Akit nem zavar, hogy csak két hét volt a szünet
Kezdjük a bajnokkal, amely nagyon sokat köszönhet Davide Lanzafaménak. A Juventusban nevelkedett, agyontetovált olasz az előző idényben csak a nyolcadik fordulóban kapcsolódott be, de tizenegy góljával és hat gólpasszával kulcsszerepet játszott a kispestiek bajnoki címében.
Lanzafame dörzsölt profi, pontosan tudja, mikor tud segíteni a csapatának a labdatartással, egy-egy jó ütemben kiharcolt szabadrúgással vagy egy tizenegyest érő borulással, ráadásul folyamatosan tüzeli a társakat, süt róla, hogy minden idegszálával a győzelemre tör.
Úgy tűnik, számára nem okozott gondot, hogy nagyjából két hét volt a pihenő, mert a Haladás ellen góllal és gólpasszal emelkedett ki a mezőnyből, és az első meccsen szerzett fejesével életben tartotta a Honvéd továbbjutási reményeit a Hapoel Beer-Seva elleni BL-selejtezőn.
Miért nem megy a kicsik ellen a Videotonnak?
A Videoton nem tudta győzelemmel kezdeni a bajnokságot, pedig a Balmazújváros ellen minden a fehérváriak mellett szólt. A Vidinek már az előző szezonban is gondjai voltak a kötelezőnek tartott győzelmekkel, kétszer is kikaptak például a Diósgyőrtől, de a Mezőkövesd ellen eldobott öt pont is nagyon hiányzott a végelszámolásnál, miközben a bajnok Honvédot háromból kétszer legyőzték Lazovicsék.
Igaz, az első három forduló után tavaly mindössze egy pontja volt a fehérváriaknak, viszont abban lehet valami, hogy Horváth Ferenc lassan mumusa lesz korábbi klubjának, hiszen a Balmaz mostani bravúrja mellett a tavalyi két diósgyőri siker is az ő irányításával született meg. Marko Nikolics pedig azon agyalhat, hogy lehet, hogy pár játékosnak mintha nem lett volna kedve futballozni, holott magyar szinten igencsak kiemelkedő fizetést kapnak minden hónapban.
Ha lehetne klónozni Varga Rolandot...
Ahogy a Honvédnál Lanzafame, úgy a Fradinál Varga Roland kapta el nagyon jól a rajtot, aki a csapat szezonbeli négy tétmeccsén négy gólt szerzett, csak a Jelgava elleni visszavágón maradt csöndben. Ha ehhez még hozzávesszük, hogy az előző szezon végén az Újpest elleni bajnokin és a Vasas elleni Magyar Kupa-döntőn is betalált, akkor az látszik, hogy tényleg a hátán cipeli a csapatát a 27 éves támadó.
Úgy tűnik a korábbi, nagy visszhangot kiváltó ügyei (nőnek öltözés, autóbaleset ittasan vezetve) után mostanra ért be Varga, akitől kezdhetnek félni az ellenfelek, mert nagyon ráérzett a szabadrúgásokra, a Vasas elleni kupadöntőn, a Midtjylland elleni EL-selejtezőn és a Puskás Akadémia elleni bajnokin is állított labdából talált be.
Szükség is van ezekre a hatékony szabadrúgásokra, mert még nem az igazi a Fradi támadójátéka, talán majd, ha Böde felépül. Persze az is lehet, hogy Rui Pedro és az ifjabbik Lovrencsics is elkapja majd a fonalat, a Puskás Akadémia ellen egyikük sem mozgott meggyőzően. És az is megérne egy misét, hogy alig kezdődött el a szezon, de Thomas Doll már arra panaszkodott, hogy fáradt a csapata.
Nem túl szerethetők, de masszívak
Ha már a felcsútiak szóba kerültek, az biztos, hogy jó ideig még biztos nem ők lesznek az NB I legnépszerűbb csapata, de Pintér Attila elég jól összerakta őket. Pintért is szokás ekézni, de azt el kell ismerni, hogy a csapataira mindig jellemző a megfontolt, stabil játék, elég annyit mondani, hogy a Mezőkövesd a tavalyi év végén az ötödik helyen fordult, aztán ő elfogadta a Puskás Akadémia invitálását, a Kövesd meg majdnem kipottyant.
Mivel pénz van rogyásig, akire Pintér rámutatott, azokat nagyjából el is hozta a vezetés neki (abba most ne menjünk bele, mennyire szimpatikus, hogy akadémia néven versenyez egy csapat, amely egy saját nevelést nevez a kezdőbe), és a Groupama Arénában minden esélye megvolt a Puskás Akadémiának, hogy ne csak egy ponttal a zsákban térjen haza.
Bár egy fordulóból nem lehet messzemenő következtetéseket levonni, de nagyon csodálkoznánk, ha ennek a garnitúrának kiesési gondjai lennének. A hétvégén Felcsút-Videoton meccs lesz, kíváncsian várjuk, a nagyfőnök ilyenkor vajon kinek szurkol.
A borsodi szépség és a hajdúsági szörnyetegek
Hiába a hatalmas ígérgetések és az átgondolt csapatépítés, attól még, hogy valaki szerethető és fiatal gárdát szeretne összeállítani, még nem következik egyenesen az, hogy nem lesz a játékosok többsége alulmotivált és nem megy majd minden második passz az ellenfélhez. A DVSC hétvégén a Pontes-éra legmélyebb bugyrait idéző játékkal rukkolt elő, és bizony 90 percnyi katasztrófa elég volt ahhoz, hogy az ezerfejű megváltoztassa a véleményét, és más szemszögből lássa a terveket: a Loki nem szerethető, magyaros csapatot szeretne, hanem a sz*rból várat építeni.
A Mezőkövesd ellen a kiütközött, hogy olcsó húsnak híg a leve, Nagy Sándor kapus gyermeteg hibákkal segítette a kövesdi találatokat, a Holman-Tőzsér kettőst pedig nemigen tudta motiválni az NB I sajátos légköre. Ha mindehhez hozzávesszük, hogy az NB II-es szinten is felejthető teljesítményt nyújtó Tisza-Takács duótól várják majd a gólokat, kimondhatjuk, a Loki idén is a kiesés ellen fog küzdeni. Hatalmas szépséghiba, hogy éppen a legnagyobb rivális ellen, otthon sikerült kezdésnek három pontot elbukni.
Természetesen egy fordulót követően korai lenne ítéletet mondani egy idegenlégiós kapcsán, ismerhetjük a Magyarországon uralkodó edzésmunkát, alighanem sok tehetséges fiatalt tett már tönkre a szakma. Radványi Miklós azonban nem a hazai edzőképzést járta végig, ez pedig sokat érhet annak a Paul Keitának, aki 90 perc alatt megmutatta, nagy hasznára lehet a borsodi gárdának.
A Benficánál nevelkedett szenegáli védekező középpályás a Debrecen ellen a mezőny legjobbjaként debütált, játékintelligenciája és munkabírása is kimagasló volt. Hatalmas szerepet vállalt abban is, hogy a Loki középpályája erőtlen volt és ahelyett, hogy a hajdúságiak szorították volna be az esélytelenebb vendégeket, Keita vezetésével már a középpályán több labdát szereztek, ezzel pedig a nyomás áthelyeződött a házigazdára.
Csak reménykedni tudunk benne, hogy Keita első mérkőzése nem csak egy véletlen volt, és hasonlóan magas színvonalú játékával valóban erőssége lesz az OTP Bank Ligának.