Kedden este robbant a "pitebomba", Wayne Shaw-t a Sutton United visszavonultatta, miután az FA nyomozást kezdeményezett az Arsenal elleni meccsen történtek miatt. Az szinte biztos, hogy minden idők egyik legfurcsább fogadási története ez, ám nagy kérdés, vajon mi is állhat az ügy mögött. Egy kis reklámcélú befektetés, esetleg összeesküvés?
2012-ben egy fogadóiroda 666-szoros oddsot kínált arra, hogy bekövetkezik a jósolt világvége december 21-én. És ne higgyük azt, hogy páran nem dobtak rá néhány eurót erre a kimenetelre. Ennél talán aligha volt perverzebb Wayne Shaw pités fogadása, mindenesetre ez klasszikus formája a "felhívás a bundázásra" típusú fogadásoknak, míg előbbi "csupán" az emberi hülyeség kihasználása.
Az egyébként a Suttont szponzoráló bukméker a Shaw-ügy után közölte, ötszámjegyű pénzösszeget buktak a 9-szeres oddson, amellyel kiajánlották, hogy a kapus elfogyaszt egy pitét a mérkőzés közben. Tehát egy 10 ezer és 99.999 font közötti összeg csúszott ki az iroda zsebéből a 45 éves kapus miatt, az FA pedig azonnal jelezte, kivizsgálják az esetet.
Az ilyen fogadási típusokra nagyon alacsonyan lövik be a bukmékerek a limitet, itt nem lehet feltenni 100-200 eurókat, így nyugodtan számoljunk mondjuk 10 fontos átlagtéttel. Eszerint minimum 111 ember fogadta meg a kimenetelt, de valószínűsíthetjük, hogy túlbecsültük az átlagtétet és meg merjük kockáztatni, hogy legalább 150-200 ember fogadott arra, hogy egy amatőr ligás cserekapus mit csinál majd a mérkőzés közben. Kétségünk ne legyen, hogy ezen fogadások nagy része Sutton városkájából érkezett.
Shaw persze elismerte, hogy tudott az ügyről és talán nem is véletlenül ment be a félidőben a büfébe azért a bizonyos pitéért, mint ahogyan az is kristálytiszta, hogy tíz percet még tudott volna várni a vacsorájával.
Két lehetőség kínálkozik, ha az igazság csomóit akarjuk kibogozni: vagy egy remek marketingügyről van szó vagy pedig Shaw akart magának keresni egy kis zsetont a nyugdíjas éveire. Bárhogyan is történt, a kapus tudott róla, és bár tényleg jópofa, meg humoros látni egy 45 éves, 150 kilós hálóőrt, durván megszegte a szabályokat Shaw, így az a minimum, hogy többet nem léphet pályára. Az iroda persze nem járt rosszul a kiadott pénzért cserébe, a The Sun is megírta az esetet, így tisztességes hírnévre tett szert a 2016-ban alapított buki.
Ez persze csak a jéghegy csúcsa, egy amatőr ligás játékost meggyőzni arról, hogy legyen jó fej, nem nehéz dolog. De azért nem véletlen, hogy a fogadóirodák már alig-alig kínálnak fogadást olyan opcióra, mint például az első bedobás, az első kirúgás vagy az első szabálytalanság. Ezek az opciók szinte könyörögnek a bundáért, amely bár nem árt magának a mérkőzésnek, de durván sérti a sport tisztaságát.
Az első ilyen alkalom még 2007-ből datálódik, amikor Craig Bellamy egy Barcelonának lőtt gólját ünnepelte golfütő mozdulattal, utalva a John Arne Riise elleni afférra. A 101-szeres odds akkor a WH monogramú irodának ötvenezer fontjába került és azóta is csőstül jönnek a gólörömmel, mezlevétellel és hasonló humoros dolgokkal kapcsolatos fogadások a bukmékereknél.
És az irány semmiképpen sem jó. Természetesen egy gólöröm vagy egy piteevés senkinek sem fáj különösebben: jó az irodának, mert van reklám, jó az elkövetőnek, mert ő is nyerhet vele, a fogadók szintén jól járhatnak. Más kérdés, hogy vékony a határ a sportszerűség vonalán és ha magukat a résztvevőket közvetve biztatják arra az irodák, hogy valamiképpen bundázzák meg egy esemény kimenetelét, akkor előbb-utóbb nem lesz leállás az első bedobásoknál. Miért is ne csináljunk egy tizenegyest 10-szeres oddsért, esetleg 4-0-nál egy öngólt 20-szorosért, ami senkinek sem fáj?
Habár nyilvánvalóan szórakoztató dolog valakinek a piteevésére fogadási lehetőséget biztosítani, nem biztos, hogy jó az az irány, amely felé az ilyen speciális fogadások elindultak, mert csak újabb és újabb bundázási lehetőséget biztosítanak a résztvevők számára, amely tovább piszkolja a profi sport amúgy is egyre sárosabb hírnevét. Pedig csak valaki megvacsorázott egy lefutott meccsen...