közben Koeman miatt élt a holland-vonal is, most meg már a németeket másolnánk. Miközben a szövetség stratégiai programjából továbbra is hiányzik az eszme, a magyar hagyományokra mindenki magasról tojik - az egy szem Ferenczi Attilát kivéve -, és halvány lila segédfogalmunk nincs, hogy hova akarunk eljutni tíz éven belül. Mármint azon kívül, hogy családbarát stadionok, meg szurkolói kártya. Bravó.

A dolog az én olvasatomban egyszerű: az MLSZ a szakembergárda komplett cseréjét akarja, ami viszont nyilván sérti a hazai edzők érdekét, akik így aztán mindent el fognak követni azért, hogy ez az új irány úgy megbukjon, ahogy az írva van. Az első komolyabb offenzívát a csütörtöki Zuhanyhíradóban várom, amit én ugyan a világ minden pénzéért sem lennék hajlandó megnézni, de biztos lesz majd, aki felhívja rá a figyelmem.

Ha viszont az elitcsere a cél, akkor megint nem értek valamit: miért vette át a saját kezébe Storck az U20-as csapatot? Az egy évvel ezelőtti Eb-n látottak fényében ezzel a generációval csak bukni lehet, ráadásul a korábbi nagy, Németh- és Koman-féle csapat példájából tanulva pontosan tudjuk, hogy már a gyerekfocisták sem szívbajosak, ha arról van szó, hogy távlati előnyöket kell a nemzeti mez elé helyezni, khm, és akkor most finom voltam. Ahhoz, hogy egy ilyen helyzetet kezelni tudjon, Storcknak kb. egy Guardiolába oltott Mourinhónak kellene lennie, ha ugyan, ez meg nekem egyelőre (pontosabban az eddigi életútja alapján) nem látszik felsejleni. Mondjuk én is tévedhetek. Lényeg, a lényeg, ha júniusban megbukik a csapat - ez is milyen jellemző, te jó ég, eredményeken mérjük le az utánpótlás sikerességét -, akkor nem lesz az a Dárdai Pál, aki pozícióban tartsa a németet.

Akárhonnan nézem, továbbra is ott tartunk, ahol a part szakad. Azt sem tudjuk, hova akarunk eljutni öt éven belül (iparági szempontból az, hogy kijutunk-e a 2016-os Eb-re, részletkérdés), nemhogy azt, miként. Azt meg, hogy a változás sikeres levezényléséhez minimum érdekeltté és motiválttá kellene tenni a hazai - nyilván kontraszelektált, gyenge, alacsonyan képzett, stb. - edzőket is, felismerni sem sikerült, nemhogy kezelni. Baltával atommagot, ez a hozzáállás dívik, amihez én a magam részéről csak gratulálni tudok, mert eddig kb. ezerszer bizonyosodott be, hogy semmi értelme nincs.