Szeretem az állatokat, kivéve a gólyákat. Rájuk haragszom, igazán hálátlanok. Hiába fészkelnek nálunk ezrével, kellemesen kipihenve magukat hosszú vándorútjuk előtt, nem, csak azért sem pottyantanak ide hozzánk, magyar földre, egy igazi futballtehetséget. Legalább szökőévente... Vagy tízévente… Mert ennyi járna, úgy érzem. Nem, az igazi futballtehetségek mindig néhány száz kilométerrel a határainkon túl bukkannak fel. Modric, Hamsik, Lewandowski és a többiek.

Sokan Détárit tartják az utolsó magyar klasszisnak. Szerintem viszont Dömét világklasszisnak nevezni barokkos túlzás, olyan mint az új Hidegkúti-stadion kialakítását a tömegélménnyel indokolni. Bár nagy tehetség volt, egyetlen igazán komoly csapatban sem játszott, elért eredményei messze elmaradnak attól, ami egy klasszistól elvárható.

Én az aranylabdás Albertet tartom az utolsó magyar top játékosnak. Őt követően már csak olyan focistáink voltak, akik tehetségük alapján befuthattak volna nagy karriert, de valamiért nem jött össze nekik. Varga Zoltán, Kocsis Lajos, Törőcsik András vagy Döme…

Ha tényleg Albert volt az utolsó, több mint 40 éve szórakoznak velünk ezek a fránya madarak.

Véget ért az idei bajnokság őszi szezonja, és mi követte az Eb utáni felfokozott várakozást? Korai kiesések a nemzetközi porondon és egy lagymatag bajnokság. Egyetlen olyan fiatal sem tűnt fel, akiről azt gondolhatnánk, hogy komoly karrier áll előtte. Egyszerűen hiányzik a maiakból a képesség, aki szorgalmas, hajt és akar, az már válogatott lehet, az NB1-hez meg ennyi sem kell.

Amikor a hollandok nyolcat szórtak a fiúknak, Szalai Ádám azt mondta, át vagyunk verve. Évről-évre irreális célok fogalmazódnak meg a válogatottal és a magyar focival kapcsolatban, miközben a szakma egyetlen top játékost sem tud kinevelni. Ádám szerint tehát nem a játékosokkal van a baj, hanem azokkal, akik képzik őket.

Az első magyar labdarúgó akadémia, a Sándor Károly Akadémia 2001-ben indult el, és tény, az elmúlt 15 évben egyetlen nemzetközi mércével jegyzett labdarúgót sem tudott kinevelni. Azóta további csillogó-villogó akadémiák nyíltak, az utánpótlás terén elért eredményeink azonban semmit sem javultak.

Ha Szalainak igaza van, és tényleg az utánpótlásképzés a hibás, akkor nem értem, miért nem fejlesztik a klubok ezt a területet. Miért nem megfelelő tudásszintű külföldi utánpótlásedzőket szerződtetnek a bajnokság színvonalát sokszor egyáltalán nem emelő légiósok helyett?

Ha feltételezzük, hogy tényleg vannak Magyarországon klasszis képességű gyerekek, akkor ez az ország igazi aranybánya lehetne egy magas szinten működő utánpótlásműhelynek. Hatalmas üzletet jelenthetne a megtalálásuk és felnevelésük. Miért nem él ezzel senki? Nálunk a rövidtávú gondolkodás tényleg felülírja a hosszútávút? A kis, de gyorsan elérhető részsiker fontosabb egy jól működő, jóval nagyobb sikerekhez vezető rendszer kialakításánál?

Nem, biztos vagyok benne, hogy mindenki megtesz minden tőle telhetőt azért, hogy a magyar foci felemelkedjen. Hogy újra legyen néhány olyan játékosunk, akik a legmagasabb szinten is megállják a helyüket. Sem az MLSZ, sem az edzőképzés, sem a klubok, sem az edzők és még a játékosok sem okolhatók a magyar futball kudarcaiért. Olyan erők munkálkodnak ellenük a háttérben, amelyekkel nem dacolhatnak. Igen, nem miattuk, a gólyák miatt van minden.