Hasonló taktikával kezdett az Alicante, mint az előző hétvégén Dabason, azaz védekezésben a kezdettől kimentek Zácsik Szandrára emberfogásra. Ennek ellenére Szucsánszki és Tomori révén így is sikerült átlövéseket végrehajtani az első percekben, igaz, a kapus kifogta az első két kísérletet. Pastrovics is bemutatott azonban egy bravúrt, hetest fogott, így Szamoránsky Piroska szerencsés, és Tomori Zsuzsanna bombagóljával 2-0-s vezetést szerzett a Ferencváros.
Az első spanyol gól csak a hatodik percben született, azaz jól kezdődött a mérkőzés. Hibaként talán csak azt róhattuk fel, hogy túl gyorsan akartak játszani a mieink, ez pedig eladott labdákat szült. Kovacsicz lövését a szélről fogta Pradel, de Souza pedig egyenlített, de Zácsik el tudott szakadni az emberétől, és hétméterest harcolt ki. Szucsánszki magabiztosan vágta a labdát a bal felsőbe, így továbbra is biztonságban érezhettük magunkat. (2-3)
A védekezésünk továbbra is remekül működött, támadásban azonban hol a kapussal nem tudtunk mit kezdeni, hol technikai hibát vétettünk, így újra egyenlítettek a spanyolok a 11. perc kezdetén. De ahogy az első mérkőzésen sokszor, úgy ezúttal is mi jöttünk ki jól egy kétes szituációból, labdavesztésünk után azonnal visszaadták a játékszert a hazaiak, Kovacsicz pedig ziccerből vehette vissza az előnyt. (3-4)
Isabela Ortunóval nehezen bírtunk, betörésével ismét egalizált, de természetesen továbbra is ötgólos előnyben volt a Fradi összesítésben. Ez egy kicsivel csökkent, miután egy szép bejátszás után hetest harcolt ki a hazai beálló, és ezt értékesítették is. (5-4)
A második negyedóra kezdetén ez megismétlődött, miután a mieink percekig nem tudtak gólt szerezni. Szucsánszki újabb hetesből szépített, de Ortuno szerencsés lövéssel 7-5-re alakította az állást. Kovacsicz nagyszerű befutása után a kapufa mentett, a kipattanót követő Szamoránsky Piroska-lövést követően pedig Pradel védett ismét. A spanyolok kapusa nagyon elkapta a fonalat, a következő három kísérletünkből csak Szucsánszki ziccerével nem tudott mit kezdeni. Szerencsénkre az Alicante is betlizett támadásban. Előbb egy gyenge ejtést fogott Pastrovics, majd a kapufát találták el, végül mellé dobták a labdát.
Elek Gábor időt kért, hogy megnyugtassa a lövésekkel elbizonytalanodó játékosait, de ennek néhány percig nem látszott eredménye. A hazai kapus továbbra is parádézott, Craicun pedig a sokadik jó bejátszásból újra kétgólosra növelte a hazai előnyt. Ezután azonban beindult Trufán Noémi, aki néhány korábbi gyengébb próbálkozása után gyönyörűen lőtte ki a hosszú felsőt, majd felváltva lőttek Szucsánszki Zitával még hármat, így már 8-10 volt az állás.
A félidő hajrájában még egy góllal közelebb lopakodott ugyan az Alicante, de összesítésben így is hatgólos volt a Fradi előnye.
A második játékrészt Zácsik hetesgólja nyitotta, majd ezt követően felváltva jöttek a találatok mindkét oldalon. A mieink közül Tomori volt többször eredményes, miután Szucsánszkit kivették emberfogással, az átlövő pedig eredeti posztjára, a bal oldalra kerülhetett. A következő néhány percben teljesen megnyitották a védelmüket a spanyolok, Zácsikra és Szucsánszkira is állítottak egy-egy embert, a magyar csapat pedig beálló nélküli játékra állt át, és így jó betörésekkel jöhettek az újabb gólok Tomori Zsuzsannától. A 40. percben elmondhattuk, hogy a taktikai fogásukkal nekünk dolgoztak a hazaiak, hiszen könnyedén átjátszottuk őket, és tartottuk a kétgólos vezetésünket. (15-17)
Ez csak tovább nőtt a folytatásban, az utolsó negyedórára már 15-19-es vendégvezetéssel fordultak a csapatok. Az Alicante játéka szétesett, koncepció nélküli támadásokat vezettek, miközben a Fradi egyre magabiztosabbá vált, és minden kétes szituációból jobban jöttek ki a mieink.
Sok izgalmat nem tartogatott már a mérkőzés, az utolsó öt perc kezdetén 19-22 volt az állás, Elek Gábor pedig a korábban kevés lehetőséget kapó játékosokat is pályára küldhette. A spanyol vezetőedző ragaszkodott az emberfogáshoz, ez pedig inkább kellemes, mint zavaró volt a Ferencváros számára. A véghajrában ugyan egyenlíteni tudtak a hazaiak, de a 23-23-as végeredménynek köszönhetően összességében magabiztosan szerezte meg a KEK-trófeát a zöld-fehér együttes.
Női kézilabda KEK-döntő, visszavágó:
Mar Alicante (spanyol) - FTC Rail Cargo Hungaria 23-23 (10-11)
Alicante, 2000 néző, v.: Tomo Vodopivec (szlovén), Robert Krasna (szlovén)
gólszerzők: I. Ortuno 8, Bernataviciute 5, Tobiasen 3, Jovovic, De Sousa, Cracuin 2-2, Nunez 1, illetve Tomori 7, Szucsánszki, Kovacsicz 5-5, Szamoránsky P., Trufán 2-2, Zácsik, Szarka 1-1
hétméteres: 5/4, illetve 5/3
kiállítások: 2 perc, illetve 4 perc
KEK-győztes: a Ferencváros 57-52-es összesítéssel.
A Ferencváros 1978 után másodszor hódította el a KEK-et, ezzel a magyar női kézilabdacsapatok 11. európai kupadiadalát szerezte meg.
A zöld-fehérek két KEK-sikerük mellett 2006-ban az EHF Kupát nyerték meg, amely mostanáig az utolsó nemzetközi kupadiadala volt a magyar klubcsapatoknak.
A nőknél a BL-ben és elődjében, a BEK-ben eddig egy-egy alkalommal bizonyult legjobbnak magyar együttes, az EHF Kupát ötször, míg a KEK-et négyszer nyerte magyar klub.
Magyar női kupasikerek:
Bajnokok Ligája:
1999: Dunaferr
Bajnokcsapatok Európa Kupája:
1982: Vasas
EHF Kupa:
1995: Debrecen
1996: Debrecen
1998: Dunaferr
2005: Cornexi
2006: Ferencváros
KEK:
1978: Ferencváros
1981: Spartacus
1995: Dunaferr
2011: Ferencváros