Szerdán az alsó ágon kialakultak a negyeddöntős párosítások (Mensur Suljovic-Gary Anderson, Glen Durrant-Peter Wright), csütörtökön pedig a tábla felső felén is fény derül a négy továbbjutóra. 

Daryl Gurney-James Wade

Az északír újoncként elég szépen mutatkozott be, hiszen veretlenül, +10-es legátlaggal nyerte a csoportját, igaz, a riválisai formáját elnézve ez volt valahol a papírforma. Gurneyt a folytatásban is egyértelmű favoritnak hozták ki a tavalyi döntős Wade ellen. Az angol az utolsó körben biztosította be továbbjutását, méghozzá Phil Taylor 5-3-as legyőzésével. A legenda meglehetősen visszafogott teljesítményt nyújtott, hiszen a 85-öt sem érte el a körátlaga, így Wade-től 90 is elegendőnek bizonyult a győzelemhez. 

- mondta Wade, aki mindhárom meccsén 92-es átlag alatt maradt. Ennek fényében egyébként nem csoda, hogy nem igazán tartják esélyesnek Gurney ellen, aki viszont rendre 96 felett dobált.

Persze, ha valakinél, akkor Wade-nél kell talán a legkevésbé ezzel foglalkozni, hiszen ő képes szenvedős, gyötrelmes, nem túl magas átlaggal is meccset nyerni. Igen jó példa erre a tavalyi menetelése, amikor is úgy jutott el a döntőig, hogy egyszer sem dobott 93-nál jobb átlagot.

Phil Taylor-Darren Webster

"The Power" meglehetősen hullámzóan játszott a csoportküzdelmek alatt, hiszen a meggyző rajt után Robbie Greent csak hátrányból fordítva tudta legyőzni, Wade-től pedig mint említettük, gyenge játékkal kikapott. Ugyanez mondjuk Websterről is elmondható, aki a két vereségénél a 90-es átlagot sem érte el, a győztes meccsén viszont 103 állt a neve mellett.

A Romboló becenévre hallgató angol egyébként elképesztő drámák közepette jutott tovább, ugyanis miután Mak Websterrel a pontjuk és a legarányuk is azonos volt, így kilenc-kilenc nyilat dobtak a továbbjutásért. Darren Webster utolsó dobásánál nagy értékű tripla kellett, ő pedig hidegvérrel megdobta. 

Webster veszélyes tud lenni, ha elkapja a gépszíj, és erről Taylornak is akad rossz emléke. Legutóbb éppen a tavalyi Grand Slamen találkoztak, amikor is Webster a csoportban 5-0-ra verte a legendát, igaz, akkor Taylornak ugyanúgy mint most Wade ellen, tét nélküli meccs volt.

- mondta Webster, akinek viszonylag kis esélyt adnak a bukmékerek, ám mi nem írnánk le, főleg látva Taylor hullámzó és sebezhető formáját.

Michael van Gerwen-Steve Lennon

Ahol kétségünk sem férhet a továbbjutó személyéhez, az ez a nyolcaddöntő. Lennontól már az is bravúr, hogy Gerwyn Price-t maga mögött tartva kiharcolta a továbbjutást. Egyébként kifejezetten jó számokat hozott eddig a tehetséges ír, és ezen a meccsen is abszolút felszabadultan dobálhat. A tisztes helytállás lehet a célja, azaz 3-4 leget fogni. Könnyűnek ez a küldetés sem ígérkezik, hiszen Van Gerwen szokás szerint parádésan dobál. 

Raymond van Barneveld-Rob Cross

A holland nagyon magabiztosan teljesített a csoportküzdelmek alatt, hiszen veretlenül, +8-as legaránnyal jutott a legjobb 16 közé. Végig ugyanazt a formát hozta Barneveld, amire talán a körátlaga a legjobb bizonyítik, mindhárom meccse után 98 és néhány század állt a neve mellett. Ez príma teljesítmény, ugyanakkor Cross ellen kevés lehet, hiszen az angol még egy minőségi szinttel feljebb dobál. Cross a csoportmeccsek alatt egyszer sem hozott 103 alatti körátlagot, és rendre befigyelt egy magas kiszálló is (130, 164, 170).

Zseniálisan jó formában van Cross, a rövid meccsek és az utolsó körben az extra nyomás sem hozta zavarba. 

- nyilatkozta az angol, akit az utóbbi időben csak Michael van Gerwennek sikerült legyőznie. 

Ha Barney nem tud emelni a játéka színvonalán, akkor aligha lesz esélye a továbbjutásra, ugyanis Cross nem csak ezen a tornán, de már a korábbi verenyeken is parádésan dobott. Tény, hogy a holland vívott meg több ilyen csatát, de az angol sem rutintalan már, egyre otthonosabban mozog a kamerák előtt.