A menekültválság kirobbanása óta a legtöbb sportegyesület igyekszik távol maradni a témától, amennyiben viszont állást foglalnak, úgy inkább kiállnak a bevándorlók mellett. Elsősorban Németországban láthattunk példát ilyen jellegű cselekedetekre, de a Barcelonánál is akadtak politikai tartalmú megnyilvánulások. Most a Liverpool légiósa, a Bosznia területén napvilágot látott, horvát állampolgár, Dejan Lovren foglalt nyíltan állást a kérdésben és mesélt a gyerekkoráról.
"Azok alapján, amiket minden nap látok és tapasztalok, meg tudom érteni, hogy az emberek szeretnék elhagyni a hazájukat, így volt ez az én szüleimmel is. Az embereknek nincsen már hazájuk, ami nem az ő hibájuk. Az életükért harcolnak és teljesen érthető, ha biztonságos helyen akarják tudni a gyermekeiket. Én keresztülmentem mindezeken és tudom, milyen érzés. Esélyt kell adni embertársainknak, mert lehet látni, ki az, aki tényleg segítségre szorul, el lehet dönteni, ki a jó és ki a rossz" - mondta Lovren.
Lovren: My Life as a Refugee - airs today at 22:00 GMT on LFCTV!
— Liverpool FC (@LFC) 2017. február 8.
Warning: this clip contains footage which some viewers may find upsetting. pic.twitter.com/r8ryMhUEb9
A 27 éves hátvéd saját emlékeit is felidézte a boszniai háborúból, melyet testközelből élt meg. "Zenica ostrom alatt állt, mert nagyváros volt. De a közeli kisebb falvakban is szörnyű dolgok történtek, brutálisan megöltek több embert. A nagybátyám testvérét több tucat ember előtt késelték halálra.
A háború kitörése előtt soha nem volt semmi problémánk még a szomszédainkkal sem, noha muszlimok és szerbek is voltak köztük. De az emberek megváltoztak a tragédia hatására. Őszintén szólva gondtalan életünk volt, megvolt mindenünk. Ám a háború kirobbanását követően nincstelenül kellett menekülnünk az életünkért.
Németország mentett meg bennünket, tárt karokkal fogadtak és megmentettek. Fogalmam sincs, megtette-e volna bármelyik másik ország, hogy örömmel fogad annyi bosnyák menekültet" - emlékezett vissza a fiatalkorára Lovren.
A játékos arról is nagyon sokat mesélt, hogy több napig éltek egy pincében édesanyjával, majd amikor végre biztonságos volt kijutniuk, egy kis faházba költöztek, ahol összesen 11 ember lakott. Ezt követően került Németországba.
"Otthon éreztem magam a németeknél. 6-7 évesen már kijutottam az edzésekre és képeket készítettem az olyan szupersztárokról, mint Lizarazu vagy Matthäus. Hihetetlen volt, Münchenben minden harmadik ember horvát volt és a háború elől menekült.
Annyira más most már a világ, nem tudom, valaha a gyerekeim meg fogják-e értei, min mentem keresztül. Néha, amikor a lányom odajön hozzám, hogy vegyek neki ajándékot, egyszerűen csak annyit mondok, nincs rá pénzem. Meg kell értenie ugyanis, hogy a világ nem így működik és nem feltétlenül kell neki húsz játék, néha eggyel vagy kettővel is boldog lehet.
Nagyon nehéz dolog ezekről beszélni, mert az embereknél érzékeny a téma. Anyám is mondta, hogy ne tegyem, nincs értelme. De hátha mégis van..." - fejezte be nyilatkozatát Lovren.