Már a sorsolás óta tudhatjuk, hogy egy madridi csapat biztosan lesz idén is a Bajnokok Ligája döntőjében, és Diego Simeonét, valamint az Atlético Madrid mentalitását ismerve a Realnak lehetnek rázós pillanatai a címvédésért indított kaland során.

2014-ben és 2016-ban is a döntőt játszotta a két madridi klub a BL-ben, és az Atlético mindkétszer egészen közel volt a nagyfülű serleg elorozásához, előbb a 93. percig vezetett, majd másodszorra a büntetőkre hagyta a döntést – hogy aztán mindkétszer sírás legyen a vége.

Talán nem annyira köztudott, de volt olyan időszak Simeone pályafutásában, amikor komoly esély mutatkozott arra, hogy a Real játékosa legyen. 1994-ben még a Sevilla középpályáján gürizett az argentin középpályás, aki azt nyilatkozta, ha elhagyja az andalúz csapatot, azt csakis a Real Madrid kedvéért tenné meg.

„Van valami különleges, semmihez sem hasonlítható vonzereje a Realnak. A világ összes játékosa arról álmodik, hogy a csapat fehér mezét viselje, aki mást mond, az álszent” – magyarázta Simeone, aki végül tényleg Madridban kötött ki – csak éppen az Atléticóban.

Nagyon rosszul azért így sem járt, részese volt annak a csapatnak, amely az 1995-1996-os idényben a bajnokságot és a kupát is besöpörte, és már játékosként imádták a szurkolók, edzőként pedig még inkább ikon lett.

Minden bizonnyal edzői pályafutásának két legfájdalmasabb meccse volt a két elbukott BL-döntő, úgyhogy az Atléticónál abban bíznak, Simeone kifőz valamit, és harmadszor nem töri össze a szíveket az utált városi rivális.

Ha valahol megfoghatja az Atlético a Realt, akkor az a hátsó alakzat, Zidane csapata utolsó kilenc tétmeccsén mindig kapott legalább egy gólt, pedig az ellenfelei között találhattuk a Leganést, a Sporting Gijónt és a Deport is.

Igaz, ezen a három bajnoki összesen 13 gólt szerzett a Real, így vígan belefért, hogy közben hat gombócot benyelt. Ugyanakkor az Atlético elleni utolsó nyolc meccsből mindössze egyszer fordult elő, hogy a Real egynél többször talált be, tavaly novemberben Crsitiano Ronaldo triplájával 3-0 lett a vége a Vicente Calderónban.

A Realnál Gareth Bale marad ki a buliból, így Isco léphet elő fontos szereplővé, aki Cristiano Ronaldo és Karim Benzena mögött, és nem mellettük játszik majd. A Real játékában mindig fontos szerepe van a két szélsővédőnek, de Marcelónak és Dani Carvajalnak figyelnie kell hátrafelé is, mert Yannick Carrasco már felépült, és az ő játéka sokat segíthet az Antoine Griezmann, Kevin Gameiro csatárduó hatékonyságán.

Simeone számára nehézséget okoz, hogy a védelemben Juanfranra, Sime Vrsaljkóra és José Giménezre sem számíthat, így a ballábas Lucas Hernandéznek kell majd jobbhátvédet játszania.

Április elején Pepe és Griezmann góljaival 1-1 lett a vége a Bernabéuban, azt megelőzően a francia Eb-gólkirály góljával nyert az Atlético, úgyhogy van miből önbizalmat merítenie a vendégeknek. Akik ezúttal nem a megszokott piros-fehér csíkos mezükben játszanak majd, ahogy azt a legutóbbi három, Real elleni párharc során láthattuk, hanem a fekete idegenbeli mezükben vonulnak csatába.

A nemzetközi porondon rendeztek már Real-Atlético elődöntőt, 1959-ben a BEK-ben futottak össze, és akkor még nem számított az idegenbeli gól, így a 2-2-es összesítés után harmadik meccs döntött, amelyet Zaragozában 2-1-re nyertek a fehérek, Puskás Ferenc a párharc során két góllal segítette a később a döntőt is megnyerő csapatot.