Egy nappal előbb - a fogadási csalások, bundák - apropóján már elkövettem néhány sort a REAC „aranylábú” fiairól. Már ott elárultam: alapvetően naív és jóhiszemű valaki vagyok, akinek „legvadabb” álmában sem jutna eszébe, hogy emberek erre szakosodva, simán adják-veszik a meccseket.
Rövid fejtegetésem másnapján pedig megtörtént a tragédia. Kutasi Róbert klubigazgató bedobta a törülközőt: nem bírta elviselni, hogy azok a játékosok hagyták cserben, akikért - erre magam is tanú vagyok - oly sok mindent megtett.
K. Vincétől, az egyszeres válogatott (a német Matthäus kapitánysága alatti két év során csaknem kilencvenen (!!!) húzhatták magukra a címeres mezt, ami önmagában is több, mint gyanút ébresztő szám...) E. Károlytól és a többi, a labdarúgás tudományából vajmi keveset felmutató játékostól csak azt szeretném megkérdezni: vajon éreznek-e csipetnyi bűntudatot vezetőjük halálával kapcsolatosan? Mert hogy részük volt ebben a végzetes döntésben, az senki előtt nem lehet kétséges. Miként az sem, hogy ezek a gátlástalan bundázók egyike sem rendelkezik különösebb lelkiismerettel. Persze most ezek a legújabban lefogott lókötők is vétlennek vallják magukat - mi közük lenne hát egy, a témához köthető öngyilkossághoz?
Jómagam átlagos újságíró - klubvezető kapcsolatban álltam Kutasival, aki telefon- vagy személyes beszélgetéseink alkalmával mindig ezzel zárta: „Uram, bármikor gyere, szívesen látunk.”
Az értelmetlen halál mindig többszörösen megrendítő, mint egy hosszú ideje súlyos betegségben szenvedett rokonunk, barátunk vagy jó ismerősünk eltávozásának híre. Márpedig az ilyen kufárok miatt, mint amilyenek a REAC volt alkalmazottai is, végképp értelmetlen eldobni az életet.
A szomorú eseményhez kapcsolódóan a sportnapilap megkérdezte Bilkei Pál kriminálpszichológust is, aki szerint a botrány önmagában nem elegendő ok - szerinte kell lennie valaminek, amit Kutasi Róbert mindenki elől eltitkolt.
Ez a bizonyos, feltételezett titok már soha nem derül ki, miként az sem, hogy volt-e más, komoly oka Kutasinak a végzetes döntés meghozatalára. Akár volt, akár nem, természetesen ez jottányit sem változtat a lelketlen pénzhajhászok felelősségén.
Ez ennek a tragédiának talán a legfőbb következtetése.
