Hercegszántón született. Édesanyját korán elvesztette, ezután nevelését nagyszülei vállalták. Bár nehéz anyagi körülmények között éltek, szerette a vidéki életet, a lovakat, de a legjobban a focit. Egy toborzón tűnt fel, 1952-ben került Budapestre és (az akkor Kinizsi nevet viselő) Ferencvároshoz, az egyetlen klubhoz, amelyben játszott és amelyhez aktív pályafutását befejezve is hű maradt.

"Ez volt az első nagy élményem, Rákosi Gyulával együtt jelentkeztünk, fel is vettek minket. Innentől kezdve minden nagy pillanatra szívesen emlékszem" - nyilatkozta az MTI-nek Albert

A felnőtt csapatban 1958-ban mutatkozhatott be. Saját bevallása szerint tudatosan készült a labdarúgó-karrierre. Már fiatal korában az volt a célja, hogy nagy klubban játszhasson és világversenyeken képviselhesse Magyarországot.

Még középiskolás volt, amikor 1959-ben első válogatott mérkőzését is lejátszotta Baróti Lajos kapitánysága alatt. Ekkor állt össze először a hatvanas évek elejét uraló Sándor – Göröcs – Albert – Tichy – Fenyvesi csatársor a nemzeti együttesben. 1960-ban részt vett az olimpiai tornán, ahol rögtön az első találkozón, India ellen be is talált. A mérkőzést 2-1-re nyertük meg. A Peru elleni fölényes, 6-2-es győzelem alkalmával ő lőtte az első és az utolsó gólt is, ugyanúgy, ahogy a Franciaország elleni, 7-0-ra megnyert mérkőzésen. A csoportunkból tehát három győzelemmel jutottunk tovább, az elődöntőben pedig Dániával találkoztunk. Sajnos ezen a meccsen 2-0-ra kikaptunk, így a bronzéremért játszhattunk a házigazda olaszokkal. Albert ugyan nem szerzett gólt, de a mérkőzést így is 2-1-re nyertük, amivel harmadik helyezést értünk el.

Albert Flórián
Születési hely, idő: Hercegszántó, 1941. szeptember 15.
Sportága: labdarúgás
posztja: csatár
beceneve: Császár, Flóri
klubja: Ferencváros (1959-1974)
válogatottság/gól: 75/31
eredményei: Aranylabda (1967), magyar bajnok (1963, 1964, 1967, 1968), Magyar Népköztársasági Kupa-győztes (1972), Vásárvárosok Kupája-győztes (1965), olimpiai bronzérmes (1960), Európa-bajnoki bronzérmes (1964), az Év labdarúgója (1966, 1967), az FTC örökös bajnoka (1974), az FTC aranydiplomása (1984), a Halhatatlanok Klubjának tagja (1992), a Nemzet Sportolója (2004-től)Az 1962-es világbajnokságra nagy reményekkel utaztunk, főleg, hogy 1958-ban már a csoportkör után búcsúztunk. Ezúttal fölényesen előztük meg a selejtezőcsoportunkban Hollandiát és az NDK-t, és nem ijedtünk meg a főtáblán elsőként szembejövő Angliától sem. Tichy gólját ugyan kiegyenlítette még Flower, de a Császár találatára már nem érkezett válasz, így 2-1-re nyertünk. Bulgária ellen Albert az első percben betalált, a hatodikban duplázott, a második félidő elején pedig már mesterhármasnál járt, végül nagyszerű, 6-1-es győzelmet arattunk. A biztos továbbjutás tudatában Argentína ellen már a tartalékos felállásban elért 0-0 is elég volt a csoportgyőzelemhez. A negyeddöntőben Csehszlovákia volt az ellenfelünk. Ők a 13. percben megszerezték a vezetést, aztán csak a védekezéssel törődtek, és hiába talált be Tichy, a szovjet játékvezető nem látta bent a labdát, kiestünk.

Albert ma erre így emlékszik vissza: "Teljesen egyértelműen döntőt kellett volna játszanunk, de ember tervez, Isten végez, ugyanis azt az ominózus csehek elleni mérkőzést elvitte Latisev sporttárs, ami után ő megkapta az aranysípot, de mi mást ajánlottunk neki. Amennyiben ott továbbjutunk, akkor azzal a jugoszláv együttessel játszottunk volna, amely már harminc éve nem tudott nyerni a magyarok ellen."

Az ezt követő, 1962-63-as szezonban nagy sikereket ért el klubjával a bajnokságban és a nemzetközi porondon is. Hazai „terepen” a tabella élén végeztek, a Vásárvárosok Kupájában pedig bronzérmet szereztek, miután az elődöntőben a Dinamo Zagreb kiejtette őket.

Az 1964-es EB selejtezőiben Wales, az NDK és Franciaország búcsúztatásában is tevékeny szerepet vállalt, a „kelta” és a „gall” válogatottnak gólt is lőtt. A négycsapatos kontinenstornán Spanyolország ellen kezdtünk, és a rendes játékidőben 1-1-et értünk el. A hosszabbításban viszont az ellenfél talált be, így a bronzéremért harcolhattunk. A harmadik helyért folyó mérkőzés kilencven perce szintén 1-1-gyel ért véget, de a hosszabbításban ezúttal Novák Dezső duplázott, így dobogóra állhattunk.

A Ferencváros 1964-ben újabb bajnoki címet szerzett, majd 1965 tavaszán legnagyobb nemzetközi sikerét érte el. Döntőbe jutott a Vásárvárosok Kupájában, és ott 1-0-ás győzelmet ért el a Juventus ellen, ezzel elhódítva a trófeát.

"Játszhattunk a Manchester Uniteddel, valamint az Athletic Bilbaóval is. A döntőt végül egymérkőzésesre redukálták, így Torinóban játszottunk a Juventus ellen. Emlékszem, a találkozót az a Dienst vezette, aki később a '66-os vb-n az ominózus angol-német finálét is dirigálta. Egy jobb oldali beadás után megelőztem a centerhalfot, aki két kézzel fellökött, már mondtam is neki, hogy talán büntetőt kellene ítélnie, de az mondta, csönd legyen, nézze meg, a hálóban a labda. Ez volt Fenyvesi Máté gólja, amivel nyertünk" - emlékezett a Császár a nagy sikerre.

Az 1966-os világbajnokság selejtezőiben a válogatott az NDK és Ausztria előtt jutott tovább, és a világbajnokságon nagyon erős csoportba került. Kezdésként az Eusébióval felálló Portugáliával játszottunk, és 3-1-es vereséget szenvedtünk. A következő fordulóban viszont nagyszerű győzelmet arattunk Brazília ellen. Albert elmondása szerint a 3-1-es siker elsősorban a remek csapatszellemnek volt köszönhető. Ugyanilyen arányban vertük Bulgáriát is, amivel Portugália mögött mi léptünk tovább a kvartettből. A negyeddöntőben azt a Szovjetuniót kaptuk, amely addigra és még az után is többször megkeserítette az életünket, és sajnos ezúttal sem bírtunk velük. Bene Ferenc betalált ugyan, de 2-1-es vereséget szenvedtünk.

Albert számára a hazai bajnokságban újabb végső győzelem következett 1967-ben, és ekkor nyerte el legnagyobb nemzetközi egyéni elismerését is. A France Football francia labdarúgó-szaklap Aranylabdáját ítélték neki oda, amit azóta sem tudott magyar játékos megismételni. A díjat a következő év tavaszán, egy válogatott mérkőzés utáni gálavacsorán kapta meg a budapesti Gundel-étteremben. Akkoriban még nem tartottak nagyszabású átadó ünnepséget, hanem nemzetközi klub- vagy válogatott találkozókon adták át az elismerést. Albert azonban éppen sérült volt, ezért döntöttek a vacsora mellett.

Az 1968-as Európa-bajnokság kvalifikációs sorozatában az NDK-t, Hollandiát és Dániát előztük meg, majd pótselejtező következett. Ezúttal is a Szovjetunión kellett volna túljutnunk, és ezúttal sem volt szerencsénk, összesítésben 3-2-re maradtunk alul.

Albert az 1968-as évben megszerezte negyedik, egyben utolsó magyar bajnoki címét, majd következett a több szempontból balszerencsés 1969-es év. Nem szerepeltünk meggyőzően a az 1970-es vb selejtezőin, ráadásul a Császár is sok kritikát kapott. Ennek tetejébe a Dánia elleni idegenbeli mérkőzésen a labdáért küzdve úgy ütközött az ellenfél kapusával, hogy elszakadt az oldalsó térdszalagja, aminek következtében kihagyott egy évet, és többé már soha nem tudta visszanyerni régi formáját. Saját bevallása szerint ettől kezdve félt az ütközésektől, sokszor fájdalmat érzett játék közben, és végül 1974-ben egy edzésen leragadt a lába, és azzal a rossz mozdulattal végleg be is fejeződött a pályafutása.

Ettől kezdve a Fradi szakmai munkájába kapcsolódott be, az ifjúsági csapat mellett dolgozott. 1978-1982 között Líbiában dolgozott az Al Ahli Bengazi csapatánál, ezután újra a Ferencváros utánpótlásához tért vissza, majd Rákosi Gyulával és Szűcs Lajossal rövid ideig a felnőttek szakmai munkáját is vezette. 2001-ben érdemei elismeréseként a klub tiszteletbeli elnökévé nevezték ki.

A magyar labdarúgás élő legendája 1994-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend Tisztikeresztje Polgári Tagozata kitüntetésben részesült, 2004-ben megkapta a Nemzet Sportolója címet. 2007-ben szülőfaluja, Hercegszántó első díszpolgára lett, 2010-ben Budapesten avatták a főváros díszpolgárává. 2007. december 21-től az ő nevét viseli a Ferencváros Üllői úti stadionja, 2011-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztjével tüntették ki a magyar labdarúgás területén végzett példa értékű sportolói és edzői tevékenysége, életpályája elismeréseként.

Albert elmondta: örülne neki, ha a jelenlegi magyar válogatottnak sikerülne kiharcolni az Európa-bajnoki szereplést: "Nagyon jó lenne végre ott lenni egy nagy tornán, hogy a magyar csapatért szoríthassunk. Akkor rövid időre ugyan, de visszavedlenék fiatallá."

Boldog születésnapot!