- A moszkvai télből a fehérvári tavaszba csöppent kapitány úr. Megérte kiutazni?

- Persze. Láttam egy érdekes meccset, két magyar játékost, közelebbről is megismerkedhettem a Dinamo Moszkvával, már amennyi az időmbe, abba a fél napba belefért.

- Nyilván Dzsudzsák Balázs miatt kelt útra, elsősorban az ő játékára volt kíváncsi, aztán úgy alakult, hogy a Zenit könnyedén nyert, köszönhetően többek között Huszti Szabolcsnak, és az ő bombagóljának.

- Szép találat volt, gratulálok neki.

- Személyesen is megtette?

- Nem volt rá alkalmam, Balázzsal is a szállodában találkoztam, ott beszélgettünk a meccs után.

- Huszti tudta, hogy kint van?

- Hogyne tudta volna. De szerintem nincs különösebb jelentősége ennek, ha másfél éve nem hívott vissza telefonon, és most sem jelentkezett, nem hiszem, hogy nekem kellene őt keresni. Annak idején ő vonult ki ebből a kapcsolatból, én pedig lezártam a történetet.

- És a mérkőzésről, Dzsudzsákról mi a véleménye?

- Érdekes meccs volt, meglepett, hogy a Zenit ilyen imponáló különbséggel nyert. Ugyanakkor örömteli, hogy Balázs jó teljesítményt nyújtott, most is adott egy gólpasszt, és már végigjátssza a mérkőzéseket.

- Gondolom, a többi légiósról is naprakész információkkal rendelkezik, összességében pozitív híreket kapunk, kivéve talán Törökországból.

- Ott valóban problémás a helyzet. Sem Elek Ákos, sem Lázár Pál nem kap lehetőséget, és ez nem jó. Nekik sem, és a válogatott szempontjából is hátrányos.

- Mit lehet tenni?

- Nem tudom, csak bizakodhatunk, hogy előbb-utóbb bekerülnek a csapatba.

- Legközelebb hová utazik?

- Hát...a lányomékhoz. Meglátogatom az unokáimat.

- Szakmai útra gondoltam.

- Konkrétum még nincs, de Juhász Rolival, mint a válogatott jelenlegi csapatkapitányával hamarosan találkozom, átbeszélünk néhány dolgot.

- Vasárnap, Fehérváron is sokakkal találkozhatott. Paulo Sousa közöttük volt?

- Nem. De mielőtt megkérdezi, nem azért mert kerültem a társaságát, egyszerűen nem volt rá alkalom, a meccs után pedig jöttem haza.

- És hogy tetszett a mérkőzés?

- Két jó formában lévő csapat rangadója volt, amelyen mindkét együttes óvatosan futballozott. Ha nem is közvetlenül, de a bajnoki címről is szólt ez a találkozó, amolyan hatpontos meccsnek mondhatjuk, és nem elsősorban a látványosság dominált.

- Volt azért egy jelenet, amiről azóta is beszélnek, és ami tulajdonképpen eldöntötte a három pont sorsát. A helyszínen hogy élte át Bozsovics alakítását?

- Egy régi történet jutott eszembe. Volt nekem annak idején a BVSC-ben egy kapusom...

- ...Koszta János.

- Nem a név a fontos. Vele abban állapodtam meg, hogy nálam nincs csel, nincs cifrázás, maximum két érintés, a harmadikért már büntetés jár.

- Betartotta?

- Egyszer-egyszer próbálkozott, de összességében szót fogadott.

- Bozsovicsot megbüntetné?

- Erre hadd ne válaszoljak, nem én vagyok az edzője.

- Rajta ment el a meccs?

- Nézze, minden gól hibából születik. Ez is az volt, csak a látványosabb fajtából. Azt azért hozzátenném, hogy a második félidőben többször hozták zavarba őt a védők a sokszor értelmetlennek tűnő passzolgatással. Szisztematikusan járatták hátul a labdát, és az egyik ilyen szituációt a kapus rosszul oldotta meg. Egyébként pedig abszolút ikszes meccs volt, egyik csapat sem tudott a másik fölé kerekedni.

- Lehet azt mondani, hogy eldőlt a bajnoki cím?

- Tíz forduló azért még hátravan, bár a Debrecen tizenkét pontos előnye a Videotonnal szemben elég soknak tűnik. Kettejük között viszont ott van a Győr. Bár még messze van, de most úgy tűnik, hogy az ETO-Loki meccsnek nagy jelentősége lehet a bajnoki cím szempontjából.