"Ha a szerdai meccs előtt fel kell tüzelnem a játékosaimat, akkor az azt jelenti, hogy nem végzem a munkám megfelelően. A motiváció ott kezdődik, amikor az ember reggel felkel, és előretekint, hogy mi vár rá" - nyilatkozta még a Real elleni visszavágó előtt Diego Simeone, az Atlético edzője.

Persze a háromgólos hátrány miatt nem is lehetett más választása a hazai csapatnak, és az 5. percben Koke lövésénél Navasnak kellett védenie, hogy ne lelkesedjenek be még jobban az atléticósok.

Két perccel később Oblaknak kellett nyújtóznia, hogy Casemiro fejese ne döntsön el mindent. Az Atlético elképesztő tempót diktált, és amikor egymás után rúgta a szögleteket, góllá érett a nyomás, a rövid saroknál emelkedő Saúl C. Ronaldót felugorva bólintott a rövidbe. A 22 éves középpályás nagyon jó formába lendült, legutóbbi hét meccsén ez volt a negyedik gólja.

Alig három perc telt el, és már hörögtek a drukkerek a lelátón, Varane ugyanis büntetőt érően lépett oda Fernando Torresnek, és Griezmann még úgy is belőtte a tizenegyest, hogy kissé megcsúszott, és Navas bele tudott érni a labdába.

A Real soha nem kapott két gólt az első 16 percben a BL-ben, és ha addig szenvedélyesen focizott az Atlético, akkor 2-0 után már az eksztázis volt a megfelelő jelző, Godín például méterekről csúszott oda egy labdára, Modric nem is akart barátkozni vele a jelenet után.

Az Atlético igyekezett szusszanni egyet a brutálisan megnyomott első 20 perc után, a Real pedig kihasználta, hogy levegőhöz jutott: Ronaldo végzett el gyorsan egy bedobást, Benzema pedig három embert bolondított meg zseniálisan az alapvonalnál, és bár Kroos lövésére Oblak óriási bravúrral leért, Isco bekotorta a kipattanót.

Ekkor megint három gól kellett az Atléticónak a döntőhöz, úgyhogy a szünetben Simeonénak megint elő kellett menni a motivátor énjét. Ronaldo veszélyes szabadrúgásával indult a második felvonás, ezt Oblak ütötte ki, aztán Griezmann is megpróbálta pontrúgásból, de a labda elzúgott a kapu fölött. Simeone mindent megpróbált, behozta Gameirót és Thomast, de érezni lehetett, hogy a csapata megzuhant Isco góljától.

A Real egyértelműen kontrollálta a meccset, tartotta a labdát, ezzel is lassítva a játékot, a 65. percben Danilo hibájából mégis újra életre kelhetett volna az Atlético, de Navas Carrasco lövését és Gameiro fejesét is védte, főleg utóbbi volt tapsot érdemlő mozdulat.

Aztán Modric lövése után a lesgyanús helyzetben lévő Ronaldo kapált bele a labdába, ami a jobb alsóban kötött ki, de Cakir bíró nem adta meg, bár a visszajátszás alapján nehéz volt eldönteni, a portugál beleért-e egyáltalán.

Benzema révén kétszer is nagyon közel állt a Real az egyenlítéshez, de az Atléti is szerezhetett volna újabb gólt, ám Gameiro nem volt elég határozott, így a gólvonal közelében szerelni tudták. A meccs végére megérkezett egy hatalmas felhőszakadás, de az Atlético-szurkolókat ezt sem zavarta abban, hogy úgy ünnepeljék a csapatukat, mintha kiharcolta volna a döntőt.

Az Atlético valóban óriásit harcolt, de a Real így is bejutott a döntőbe, és megpróbálhatja azt, amelynek egyetlen csapatnak jött össze a BL-ben, nevezetesen, hogy megvédje a címét.

És még egy adalék, Isco gólja azt jelenti, hogy Zidane csapata sorozatban 61. meccsén szerzett legalább egy gólt, így beállította a Bayern München rekordját.