A norvég Axo Finans felmérése szerint a sztárfutballisták manapság az MLS-ben már jobban keresnek, mint az Európa negyedik legerősebb bajnokságának tartott Serie A-ban. Mint az a lap kutatásából kiderül, míg Itáliában a játékosok csupán 3%-a keres legalább 100 ezer eurót hetente, addig ez az Egyesült Államok topbajnokságában 5%, Kínában és Spanyolországban 15%, míg a Premier League-ben 43%.

Az is igencsak beszédes adat, hogy a Juventus az egyetlen olyan csapat, amelynek legalább két játékosa (Pjanic, Higuaín) éri el a százezres álomhatárt, míg a többi ligában ilyen alacsony számról szó sincs. Példának okáért a Toronto FC-nél is két sztár van (Giovinco, Bradley) ilyen adatokkal, ahogyan az előző szezonban a New York City FC-ben is a két világsztár (Lampard és Pirlo) hat számjegyű gázsit tett zsebre hetente.

Az összehasonlítást a Manchester City teszi elképesztővé, amely 18 olyan futballistával rendelkezik, aki százezer euró felett keres hetente.

Ez elsősorban az instabil olasz gazdasági helyzetnek köszönhető, amely még mindig nem lábalt ki a világgazdasági válságból. Amíg a '90-es években divat volt a sztároknál a csizmába igazolni, addig manapság már számtalan csábítóbb hely van az országnál.

A korlátozott gazdasági lehetőségek a klubok sikerességét is erősen visszavetették, az Inter 2010-es BL-sikere és a Juve '15-ös döntőzése mellett klubszinten nem sok sikerélmény jutott az olasz csapatoknak. A befektetési hajlandóság is akadozni látszik, hiszen bár az Inter jelenleg kínai kézben van, a város másik csapatát még mindig nem sikerült ázsiai kezekbe adni, így az invesztált eurómilliárdok elmaradoznak, a piros-feketék pedig szenvednek.

Az olasz futball a negyedik elveszített BL-hely is káros volt, valamint az egyre inkább Juventusnál összpontosuló autokrata hatalom is egyre gyengíti az esetleges riválisokat.

Kérdéses, hogy mi szükségeltetik ahhoz, hogy az olasz futball sebei begyógyuljanak, de a jelenlegi tendencia igencsak aggasztó.