Napjainkban Kolumbusz Kristófot tiszteljük Amerika felfedezőjeként, noha neki egyrészt fogalma sem volt arról, hogy nem Kelet-Ázsiában van - nem véletlenül kapta a kontinens Amerigo Vespucciról a nevét - másrészt mindenképp csak újrafelfedezőként tekinthetünk rá, hiszen nála úgy 500 évvel hamarabb jártak már arra európaiak, Vörös Erik és az őt követő vikingek.

Ahogy az Újvilág fél évezredre a feledés homályába merült a középkorban, úgy merült egyre mélyebbre 2010 nyarától Fernando Torres, a spanyol válogatott csatára, akit azonban kalandorkodás nélkül is könnyen felfedezhet Vicente Del Bosque. A két éve még Liverpoolban játszó támadó klubjában még elfogadhatóan szerepelt, 22 gólt szerzett, tavaszi sérülése után azonban nagyon nehezen lendült formába. Bár Vicente Del Bosque a dél-afrikai világbajnokságon rá építette a spanyolok támadójátékát, egyetlen gólt sem szerzett a tornán. Szerencséjére ott volt  Villa, Iniesta és Puyol, akik góljaikkal a végső győzelemig juttatták a csapatot.

Név: Fernando Torres
Születési hely, idő: Fuenlabrada, 1984. március 20.
Posztja: csatár
Magasság/testsúly: 185 cm/78 kg
Klubja: Chelsea
Válogatottság/gól: 92/28
Legnagyobb eredményei: világbajnok (2010), Európa-bajnok (2008), BL-győztes (2012), FA-kupa-győztes (2012)

A kupát tehát felemelhették a spanyolok, ahogy Torres néhány hete a Bajnokok Ligája trófeáját is felemelhette, noha abban is viszonylag kis szerepet játszott. Persze lehet, hogy erről ő tehet a legkevésbé. A világbajnokság után egy egyre lejjebb süllyedő Liverpoolt kellett volna a hátára vennie, ami nem sikerült, ezért inkább menekülőre fogta a dolgot. Lehet, hogy ebbe sem volt sok beleszólása, de a lehető legrosszabb irányba indult. A Chelsea nem mindig racionális döntései miatt emlegetett tulajdonosa, Roman Abramovics óriási összeget, 50 millió fontot fizetett ki érte, ezzel pedig - egy időre mindenképp - romba döntötte a játékos karrierjét és saját klubja szezonját is.

A Kékek menedzsere, Carlo Ancelotti ugyanis szinte biztosan nem akarta Torrest a csapatába, mégis játszatnia kellett a nagy pénzért megvett sztárt, akivel egyáltalán nem tudott mit kezdeni. Hiába erőltette, nem ment a játék a spanyolnak, aki egyre kevésbé bírta a nyomást, lassan az önbizalma is odalett, és egyetlen gólt szerzett 2011 tavaszán. Mivel vele csak sűrűbben voltak a pályán, de jobbak nem lettek, nem tudták megvédeni a bajnoki címüket.

Az olasz szakember helyett a fiatal, friss Európa Liga-győztes André Villas-Boas érkezett a Chelsea-hez, aki még mélyebbre taszította a világ- és Európa-bajnok támadót. Bármennyire is a Bayern Münchenben játszó Mario Gomezt szoktuk ugyanis a botlábú befejezőcsatár mintapéldányaként emlegetni, Fernando Torres legalább annyira szereti, ha valaki felcipeli neki a labdát a tizenhatosig, mint a német játékos, ezt pedig a portugál menedzser nem ismerte fel. Persze Torres sokkal ügyesebben bánik a játékszerrel, mint Gomez, 16-18 méterről is sokkal jobban lő, és akkor sem esik kétségbe, ha 20 méteren keresztül vezetni kell a bőrgolyót, de azért ő is ritkán cselezi magát keresztül egy egész védelmen vagy borít fel három hátvédet, hogy gólt szerezhessen. Előbbi Lionel Messi és Cristiano Ronaldo, utóbbi Didier Drogba sajátja. Villas-Boas mégis azt várta Torrestől, hogy felállt védelemmel szemben, 30 méterről vagy épp a szélekről indulva lődözzön gólokat. Nem sikerült neki, mivel ez nem az ő játéka. Szeptemberben két bajnokin eredményes volt, majd októberben a BL-ben a Genk ellen is betalált kétszer, aztán hosszú ideig semmi. Az önbizalmának megint annyi lett, hiába küldték pályára, már a legnagyobb helyzeteket sem tudta kihasználni.

A legnagyobb ziccerek sem mentek be

Közben a csapatnak sem ment, Villas-Boast Abramovics kirúgta, az olasz Roberto Di Matteo pedig a háttérből előlépve BL-győzelemre vezette a Chelsea-t. Közben pedig, ha lassan is, de Torrest is újra felfedeztette a világgal. A csatár ugyan a Barcelona kivételével csak kisebb csapatoknak lőtt gólt, de az idény végére legalább odáig eljutott, hogy sokkal őszintébben tudott örülni a Bajnokok Ligája-sikernek, mint mondjuk a Napoli elleni bravúros fordításnak, amikor saját ünneplő edzőjét is a pokolba kívánta.

Di Matteo lelkes volt a Napoli elleni meccs után, Torres nem

A következő lépést, az újrafelfedezés befejezését Vicente Del Bosque teheti meg az Európa-bajnokságon. Ahogy 2010-ben, úgy ezúttal is a Barcelona alapjátékára építi a spanyol válogatott taktikáját, amiben Torresnek nagyjából Lionel Messit kell helyettesítenie, legalábbis a befejezéseket illetően. A labdacipelést ugyanis a kapitány rá fogja bízni Xavira, Iniestára, Cazorlára, David Silvára, Matára, Pedróra vagy Fábregasra, de összességében az egész csapatra. Ők ugyanis képesek arra, hogy remek passzjátékkal eljussanak a játékszerrel a tizenhatosig, azt a megfelelő ütemben középre lőjék, ott pedig a csatárnak már csak bele kell tennie a lábát vagy a fejét. Egyszerű játék ez a foci...

Nem biztos, hogy a spanyolok elég élesek lesznek a címvédéshez, de a csoportból való továbbjutásuk nem lehet kérdéses. A tornákat mindig lassan kezdő, ezúttal pedig a bundabotrányuk miatt sem feltétlenül koncentrált olaszok ellen nyerni fognak az első meccsükön - ne lepődjünk meg, ha Torres egyetlen góljával -, az írek legyőzése számukra sétagalopp lesz - ha elég korán megszerezik első góljukat -, utána pedig már csak edzőmeccsük lesz Horvátország ellen. Tökéletes menetrend Fernando Torres formába hozására.

A bizonyíték arra, hogy Torres jó focista: 81 gól Liverpoolból