Daniel Sturridge elméletben és gyakorlatban sem áll túl közel a klasszikus középcsatár prototípusához, ám mivel őt legalább időnként bel lehetett dobni a kilences posztján, távozásával biztossá vált: a Chelsea csatárt fog venni a télen. Mert hiába került 50 millió angol fontba, Fernando Torres azért egyedül mégis csak kevés, BL-kiesés ide, megcsappant bajnoki esélyek oda.
A spanyol ugyanis továbbra sincsen hűde nagy formában: 20 bajnokin 7 gól egy elméletileg világklasszis középcsatártól édeskevés, még akkor is, ha figyelembe vesszük, hogy a szezon eleji szárnyalást követően azért igen gyakran megbicsaklott a londoniak támadógépezete. Torrestől ráadásul a sérülések sem állnak távol, emlékezhetünk, még liverpooli idejében is gyakran kínozták apróbb húzódások, arról a bizonyos komolyabb pihenőről nem is beszélve, ami után 2010 nyarán botrányosan játszott a világbajnokságon. Nagyjából innen datálódik kálváriája is, és akkor még meg sem említettük, hogy legnagyobb értéke, a robbanékonysága milyen gyorsan válik köddé, ha esetleg nem kapja meg a megfelelő mennyiségű pihenőidőt. Tetszik vagy sem, Torresnek helyettes kell, sőt, még inkább váltótárs, aki adott esetben nem csak, hogy szemrebbenés nélkül tudja hozni az ő góltermését a bajnokságban, de akár túl is tesz rajta.
Nem csoda, hogy Abramovics gyakorlatilag azon melegében meg is állapodott a Newcastle-lal, és ha hinni lehet a pletykáknak, Demba Ba már az orvosi vizsgálatra tart Londonba – 7,5 millió font ellentételezési díj fejében.
Ha eltekintünk attól az apróságtól, hogy a szenegáli támadó térde tulajdonképpen egy roncs, és a közkeletű híresztelés szerint egyetlen, magára valamit is adó klub orvosi vizsgálatán sem menne át (erről bővebben a Stoke-nál tudnának mesélni), gyakorlatilag kijelenthetjük, Demba Ba a Chelsea-é. Már csak az a kérdés, hogy mihez kezd vele Benítez: vajon Torres mögé, elé, esetleg mellé szerződtette őt?
Érdemes a kérdést taktikailag megközelíteni. Mi Benítez alapvető filozófiája? Hogyan illeszkedik ebbe Ba? Miben több (több-e egyáltalán?), mint Torres, és hogyan viszonyul egymáshoz kettejük szerepe?
Ha abból indulunk ki, hogy Ba a Newcastle-ben többször is bizonyította, képes a baloldalról indulva futballozni, akár azt is kijelenthetjük, simán megférnek a csapatban egyszerre. Igen ám, csak hogy a szenegáli valahogy úgy áll a balszélső szerepéhez, mint Petőfi a Kárpátokhoz: csodálja, ámde nem szereti, s képzete hegy-völgyeit nem járja. Furcsa lenne, ha alig fél évvel azt követően, hogy nyíltan kijelentette, nincs ínyére, hogy Papiss Cissé érkezése miatt a vonal mellé szorult a St. James’ Parkban, aláírna a Chelsea-hez – balszélsőként. Itt valami másnak kell a háttérben lennie.
Pedig közben az is igaz, hogy Benítez jó spanyolhoz híven szerelmes a 4-2-3-1-be, egy kezünkön meg tudnánk például számolni azokat a meccseket, ahol nem egy darab csatárral kezdett. Kis túlzással azt is lehet mondani, hogy hamarabb jut eszébe csatár nélkül kifutni a pályára (BL-döntő, 2007, ki tudná felejteni), mint kettesével pakolni a támadókat – nála tehát Ba és Torres aligha kezd majd egyszerre, főleg nem egy 4-4-2-ben. Majd ha ég a ház és 0-2, akkor, ESETLEG.
Bának ráadásul nem is nagyon fekszik a csatárpár, emlékezhetünk, a West Ham-ben is egy kőkemény, ötfős középpályával a háta mögött villogott, és Newcastle-ben is csak addig tartott a naftája, amíg meg nem érkezett mellé Cissé, és nem kellett volna valahogy együtt játszania a honfitárssal. A geordie-k az idei szezonban többször is teljesen kilátástalanul lődörögtek 4-4-2-ben, és hiába játszott sokszor együtt Cissé és Ba, egy pillanatig nem tudták egymást partnerként kezelni.
Talán meglepő, de Torresnek is van hasonló pedigréje. A legjobban akkor játszott, amikor egyedüli csatérként funkcionált, a Liverpoolban sem tűrt meg például mást maga mellett: Kuyt-öt és Bellamy-t a szélre, Fowlert meg nyugdíjba száműzte, és akkor ficánkolt igazán, ha Steven Gerrard robotolt – mögötte. Ha ehhez azt is hozzávesszük, hogy több évnyi próbálkozás ellenére sem sikerült soha igazán ütőképes csatárpárost alkotnia Villával, akkor azt hiszem kijelenthetjük, a spanyol is a magányos center mintapéldánya, akit jóformán zavar, ha valaki ott téblábol mellette a tizenhatoson belül. A mozgása kiszámíthatóvá válik, erősségei eltűnnek, egyszóval pont olyan lesz, mint az elmúlt két évben folyamatosan.
Nagyon úgy tűnik tehát, hogy Benítez rotálni akar, és erre enged következtetni egy-két mostanság megjelent nyilatkozata is: amondó, hogy Torres képes lesz elfogadni azt is, ha esetleg időnként a kispadon kap csak helyet. Ba tehát amolyan Torres-pótléknak kell, és erre az is kiválóan ráerősít, hogy Abramovics baráti körében állítólag többször kijelentette, addig nem nyugszik, amíg Londonba nem csábítja legújabb személyes kedvencét, bizonyos Radamel Falcaót.
A szenegáli 28 éves, a térde romokban, és bár 66 Premier League meccsén 36 gólt pöttyintett eddig, aligha az a kaliber, akit nem lehet majd a padra ültetni – egyébként is, az ára szinte jelképes, ő maga meg nyilvánvalóan legalább kétszer annyit fog keresni, mint eddig bárhol karrierje során, szóval az elégedetlenkedés kizárva. Torres viszont mostanság nem az a kiszoríthatatlan fajta (mióta Ba a PL-ben van, a spanyol csak 14 gólt szerzett), a szenegáli biztosan meg fogja kapni az esélyt, csak rajta múlik, él-e vele.
Ha tippelnem kellene, azt mondanám, Benítez Torres, Ba sorrendben gondolkodik, és a fontosabb meccseken a spanyolt kezdeti majd, de a helyzet azért képlékeny: e sorok írásának pillanatában a szenegáli például még a Newcastle játékosa.
De aligha sokáig.