Vélemény

A vébét még felejtsük el, jó lesz nekünk az Eb

megosztom

Nem történt csoda, a magyar válogatott 3-0-ra kikapott Portugáliában. Mennyire kell ezen fennakadnunk?

Kikaptunk 3-0-ra Portugáliában a jelenlegi Európa-bajnoktól. Meglepő? A múlt alapján aligha, hiszen 2009-ben és 1999-ben is pontosan ugyanez volt az eredmény idegenben, ráadásul a portugálok az utolsó hat egymás elleni meccsből ötször mindig három gólt szereztek. 

Előzetesen azt vártam, hogy nekünk esnek a portugálok, ehhez képest meglepve tapasztaltam, hogy hagynak minket kibontakozni, legalábbis az ő térfelük közepéig még el is jutottunk, aztán megállt a tudomány.

Amikor lepörgött az első félóra, és csak egy lecsúszott Quaresma-lövés utáni Cristiano Ronaldo-fejes miatt kellett izgulnunk, már kezdtem arra gondolni, hogy talán kihúzzuk az első félidőt, aztán bumm, jött egy labdaszerzés, majd egy szépen kipasszolt akció, és nagyjából véget is ért a meccs.

Dzsudzsákékat Portugáliába is rengeteg szurkoló kísérte el

Egyet aludva a történtékre, a portugálok pontosan tudták, ha benyomnak minket, azzal csak azt érik el, hogy csúszva-mászva bekkelünk, helyette hagytak minket kicsit focizni, mert tudták, akkor nekik is sokkal több helyük lesz, és nem egy bunkerbe beálló csapatot kell feltörniük.

A legszomorúbb az ebben a 3-0-ban, hogy nem volt durva egykapuzás, nem kellett Gulácsinak 15 bravúrt bemutatnia, néha ráléptek a gázpedálra, akkor semmi közünk nem volt a meccshez, aztán megint visszavettek, de még így sem tudtunk minimális zavart sem okozni a kapujuk előtt.

Lement a vb-selejtezők fele, és nagyjából le is mondhatunk a továbbjutásról, ami miatt még nem kell a kardunkba dőlni, Svájc és Portugália erősebb nálunk, ezt már a sorsolás pillanatában is tudtuk.

Ettől persze még nagyon kár a svájciak elleni meccsért, ahol a győzelem is meglehetett volna, de a döntetlen mindenképp, de ennél is fájdalmasabb a Feröer elleni 0-0-ért. Akármennyit fejlődött is a feröeri futball, és akármilyen fizikai állapotban is voltak a magyar játékosok a szezon elején, azzal a meccsel nem lehet elszámolni.

Az az eredmény  mutatta meg, hogy az Eb egy kivételes alkalom volt, amire még sokáig fogunk emlékezni, pláne aki a helyszínen élte át a meccseket körülvevő euforikus hangulatot, aztán jött az első vb-selejtező, és arcon locsoltak minket egy vödör jéghideg vízzel, hogy hahó, ébresztő!

Storck sem erre számított

Csodát kár volt várnunk, az Eb-től sem lett jobb a magyar futball, a csapatkapitányunk a Bundesliga helyett az Egyesült Arab Emírségekbe igazolt, az NB I listavezetője hét külföldivel a kezdőjében állt fel a legutóbbi bajnokijára, és a válogatottban még mindig az a Gera Zoltán az egyik húzóember, aki 38 éves, de egyelőre nem látni, ki fogja őt pótolni, ha majd úgy dönt, ennyi volt.

Persze szétkergetni sem kell a csapatot, azt azért tudni lehetett, hogy nekünk sokkal inkább az Eb-selejtezők lehetnek a vadászterületeink, mert két nálunk erősebb csapatot egy tízmeccses sorozatban nem fogunk megelőzni, de a harmadik helyet el tudjuk csípni, ami az Eb-selejtezők esetében egy pótselejtezőre jó lehet.

Mindenesetre nem egy kellemes érzés, hogy csak félév telt el a vb-selejtezők kezdete óta, és már nincs miben reménykedni, de el kell fogadni, hogy Bernd Storck sem varázsló, egy-egy meccsen el lehet tüntetni a különbségeket (lásd Norvégia és Ausztria ellen), de azt nem szabad elfelejteni, hogy húszéves lemaradásunk még biztos van a nagy futballhatalmak mögött.

megosztom