Tisztább a kép és durvul a helyzet. Nem feltétlenül kellene ennek így lennie, az egyik nem következhet a másikból, hiszen attól, hogy öt fordulóval a vége előtt eldőlni látszik néhány kérdés, lehetne európai módon is futballozni. És itt most nem a kultúrális deficitre gondolok, kizárólag a futballszakmai szempontokat, és azok járulékos, de kihagyhatatlan elemeit - lásd tartás, fair play, hit, önbecsülés - hiányolom.

Matematikailag is eldőlt, hogy a Zalaegerszeg kiesett. Gyakorlatilag hetekkel ezelőtt látszott, hogy nincs visszaút, nem csak az eredmények, hanem Prukner László vezetőedző nyilatkozatai is arra utaltak, hogy a bent maradásért vívott harc kilátástalan. Tetézte mindezt az a tény, hogy a Zete az európai bajnokságokban egyedüliként nem nyert még mérkőzést, így aztán nem csak nálunk, hanem nemzetközi szinten is el kellett viselnie a szégyent. Ahogy az ilyenkor lenni szokott, a szerencse is nagyívben elkerülte a csapatot, bár azt gondolom, akkor is erre a sorsra jutott volna, ha Fortuna egyszer-kétszer leül a kispadra, és a kritikus pillanatokban cserét kér. A szombati, pankrációs elemekkel tarkított meccsen aztán végképp kiderült, hogy néhány játékosnak nem csak a futballtudása, hanem a stresszkezelő képessége is (első) osztályon aluli, az sem mentheti fel őket, hogy a játékvezető és kollégája ezen a mérkőzésen szintén hasonló szinten teljesített. A partjelzőt lőlapnak használni, a bírót rángatni és megkergetni akkor sem szép dolog, ha azok láthatóan jobban meg voltak zavarodva, mint az ominózus esetben, illetve azt azt kiváltó 11-esnél vétlen zalaegerszegi játékosok.

De hogy valami pozitívum is legyen a kiesésben, a ZTE helyzeti előnybe kerülhet a majdani NB II-es vetélytársaival szemben. Ehhez azonban először rovancsra van szükség, tisztázni kell, ki marad, ki megy (beleértve az edzőt is), és kihasználni a hátralévő öt fordulót arra, hogy élvonalbeli csapatok ellen, tétmeccseken készülhessenek fel a zalaiak a következő szezonra. Amikor majd a jelen állás szerint a Gyirmót (Csank János)-Kozármisleny (Márton Gábor)-Tatabánya (Kiprich József) trióval versenyt futva megmutathatják, hogy ez az év nem volt más, mint egy rossz álom. Ha nem így lesz, és késik az ébredés, az akár kómához is vezethet, ami ugye tartós, sok esetben visszafordíthatatlan károsodást okozhat.

Angyalföldön valamivel jobb hangulatban telt a hétvége, az adósságainak a munkaszerződéseket érintő részét kifizette, Gyepes Gábort a bajnokság végéig szerződtette a klub. Szombatra azonban a legfontosabb kérdés nyitva maradt: képes lesz-e a Vasas legyőzni a kiesésre vele nagyjából azonos eséllyel pályázó Pápát. Nem sikerült. Maradt a három pontos hátrány, ami ugyan Marijan Vlak szerint öt forduló alatt behozható, ám a csapatnak el kell még látogatni Újpestre, Paksra és Diósgyőrbe, közben pedig fogadni kell a Siófokot és a Kaposvárt. Így azért már elég neccesnek tűnik a bent maradás.

A két újonc, a PMFC és a DVTK (le)szereplése, de főként annak körítése is megér néhány gondolatot. A három héttel ezelőtti, néhány órás különbséggel bejelentett edzőváltást már akkor is kevesen értették, majd miután az értetlenkedők belátták, hogy a tulajdonosnak, aki a pénzt adja, szíve-joga megválasztani, ki üljön a padon, elült a téma. A kritikusok azon is túltették magukat, hogy Pécsen a korábbi pályaedző, Diósgyőrben a szakmai igazgató vette át a csapatot, ám az eredmények csak nem jöttek. Mink Olivérrel három mérkőzésen mindössze egyetlen pontot kapart össze a baranyai alakulat, Szentes Lázárral pedig erre sem voltak képesek a borsodiak. A két, egy hónapja még a negyedik, azaz a nemzetközi szereplésre jogosító helyre eséllyel pályázó együttes lassan de biztosan araszol lefelé a tabellán, s ma már mindössze négy pont választja el őket például attól a Siófoktól, amely ezdőjének saját bevallása szerint is kemény harcot folytat a kiesés ellen. Mindeközben Mink azt nyilatkozza, hogy a munkájának minden percét élvezi, nem megy könnyen az átállás, a maga elképzelése szerint formálja át a csapatot, és ehhez idő kell. De mennyi? Egyáltalán mi indokolja azt, hogy a várakozáson felül teljesítő, a szezon egyik kellemes (a legyőzötteknek természetesen kellemetlen) meglepetését okozó Pécset a bajnokság utolsó negyedében kelljen átformálni?

De lépjünk túl ezen, hiszen Diósgyőrben ennél is kilátástalanabbnak látszik a helyzet. Nem is elsősorban a játékosokkal, azok tudásával van probléma, sokkal inkább a szakma legfőbb irányítójának egy-egy nyilatkozatával. Szentes Lázártól korábban már megszokhattuk, hogy mintha kissé felülről figyelné, mi zajlik körülötte, szakmai igazgatóként ez még rendben is lenne, ám most, hogy bekapcsolódott a napi gyakorlati munkába, rendszerint oda-odaszúr a sajtónak, miközben folyamatosan azt hangoztatja, hogy a csapat rossz szereplése az ő saját elismertségét, megítélését is ronthatja, és ezt nem engedheti meg magának. Tökéletesen igaza van, az ugyanis elég kellemetlen, ha annak a személynek az irányításával mond csődöt a csapat, aki amúgy szakmai főnöke lesz a leendő edzőnek.

Hogy mikor következik be ez az állapot, arról egymásnak ellentmondó hírek érkeznek Diósgyőrból. A baj az, hogy az informátor maga az utódját éjjel-nappal kereső Szentes és az ő felettese, az ügyvezető, Dudás Hunor. Utóbbi néhány nappal ezelőtt azt nyilatkozta, hogy ,,...igazából nem állunk sehogy, érdemben még nem tudtunk foglalkozni ezzel a kérdéssel. Vannak jelöltek, ajánlatok, de a tárgyalássorozat megkezdéséig egyelőre nem jutottunk el egy szakemberrel sem". Aztán lejátszották a győri meccset, ami után Szentes Lázár a hatharom.com kamerája előtt nem túl épületes nyilatkozatban azt találta mondani Benczés Miklós leváltásával, illetve annak - az eredmények tükrében - indokolatlanságával kapcsolatban, hogy ,,ha csak az orrunkig nézünk, akkor elbotlunk a dolgokban...". Majd újból megerősítette, ,,ezer százalék", hogy nem marad, sőt, hozzátette, ,,az a sajnos, hogy idáig itt voltam". Hogy mikor dől el, ki viszi tovább a csapatot, arra egyértelmű választ adott: ,,a napokban".

Most akkor hogy is van ez? Az ügyvezető még csak a sziluettjét sem látja az edzőnek, a szakmai igazgató pedig napokban gondolkodik. Ki érti ezt? Szentes védelmében azt azért meg kell jegyezni, hogy kellően felspannolt állapotban, kapushibákkal és kiállításokkal tarkított vereség után nyilatkozott.

Ugyanakkor érthetetlen, hogy a máskor feltűnően nyugodt, konflikuskerülő szakember miért ment bele a mérkőzés utáni sajtótájékoztatón a Marek Strestíkkel kirobbant ,,köpködős vitába"?

Ennyire azért nem kellett volna elragadtatnia magát.

Márcsak a saját megítélése miatt sem, nem beszélve a Diósgyőrről, mint klubról, melyről az utóbbi időben kialakult pozitív kép az ehhez hasonló intermezzók miatt elkezdhet fakulni.