Hatharom / Blog / Bejegyzések
Megvan a sportsajtó kurucinfója!
"Tájékozott, szórakoztató, jó dumájú haverod vagyunk, olyan, amilyen titokban te is szeretnél lenni." - írja a magyar...

"Tájékozott, szórakoztató, jó dumájú haverod vagyunk, olyan, amilyen titokban te is szeretnél lenni." - írja a magyar FourFourTwo facebook-profilja, én meg majdnem lefordulok a székről. Az FFT ugyanis sok minden, csak épp nem jó dumájú és tájékozott - a szórakoztató ugyan áll, de az is csak abban az értelemben, ahogyan azt Fekete Pákóra szokta volt használni a kultúrember. Ne kerteljünk, a tekintélyes angol lap magyar kiadásának online verziója egy vicclap, azzal a különbséggel, hogy a SportGézával ellentétben ők ezt nem cinizmussal, hanem végtelen arroganciával keverik.

Ami mindjárt legalább három fokkal idegesítőbb.

Félreértés ne essék, az angol FFT a világ második legjobb futballlapja. Tájékozott, intelligens, exkluzív, és ehhez mérten elegáns is, tényleg jó érzés kézbe venni az embernek. Ugyanezt az élményt a magyar megfelelő nekem már nem hozza: az angol cikkek fordításai ugyan jók, de a saját anyagokba ugyanaz a savanyú modorosság költözött, ami évtizedek óta porlasztja a hazai sportsajtót. Korrekt, de nem különösebben élvezetes, így összességében arra jutottam, hogy nekem nem éri meg azt az - egyébként tekintélyes mennyiségű - pénzt, amit elkérnek érte az újságárusoknál. Van ilyen.

Az online azonban más tészta, abba az ember úgy is könnyen bele tud futni, ha kifejezetten kerüli - nekem ez egy héten belül kétszer is sikerült. Először néhány arsenalos kolléga mutatta meg a főszerkesztővé avanzsált Bodnár Zalán jegyzetét a két piroslapot is hozó Chelsea elleni rangadóról, majd tegnap több különböző forrásból is ugyanaz a sérültlistás cikk landolt a postafiókomban.

Ilyesmi egyébként két okból fordulhat elő: vagy nagyon jók a cikkek, vagy nagyon rosszak. Sajnos itt és most az utóbbi esetről van szó, én meg egyszerűen nem tudom mire vélni a dolgot - az online FFT-t ugyanis a többszörösen kitüntetett Bodnár Zalán szerkeszti, és elképzelni sem tudom, ő hogyan adhatja a nevét ilyen pusztító fogalmatlanságokhoz.

Az arsenalos cikk ráadásul szarul is van megírva - jó, tudom, az alapelv az, hogy hét mondatban ír valamiről a főszerkesztő -, ami a botrányos témaválasztással együtt (hogy a PL csapatai tudniillik évek óta vagy bundáznak, vagy kétségbeejtően gyengék) már rettenetes végkifejletet eredményez. Nem tudok másra gondolni, csak arra, hogy ez direkt trollkodás, és az online felületet pusztán feszültséglevezetésre, és némi kattintásvadászatra tartják a cégnél.

De vajon mondhatjuk, hogy az online FFT a sportsajtó kurucinfója?

Simán, a főszerkesztő Bodnár Zalánnak ugyanis nem ez az első igazán húzós akciója. Eleve azzal robbant be a köztudatba - és az állásába -, hogy a 2010-es vb idején kamu naplót vezetett a helyszínről. Órákon át vadászta a képeket és találta ki az exkluzívnak látszó sztorikat, csak, hogy mindenkivel elhitesse, testközelből követi a világ legnagyobb sporteseményét. Poénnak tényleg jó, de erre alapozni egy karriert abban a szakmában, ahol a hitelesség az egyik legfontosabb követelmény? Az a minimum, hogy necces. De itt még nem volt vége a kalandoknak.

Pár évvel később Bodnár az online FFT hírszekciójában fejtette ki a véleményét arról, hogy a Juventus menetelését konkrét bírói csalások segítik a bajnokságban, majd amikor a nyilvánvaló sületlenségekre humoros riposzttal reagált az egyik hazai szurkolói blog, még neki állt feljebb, hogy aztán kommentekben is trollkodjon néhány jóízűt a vonatkozó oldalakon. Mindezt azok után, hogy tárgyi hibák tömkelegét rejtette el két írásában - szerinte például Luciano Moggi a Juve elnöke volt, válaszában pedig arra hivatkozott, hogy oké, hiba, de a titulus végülis tökmindegy -, és saját véleményét tálalta tényként az olvasók elé. Csak hogy tudatosuljon: ennél nagyobb etikai vétséget nem is lehet elkövetni ebben a szakmában.

A FFT-nál viszont más szerkesztési elvek uralkodnak, Bodnár nem csak simán maradhatott a lapnál, de idővel elő is léptették: ma már ő a főszerkesztő, így nyilván minden kontent átfut a keze alatt. Így valószínűleg azt a sérültválogatottas cikk is, amelyben a szerző szerint mindenképp Arjen Robbennek kell lennie a balhátvédnek, hisz senki nincs a világon jelenleg a maródiak közül, aki jobban el tudná látni nála a feladatot.

A rutinosabbak azonnal mondják Luke Shaw, Leighton Baines, Fabio Coentrao vagy Jordi Alba nevét, az igazán hipsztereknek pedig a valenciás Gaya is beugrik, de nem ez a lényeg: mindenki hibázik, a szerző elfelejtett néhány nevet, na bumm. A fő gond a reakció, ami itt látható:

Kell ehhez kommentár? Szerintem nem. De vajon miért engedheti meg magának egy online oldal, hogy folyamatosan úgy kommunikáljon az olvasóival, mintha a farzsebéből rángatta volna elő őket? És tényleg erre vevők az emberek? Ez ma a szint, ennyi kell a sportrajongóknak? És miért van az, hogy aki printben, könyvben képes értelmeset alkotni, az pusztán epehányásra használja az online-t? Hát mi ez, ha nem az internetfelhasználók teljes és totális lenézése? Miközben ugye ott egy csomó blog, ahol teljesen amatőrök a szabadidejüket eltékozolva(?) alkotnak fergeteges posztokat teljesen ingyen.

Kifordult magából a világ, a fene egye meg.

P.S. Erre meg csak most akadtam rá, nem kis szintlépés a cinikus önseggnyalás képességfáján, pedig eddig sem álltak rosszul a kollégák. Bravó!