Az eddig egy percet sem játszó Vadkerti Attila, Ancsin Gábor és Szöllősi Szabolcs is bekerült a magyar csapat kezdőjébe a svédek elleni meccsre, de nem igen látszott, hogy ők ne pörögnének megfelelő fordulatszámon. Az első gólra három percig várni kellett, a remek védekezésünk és Mikler védései következtében pedig az első svéd találatra 5 perc 50 másodpercig.

Ezt követően kissé hullámzóan alakult a mérkőzés, hátul remekeltek a mieink, elöl azonban a középső területeket csak ritkán sikerült átlövésekkel feltörni. Csak Lékai lőtt gólokat, illetve Szöllősi kapott labdákat beállóban, de ő többször is Palickába lőtt. A szegedi irányítón és a kapuson kívül Vadkerti Attila volt kiemelhető támadásban, aki indításokból és szélső betörésekből ötször volt eredményes az első játékrészben.

A szünetben 12-11-es magyar előnyt regisztrálhattunk, majd a folytatásban sokáig továbbra is remekelt a védelmünk, és annak ellenére, hogy támadásban voltak visszafogott időszakok, az átlövésekből nagyon gyengén teljesítettünk.

A hajrában ráadásul egymás után több elrontott támadás is következett, Lékai több ziccerét is védte Palicka, az átlövőjátékunk nem javult, és szerzett labdákból, illetve szépen kidolgozott akciókból feljöttek a házigazdák, akik a végére fordítani is tudtak, és az utolsó két percben háromgólos különbséget alakítottak ki. (26-23)

A magyar válogatott már pénteki, Macedónai elleni és szombati, Brazília elleni sikereivel kiharcolta az olimpiai részvételt, és a vasárnapi vereséggel a selejtezőtorna második helyén végzett.