Forma-1

Legendák nyomába léphet Räikkönen a Williamsnél

  • Kele János

Ha összejön a finn Jégember williamses szerződése, ő lehet a harmadik olyan F1-es versenyző, aki a McLaren-Ferrari-Williams tandem mindhárom tagjánál versenyzett. Na, de ki volt az első kettő?

Räikkönen visszatérőben
Egyre hangosabbak a pletykák, miszerint Kimi Räikkönen jövőre visszatér a Formula-1-be, állítólag már csak az aláírás hiányzik a williamses szerződése aljáról. A 2007-ben a Ferrarival bajnoki címet szerző Jégember mindössze a harmadik versenyző lehet az F1 történetében, aki a három úgynevezett tradicionális nagycsapat, a Ferrari, a Williams és a McLaren autóját is vezette - elődei közül Alain Prost és Nigel Mansell is szerzett bajnoki címet a grove-i alakulat színeiben.

Tény persze, hogy a mai Williams már nem ugyanaz a Williams, amelyik a ’90-es évek elején-közepén sikert-sikerre halmozott, Patrick Head és Sir Frank lassan, de biztosan kiöregedett, a pénz pedig elfogyott, a gyári csapatok fénykorát hozó új évezredben eddig nem tündökölt a gárda. Utolsó futamgyőzelmüket még 2004-ben szerezte Juan-Pablo Montoya, a bajnoki címre legutóbb 2003-ban volt valós esélyük, és bár az előző évad végén, Brazíliában Nico Hülkenberg meglepetésre nyert egy időmérő edzést, az új szezonban sem tért vissza a sikerek útjára a Williams. Sőt, az eddig megszerzett mindössze öt pontjuk, és a konstruktőri tabellán elfoglalt kilencedik helyük történelmi mélypontnak tekinthető: korábban csak egyszer, első teljes idényében zárt ilyen hátul a csapatok versenyében a Williams, igaz, akkor csak egyetlen versenyzőjük volt, az ausztrál Alan Jones, aki ráadásul az USA Nagydíján a dobogóra is felállhatott - második lett.

Jól látszik tehát, hogy Kimi Räikkönen nehéz örökséget venne a nyakába egy williamses szerződéssel, persze könnyen lehet, hogy a finn is amondó, innen már csak felfelé vezet az út. Jövőre minden bizonnyal több sikert ígér a kasztnival jobban összeérő Renault-aggregát, ráadásul a KERS és a váltó is a franciáktól érkezik majd. Räikkönennel minden bizonnyal szponzorok is érkeznek majd a csapathoz, állítólag egy közel-keleti mecénást már az abu-dzabi versenyen bejelentenek majd, és nem kizárt, hogy a téli holtszezonban még egy rakás másik szponzor áll a Räikkönen esetleges visszatérésével minden bizonnyal hatalmas médiavisszhangot kapó együttes mellé. Sir Frankéknek egyébként egyszer már nagyon jól jött az arab világ pénze, 1977 végén a Saudia támogatásával egycsapásra futamgyőzelemre is esélyessé lépett elő a gárda, majd 1980-ban már bajnoki címet szerzett az istállót kezdetektől szolgáló ausztrál klasszis, Alan Jones.

Nigel Mansell a Ferrariban 32 futamon 3, a Williamsben 95 versenyen 28 győzelmet aratott. A McLaren színeiben csak kétszer indult, 1995-ben egy 10. helyet szerzett.Nincs tehát kizárva, hogy sok pénzből gyorsan épít ismét nagy csapatot a Williams, de jelenleg az a realitás, hogy Räikkönen nem tud majd a nagy elődök nyomdokaiba lépni, és Prosttal valamint Mansellel ellentétben nem szerez bajnoki címet a grove-iaknak. A két legendás versenyzőben közös egyébként, hogy pályafutásuk végén értek révbe a Williamsszel, Prost mindössze egyetlen szezont töltött el kék-sárgában, 1993-ban a 16 futamból hetet nyerve, nagyon simán lett negyedszer is világbajnok, majd rövid úton bejelentette visszavonulását. Mansell már több időt töltött el a grove-iak overálljában, 1985 és 1988 között 58 futamon állt rajthoz a Williams színeiben, 13 győzelmet aratott, 18-szor állt dobogón, és kétszer kis híján a bajnoki címet is megszerezte: ki ne emlékezne, hogy 1986-ban Alain Prost, 1987-ban pedig Nelson Piquet orozta el előle a világbajnokságot. Két év ferraris kitérőt követőn 1991-ben tért vissza a csapathoz, hogy begyűjtse végre a jól megérdemelt világbajnoki elsőségét. Első szezonjában még kikapott Sennától, de az évad második felében mutatott teljesítménye és öt győzelme jelezte, komolyan kell vele számolni. 1992-ben aztán összejött a truváj, a Formula-1 történetében elsőként nyert kilenc futamot egy évadban, és sétagaloppban nyerte egyetlen világbajnoki címét. 1994-ben négy futamra még visszatért, aratott egy győzelmet, majd végleg elköszönt a grove-i csapattól.

Alain Prost a Ferrari színeiben 31 futamon 5, a Williamsnél 16 versenyen 7, míg a McLaren autójában 107 nagydíjon 30 győzelmet aratott.Míg tehát Mansell a Williams-nél töltötte karrierje legsikeresebb időszakát, addig Prost neve inkább a McLarennel forrt össze, nem is véletlenül: négy világbajnoki címéből hármat a wokingi csapat színeiben szerzett meg a Professzornak becézett francia. 1980-ban itt debütált a Formula-1-ben, majd három év Renault-s kitérő után ide is tért vissza, hogy első nagy sikereit arassa, 1985-ben simán, 1986-ban pedig hatalmas csatában, éppen a két Williamsszel szemben húzza be a világbajnoki címet. Ezt követte az igazi McLaren-korszak, Senna és Prost nevével fémjelezve. Az öldöklő küzdelem, mely során mindkét versenyző egy-egy bajnoki címet szerzett 1990-ben ért véget azzal, hogy Prost a Ferrariba igazolt. Itt első évében öt futamgyőzelemmel kis híján Sennát is le tudta győzni az év végi összesítésben, ám a következő évre szétesett a maranellói gárda, Prost pedig az utolsó futamon már nem is indult: a csapat elbocsátotta őt, mert egy interjújában nemes egyszerűséggel traktornak nevezte a Ferrarit. A Professzor értékrendjével mérve csúfos bukás volt az évad, 1992-ben így aztán inkább pihent egy évet (a rossz nyelvek szerint nem tudta magát befúrni a Williamshez), hogy aztán 1993-ra visszatérjen, és a korszak legjobb autójába, a Williamsbe becsüccsenve előadja jutalomjátékát, és megszerezze a világbajnoki címet. Hét győzelmet aratott a grove-iaknál, ez összes sikerének 14%-a.

A nyolcvanas évek két nagy matadorán kívül nem volt tehát olyan versenyző, aki a három tradicionális nagycsapat mindegyikében szerepelt volna, sőt mi több, mindháromnak a színeiben győzelmet is aratott volna. Egyelőre Räikkönennek is csak a McLaren-Ferrari tandem jött össze, mindkét csapat színeiben kilenc-kilenc győzelmet szerzett, de csak a Ferrarival sikerült világbajnoki címig repülnie. Kérdés, vajon a Williamsszel is összejön-e neki a futamsiker, ha igen, az valószínűleg az utóbbi évek legnagyobb szenzációja lenne a Formula-1-ben.

A McLaren-Ferrari-Williams mesteri hármas csak keveseknek jött össze eddig a Formula-1-ben, ám a három nagycsapat közül kettőben többen is szerepeltek már korábban. A jelenlegi mezőnyből itt van mindjárt Fernando Alonso, aki jelenleg a Ferrari versenyzője, eddigi 37 maranellói futamán hat győzelmet szerzett. Korábban 2007-ben, kétszeres bajnokként igazol a McLarenhez, s hiába nyert négy versenyt is, az év végén lemaradt a bajnoki címről, és távozott az együttestől.

Szintén a McLaren-Ferrari vonalat járta be Jacky Ickx, Jody Scheckter, Gilles Villeneuve, Patrick Tambay és Niki Lauda is - utóbbi ráadásul mindkét csapat színeiben világbajnok lett, 1975-ben és 1977-ben Ferrarival, 1984-ben McLarennel lett a legjobb. A nyolcvanas évek végén Stefan Johansson is kipróbálta magát Woking után Maranellóban, de ugyanezt az utat oda-vissza Gerhard Berger is bejárta.

A Williams és a McLaren esetében kicsit több a közös nevező, a két brit élgárda mindig is előszeretettel cserélgette egymás között a versenyzőit, a nyolcvanas-kilencvenes években teljesen megszokott volt, ha valaki mindkét helyen kipróbálta magát. Így tett Nelson Piquet, Keke Rosberg (világbajnoki címet mindketten a Williamsszel szereztek), de a legendás Ayrton Senna is a grove-iakhoz igazolt pályafutása utolsó szezonjában, 1994-ben. Fájdalom, a brazil zseni nem tudta beteljesíteni karrierjét a Williamsnél, mindössze két futamon indult tragikus imolai halálát megelőzően, s nemhogy győzelmet nem aratott, még célba sem sikerült érnie. A brazil világbajnokhoz közel állók a mai napig állítják, az 1994-re egyértelműen bekalkulált williamses világbajnoki cím után Senna a Ferrarihoz akart szerződni, hogy felemelje a maranellói csapatot, és onnan vonuljon majd vissza.

Senna

A közelmúlt és a jelen versenyzői közül is többen mozogtak a Williams-McLaren kettős dimenzióban, a jelenleg is a wokingiaknál versenyző Jenson Button például williamsesként kezdte 2000-ben, de a  fiatalabbaknak ős-mclarenesnek tűnő David Coulthard is Grove-ban aratta első sikereit 1994-1995-ben. Juan Pablo Montoya szintén a Williamstől igazolt a McLarenbe.

A Ferrari-Williams igazolások sorát a legendás Clay Regazzoni nyitotta meg, aki ugye a grove-i csapat kezdeti sikereinél is bábáskodott, annak ellenére, hogy korábban a hetvenes évek elején több szezont is lehúzott a Ferrariban. Ő azonban legalább nem közvetlenül a Ferrariból ült át a Williamsbe, ellentétben Carlos Reutemannal, aki 1978 végén a maranellóiakat hagyta ott Sir Frank kedvéért, hogy aztán a helyére Olaszországba igazoló Jody Scheckter nyerje meg a következő évi bajnokságot. Reuteman 1981-lehetett volna bajnok a Williamsszel, de addig ölték egymást Alan Jonesszal, mígnem a szemfüles Nelson Piquet el nem orozta előlük a bajnokságot, egy a Williamshez képest másodvonalbeli Brabhammel.

A hőskor után azonban nagy szünet következett, csak a már emlegetett Mansell és Prost járta meg mind a két csapatot, no meg Alesi dobott a kukába egy williamses szerződést a Ferrariért cserébe. Egészen 2010-ig nem volt közös versenyzője a két gárdának, ekkor azonban a korábban hat szezonon át a Ferrarit szolgáló Barrichello aláírt Sir Frank istállójához, ahol a mai napig is versenyez - kérdés, jövőre, Kimi Räikkönen érkezésével marad-e még neki hely a csapatnál.