Először csak egy jól hangzó kampányfogásnak tűnt, aminek semmi értelme nem volt, de az elmúlt hetek híreit figyelve biztosak lehettünk benne, hogy a FIFA legújabb ötlete ugyanúgy megszavazásra kerül, mint az, hogy decemberben rendezzenek vébét a futballban abszolút nullkilométeresnek számító, semmilyen hagyománnyal nem bíró Katarban.
Az előzetes számítások szerint az új formátummal a bevétel 20 százalékkal, 6,5 milliárd dollárra nőhet, a lehetséges nyereség pedig 640 millió dollár lenne.
A tagországok érthetően megszavazták a Sepp Blattert követő elnök, Gianni Infantino ötletét, hiszen a 32-es mezőnynek nagyjából a felét tették ki azok a nagycsapatok, akikről mindenki előre megmondta, hogy kijutnak, a többiek pedig általában az aktuális erőviszonyok alapján cserélődtek, vagyis elvben nőttek a kicsik esélyei.
A 2018-as oroszországi vébére a házigazda mellett Európából 13, Afrikából 5, Ázsiából és Dél-Amerikából 4 vagy 5, az észak-amerikai és karibi térségből 3 vagy 4, Óceániából 0 vagy 1 csapat juthat ki, így áll össze a 32-es mezőny. A mozgó számok oka, hogy az óceániai selejtező győztese a dél-amerikai ötödikkel vív kétmeccses párharcot, ahogyan az egyenes kijutásról lemaradó ázsiai válogatott is kap még egy esélyt egy Észak-Amerikából vagy a karibi térségből érkező ellenféllel szemben.
Számunkra leginkább az a kérdés, hogy az első 48 csapatos vébére mi lehet a leosztás, mert az a mostani selejtezősorozatban is látszik, egyelőre még nagyon nehéz küldetés odajutnunk a kijutással vagy pótselejtezővel kecsegtető első két helyre, amíg olyan ellenfelekkel kell könyökölni ezért, mint Portugália vagy Svájc.
Azzal, hogy további 16 válogatott száll be a buliba, biztosra vehetjük, hogy Óceánia automatikusan kap egy helyet, mint ahogyan Dél-Amerika is esélyesnek tűnik az ötödik kvótára, amit nem is sajnálnánk tőlük, Brazília és Argentína mellett Uruguay, Kolumbia, Chile, Paraguay és Ecuador is megüti a szintet, és ha tényleg öten juthatnak ki, akkor ebből a hetesből két csapat még mindig rosszul jár.
A mostani rendszer szerint az 54 európai csapat 9 hatos csoportban küzd egymással, az első helyezettek már foglalhatják a repülőjegyet és a szállást, a másodikok közül a legrosszabb ugyanúgy jár, mintha utolsó lett volna, a maradék nyolc második pedig pótselejtezőn dönti el, ki lesz a további négy utazó.
Ha 13 helyett 16 csapat jutna ki, akár el is lehetne tüntetni a pótselejtezőket, és a kilenc csoportelső mellett a hét legjobb második örülhetne a végén, ami persze sokat nem változtatna például a mi helyzetünkön, egy nálunk papíron erősebb ellenfelet akkor is meg kellene előzni.
Pedig sok helyen azt írták, hogy a mostani módosítással mi is jól járunk, de első ránézésre úgy tűnik, ezzel a bővítéssel leginkább az Afrika és Ázsia második vonalába tartozó válogatottak járnak jól.
Húzhatjuk a szánkat, hogy mennyire lenne izgalmas, ha Üzbegisztán vagy Burkina Faso rendszeres szereplője lenne a vébéknek, de nyilván a világ 98 százalékát ugyanígy nem hozza lázba, hogy a magyar válogatott 1986 után újra kijuthatna.
Egyáltalán nem szeretnénk pesszimistának tűnni, de úgy érezzük, a 24 csapatos Eb sokkal inkább lehet a mi terepünk a közeljövőben, mint a José Mourinho vagy Diego Maradona által is támogatott 48 csapatos vébé, ahol a csapatok harmada a csoportkör, vagyis két meccs után már indulhat is haza.