Ahogy a cím is utal rá, jelen cikknek nem célja nagyon mély fejtegetésekbe bocsátkozni az egyes klubok átfogó és részletes pénzügyi helyzetéről. Szintén nem célunk a futballklubok pénzügyi helyzetét okozó számos tényező részletes elemzése. Így például egyáltalán nem vizsgáljuk az átigazolásokkal járó közvetlen és közvetett pénzmozgásokat, az ezekből eredő költségeket és hatásokat a futballklubok gazdálkodására, eredményességére vonatkozóan. Pusztán a rendes gazdasági tevékenység révén megvalósuló árbevételképződés folyamatait tekintjük át. Tehát összességében a célunk, hogy inkább egy általános képet sikerüljön felvázolnunk, és érdekességeket kiemelnünk a legnagyobb európai klubok pénzügyeiről és az európai labdarúgásban megfigyelhető, elsősorban az árbevétel kérdéseit érintő gazdasági folyamatokról az elmúlt pár év esetében.
A Deloitte kiadványa alapján a 20 legnagyobb árbevételű európai futballklub összbevétele a 2009/10-es szezonban meghaladta a 4 milliárd eurót. A listát már hat éve a Real Madrid vezeti, és a trendeket vizsgálva jó esély mutatkozik rá, hogy a Manchester United 1996/97 és 2003/04 közötti nyolc éves hegemóniáját is túlszárnyalja (a következő lista, amely már tartalmazza a 2010/11-es szezon adatait is, várhatóan 2012 elején jelenik meg).
A listán szereplő klubok mindegyike az öt európai topligához tartozik, az első és második pozíciót a Real Madrid és a Barcelona foglalja el 439, illetve 398 millió eurót kitevő árbevétellel. A két spanyol sztárklubot a Manchester United, majd a Bayern München követi. A húszas listán a legtöbb csapatot (7) az angol bajnokság adja, ami alapvetően két okra vezethető vissza:
1.)
Szemben a spanyol és bizonyos szezonok esetében az olasz bajnoksággal is (2010/11-es szezontól már megint kollektívan értékesítenek az olaszoknál) Angliában kollektívan értékesítik és osztják szét a csapatok között a Premier League mérkőzések tévés közvetítésének jogaiból származó bevételeket. Így a szigetországban sokkal kiegyensúlyozottabb a liga egyes csapatainak részesedése a tévés bevételekből. Ez pedig egyáltalán nem elhanyagolható szempont, ha figyelembe veszük, hogy a tévés bevételek a topbajnokságokban játszó csapatok bevételének igen komoly hányadát adják (részletek később).
Spanyolországban ezzel szemben a Real Madrid és a Barcelona elviszi a legnagyobb részét az ilyen típusú bevételeknek (is) az egyedi tévés megállapodásaiknak köszönhetően. Meg nem erősített hírek szerint a fővárosi és a katalán együttes szezononként 150-150 millió eurót kap a Mediaprótól mérkőzéseik közvetítési jogáért. A két spanyol sztárklub és a többi csapat között megfigyelhető szakadék konzerválódása, sőt elmélyülésének irányába hat. Nem is csoda tehát, hogy jelenleg több kisebb spanyol klub nem tud fizetni a játékosainak, ami miatt jó eséllyel a játékosok sztrájkjával indul majd a 2011/12-es szezon Spanyolorszában.
2.)
A Premier League mérkőzéseinek átlagnézőszáma a német bajnokságot leszámítva jelentősen meghaladja a többi topbajnokság átlagnézőszámát. És hasonlóan a tévés bevételekhez, ez is is sokkal egyenletesebben oszlik meg Angliában az egyes klubok esetében.
Igencsak igazolja a "nagy pénz nagy foci" elvét, hogy az elmúlt 10 évben a top 5 ligában megnyerhető 50 lehetséges címből 43-at a listán szereplő klubok szereztek meg.
BEVÉTELI FORRÁSOK ELEMZÉSE
A következőkben vizsgáljuk meg, hogy nagyjából milyen forrásokból tevődik össze a sztárklubok árbevétele. A bevételeket három fő kategóriába sorolhatjuk, így jegy- és bérletértékesítések (Matchday), tévéközvetítések jogdíjai (Broadcasting), illetve kereskedelmi és szponzori bevételek (Commercial). Általánosságban elmondhatjuk, hogy ideális esetben egy klub e három forrásból származó bevétele hasonló arányú, megfelelően diverzifikált. Másképp nézve egyik sem túl alacsony, tehát a klub minden tekintetben képes komoly pénzt "csinálni".
a) Jegy- és bérletértékesítésekből származó árbevétel
A jegy- és bérletértékesítésekről részben már volt szó. E tekintetben elsősorban az angol és német klubok jeleskednek, ha aszerint vizsgáljuk a kérdést, hogy mennyi az átlagnézőszám az adott ligában, illetve mekkora a szórás e tekintetben. Amennyiben viszont azt is számításba vesszük, hogy milyen áron és mennyiségben tudják értékesíteni az egyes sztárklubok a jegyeket, picit árnyaltabb a kép. Így például igaz, hogy a spanyol bajnokság átlagnézőszáma nem éri el a szigetországiét vagy a németekét, viszont a listán az első pozíciót a jegy- és bérletértékesítések vonatkozásában mégis a Real Madrid foglalja el a Manchester United és az Arsenal előtt. Mindhárom csapat jegy- és bérletértékesítésének összege meghaladja az évi 100 millió eurót és szorosan követi őket a Barcelona, amely szintén közel 100 millió eurót realizál e forrásból.
Itt még fontos megemlíteni, hogy a jegy- és bérletértékesítésekből származó bevétel értelemszerűen összefüggésben van az adott szezonban lejátszott mérkőzések számával. Így a többcsapatos bajnokságokban szereplő, illetve az európai kupaporondon sokáig menetelő együttesek e vonatkozásban jóval többet kereshetnek.
Szintén nem mindegy, hogy milyen stadionnal rendelkezik egy adott futballklub, ha a jegy- és bérletértékesítésekből származó árbevételüket vizsgáljuk. A top 20-ban szereplő klubok közül az AS Roma, az Olympique Lyonnais és az Olympique de Marseille esetében is az egyik legsürgetőbb kérdés az e téren való fejlesztés, az új stadion mielőbbi felépítése. Hasonló volt a helyzet a Juventus vonatkozásában is, ők viszont idén már át is adják a Juventus Arena névre keresztelt, új, 41 ezer férőhelyes stadionjukat. Ez természetesen egyből a bérleteladások számának növekedését váltotta ki a Torinóban kevésbé, viszont nemzetközileg igencsak komoly szurkolótáborral bíró olasz klub esetében.
b) Tévéközvetítések jogdíjaiból származó árbevétel
Ez tekinthető a legfontosabb bevételi forrásnak a top klubok esetében. A 2009/10-es szezonban 1,9 milliárd eurót kitevő összbevétel a 44%-át tette ki a 20 legnagyobb árbevételű klub összes bevételének.
A tévéközvetítések jogdíjaiból származó bevételek kapcsán már említettük, hogy ezek tekintetében a fő kérdés, hogy egy liga egyben értékesíti a jogokat, vagy pedig az egyes klubok külön-külön. Az utóbbi modell a nagy kluboknak kedvező, viszont a liga szintjén nem biztos hogy a maximális bevételt hozza.
Szintén komoly bevételt hozhat a tévés közvetítésekből, ha egy klub sokáig menetel az európai kupaporondon. Ilyenkor az UEFA által központilag értékesített jogokból komoly bevételeket realizálhat egy kisebb szimpatizánsi táborral bíró klub is.
c) Kereskedelmi értékesítésekből, megállapodásokból származó árbevétel -> pl. mezértékesítések, partneri/szponzorizációs megállapodások
Nem árulunk el vele újat, ha egyből elmondjuk, hogy itt is a legnagyobb klubok viszik el a pénz zömét. Minél nagyobb múltja van egy klubnak, minél több szimpatizánsa van otthon és külföldön - ezek esetében minél magasabb a vásárlóerő -, annál több mezt és egyéb logózott merchandise terméket fog értékesíteni, illetve annál magasabb áron tud szponzori szerződéseket kötni.
Természetesen nem mindegy, hogy melyik ország mely régiójának csapatáról van szó, mert az itt megnyilvánuló általános gazdasági szintkülönbségek, vásárlóerő is meghatározóak lehetnek az ilyen típusú "deal"-ek esetében.
Egyáltalán nem véletlen, hogy a Bayern München tudja e téren a legmagasabb összeget realizálni, mind pl. a stadion nevének - Allianz Arena - értékesítése, mind pedig a mezszponzori és egyéb partneri szerződések esetében. Jól látszik ez a klub bevételeinek megoszlását szemléltető ábráról is (persze, ha ők is maguk értékesítenék a tévés jogokat, kicsit más lenne a helyzet, de erről már volt szó...).
TOVÁBBI ÉRDEKESSÉGEK, ÁBRÁK
Következzen itt most egy táblázat, amely az egyes országok szerint vizsgálja a csapatok számbeli részesedését e három bevételforrás tekintetében, tehát hogy mely országok csapatai milyen számban képviseltetik magukat. Látható, hogy húszas teljes árbevétel listán a hét angol futballklub mellett négy-négy olasz, illetve német, három spanyol és két francia együttes található.
Másrészt nézzük meg, hogy mi a minimum, illetve maximum árbevétel összeg, amit az egyes klubok realizálni képesek az különféle bevételfajták tekintetében:
Végezetül tekintsük át a Deloitte lista top 3 klubjának a bevételeit és azok elmúlt évekbeli trendjeit.
EPILÓGUS
Összegzésként elmondhatjuk, hogy az európai élmezőnybe tartozó futballklubok aggregált szinten az elmúlt években tapasztalható általános világgazdasági válság ellenére is bevételnövekedést tudtak elkönyvelni, amely az eddig rendelkezésre álló adatok alapján a 2010/11-es szezonban is folytatódott.
Természetesen egy dolog a bevételnövekedés és másik a profitabilitás. A pénzügyi eredményesség vonatkozásában már cseppet sem ilyen rózsás a helyzet, tekintve hogy az elmúlt másfél évtizedben igencsak elszaladtak a játékosok átigazolási díjai, a játékosok fizetései, prémiumai, valamint a kapcsolódó járulékos költségek. Utóbbiak miatt a top európai futballklubok igen magas költségszinttel, illetve sokan már komoly adóságteherrel is küzdenek. Ezek kezelésére vélhetően hamarosan megoldást kell találni, ami igencsak nehéz folyamat lesz tekintve a sok eltérő érdekű szereplőt, valamint azok igencsak különböző érdekérvényesítő képességét. Ezek okán elkerülhetetlenek lesznek a fentről - a klubokat és játékosokat felügyelő és szabályozó -, a nemzeti és nemzetközi futballszervezetek részéről meginduló kezdeményezések. Ezek közé sorolhatjuk az UEFA Financial Fair Play kezdeményezését is, amely szerint a 2013/14-es szezontól kezdve a klubok nem költhetnének többet, mint a bevételeik. A német futballszövetség pedig már most igen szigorú szabályokat foganatosított a a klubok kiegyensúlyozott pénzügyi gazdálkodásának biztosítása érdekében. De ez már egy másik történet...