Hatéves kora óta játszik a klubnál, nem pusztán saját nevelésű ifi, de szurkoló is. Trent Alexander-Arnold, a Liverpool 18 éves jobbhátvédje - majd látni fogjuk, hogy ez utóbbi azért nem feltétlenül teljesen igaz - kedden este, a Hoffenheim elleni idegenbeli BL-selejtezőn (1-2) góllal mutatkozott be a nemzetközi porondon, egyszersmind első alkalommal volt eredményes a Vörösök felnőtt csapatában. Nem csoda hát, ha madarat lehetett vele fogatni a lefújás után. 

Olyan, mint egy álom. Nem is tudom, milyen régóta óta várok erre.

"Bemutatkozni az európai porondon, a gyerekkori kedvenc csapatod mezében, olyan mint egy álom. Nem is tudom, milyen régóta várok erre már. Hogy gólt is szereztem, az csak még édesebbé teszi az élményt, de igazából az a fontos, hogy nyertünk, ráadásul idegenben. Picit csalódottak vagyunk a végén bekapott gól miatt, de azért nem rossz érzés előnnyel hazamenni az Anfieldre."

Alexander-Arnold a 35. percben, szabadrúgásból talált be a német csapat kapujába: okosan csavarta el a labdát a sorfal mellett, közvetlenül a kapufa belső éle mellé. Baumann-nak esélye sem volt odaérni rá.

"Azonnal felcsigázott a szabadrúgás lehetősége. Nyilván nem én tettem fel a kezem először, de megvolt az önbizalmam hozzá, ami végül kifizetődött" - mondta a gólszerző a Telegraph tudósítójának.

Később az is kiderült, hogy a fiatal játékost maga Jürgen Klopp bízta meg a szabadrúgások végrehajtásával - egy olyan csapatban, amelyben Roberto Firmino, Saido Mané, Jordan Henderson, Georginio Wijnaldum, vagy éppen James Milner is szerepel, ez nem kis szó. A német edző persze inkább egy tréfával ütötte el a felismerés nagyszerűségét:

"Nem akarom magamnak a dicsőséget, Isten ments, ő sokkal jobban rúgja a szabadrúgásokat, mint én valaha. Tavaly az U23-as csapatban szúrtam ki, hogy van érzéke hozzá, és mivel itt is ugyanakkora a kapu, és ugyanolyan a labda, gondoltam, nem rossz ötlet, ha próbálkozik. Edzéseken elképesztő versenyt rendeznek Ben Woodburnnel, aki szintén remek ebben a műfajban, és ennek köszönhetően fejlődnek. De ez az ő érdemük."

Alexander-Arnold a klub melwoodi edzőközpontjának közelében született. Nagybátyja az a John Alexander, aki jelenleg is a Manchester United klubtitkáraként dolgozik, korábban pedig a Milwall és a Reading focistája volt.

Az unokaöcsi középső középpályásként kezdte a karrierjét, aztán megfordult a támadóharmadban is - mindkét szélen -, illetve annak rendje és módja szerint végigjárta a korosztályos angol válogatottak szamárlétráját az U16-os csapattól egészen Aidy Boothroyd U21-es csapatáig. Minél feljebb kapaszkodott a hierarchiában, annál többször számítottak rá a védelem jobboldalán, hiszen a technikai képzettsége és a sebessége egyaránt hasznos kincs ezen a poszton, arról nem is beszélve, hogy mivel Alexander-Arnold remekül olvassa a játékot, a védekezéshez sem teljesen suta.

A tavalyi évadban a Spurs elleni Ligakupa-meccsen volt először kezdő a Liverpool felnőttcsapatában (pedig már az Arsenal elleni, 4-3-mas szezonnyitón padozott), majd a sorozat következő fordulójában már a névjegyét is letetette: az ő beadásából lőtt gólt Divock Origi, amelynek köszönhetően a 'Pool végül kiejtette a Leeds Unitedet. Amikor a Liverpool ezt megelőzően utoljára játszott a nagy rivális Leedsszel (2009-ben), Alexander-Arnold még kabalafigura volt a pálya szélén.

A srácban akkora a potenciál, hogy még Steven Gerrard, a Mersey-part abszolút klublegendája is név szerint említi önéletrajzi könyvében. Nem véletlenül: Alexander-Arnold jól cselez, szereti a labdát, van sebessége, és kellően képzett ahhoz, hogy megfelelő módon játsszon össze az előtte támadó szélsővel.

Mivel a Liverpool Jürgen Klopp keze alatt egyértelműen offenzív stílusban játszik, kezdeményező karaktere abszolút illik a csapatjátékba, még úgy is, hogy a párharcokat azért egyelőre kevésbé sikeresen vívja meg, mint a Liverpool első számú jobbhátvédje, Nathaniel Clyne.

Nincs ma nála komplexebb, sokoldalúbb tehetség Európában. Olyan, aki pedig ezzel együtt már kész van az első osztályú focira, még kevésbé.

Szélsőhátvéd létére kifejezetten gólerős volt az utánpótlás-válogatottakban, főleg annak köszönhetően, hogy jó érzékkel lép fel a támadásokhoz, és fut be a befelé mozgó szélső által üresen hagyott területekbe. Az U19-es csapatban nyolc Eb-selejtező meccsen 7 gólt szerzett, ami egészen elképesztő arány, főleg, ha azt vesszük, hogy olyan komoly csapatok ellen is betalált, mint Horvátország, vagy éppen a spanyol válogatott.

Hogy ezzel együtt lesz-e belőle klublegenda - amint azt sokan szeretnék -, egyelőre igencsak kérdéses. Egy biztos, a 18 éves srác jó úton indult el, a Liverpool első csapatának fejlesztő edzőjeként dolgozó (és korábban a PSV-nél Memphis Depay-jal foglalkozó) Pepijn Lijnders szerint például "nincs ma nála komplexebb, sokoldalúbb tehetség Európában. Olyan, aki pedig ezzel együtt már kész van az első osztályú focira, még kevésbé."

Te mit gondolsz? Tényleg megvan a Liverpool új saját nevelésű arca?