Bár az Arsenalt a 2000-es évek elejétől folyamatosan a világ legjobb csapatai és legnagyobb klubjai között szokás emlegetni, ezzel párhuzamosan az európai klubfutball örökös "Málna-díjas" versenyzője is egyben. A Wenger-érára jellemző sokpasszos, szemet gyönyörködtető  futballt ugyanis ritkán kísérte eredményesség, így fordulhat elő, hogy utoljára 12 éve sikerült elhódítani a bajnoki címet és a 2015-ös FA-kupa elsőséget megelőzően 9 éven át (!) egyetlen trófeát sem nyert a csapat. 

Emiatt még a legvérmesebb Arsenal-drukkerekben is megrendült a bizalom a gárdát 1996 óta dirigáló Arséne Wengerben, aki viszont kitartott elképzelései mellett és nem adta át a helyét másnak, az pedig vitathatatlanul szenzációs teljesítmény a francia menedzsertől, hogy minden regnálása alatt eltöltött évben az első 4 hely valamelyikében végeztek a londoniak a bajnokságban.

Na, de térjünk vissza a jelenbe, az Arsenal ugyanis nagyon-nagyot megy idáig. A londoniak kedden úgy nyertek a Bajnokok Ligájában a bolgár Ludogorets vendégeként, hogy a 15. percben már kétgólos hátrányban találták magukat, ám végül Mesut Özil tinisrácok álmát idéző illő góllal a 88. percben megszerezte a győzelmet. Egy ilyen siker sokat elmond egy csapatról, mindenek előtt komoly lélekjelenlétre, tartásra és egészséges önbizalomra enged következtetni. És ez eddig nem feltétlen volt ismérve az Ágyúsoknak.

Az Arsenal szokásához híven nyáron sem igazán nyúlt a zsebébe, így gyakorlatilag Arséne Wengernek ugyanazzal a maggal kellett nekivágnia a szezonnak, mint tette azt az utolsó 2-3 évben. Persze a franciának nem lehet oka a panaszra, hiszen kiváló képességű játékosok alkotják a keretet, mást ne mondjunk, a londoniak piaci értéke 490 millió euró körül mozog, ám valahogy mégis az volt az ember érzése, hogy a csapatból hiányzik valami netán valaki. Most viszont úgy fest, hogy minden a helyére kerülhet.

Az Arsenal idén 16 tétmeccset vívott meg a különböző sorozatokban és mindössze egyetlen egyet - a szezon legelső bajnokiját a Liverpool ellen - bukott el.

Az angol bajnokságban csak rosszabb gólkülönbsége miatt áll a második helyen, a Bajnokok Ligájában vezeti a csoportját, az angol Ligakupában pedig a negyeddöntőnél jár. Egyelőre tehát minden szép és jó.

Igen ám, csakhogy efféle rózsaszín köd a korábbi években is belengte az Emirates környékét, aztán jött a tavasz és az Arsenal-lufi szépen leeresztett. Többnyire sérülések és szerencsétlenül alakult mérkőzések demoralizálták az öltözőt, hogy aztán a szezon hajráját újra megtolva mentsék a menthetőt. Hasonló forgatókönyv most sincs kizárva, ám bizakodásra adhat okot a szurkolóknak, hogy az őszi menetelést úgy sikerült elérni, hogy folyamatosan voltak sérültek a keretben. Az is közrejátszhat a sikerbe, hogy talán maga Wenger is megelégelte az elmúlt évek relatíve sikertelenségét és idén mintha már nem akarna annyira domináns futballt játszatni, a gyors támadások és kontrák rendszere pedig jobban fekszik a húzóembereknek. A kulcsjátékosok közül Özil hét, Alexis és Walcott egyaránt nyolc gólnál jár a szezonban, de a kissé partvonalra kerülő Giroud is beköszönt már háromszor az ellenfeleknek.

Az Ágyúsok jelenleg Európa egyik legjobb formában lévő csapatát alkotják, ám hiába a szép gólok és futószalagon érkező győzelmek, mégsem igazán merik őket komolyan venni. A fogadóirodák például szinte esélyt sem adnak a bajnoki címükre, nem beszélve a Bajnokok Ligájáról, de nem sokkal jobb a helyzet az FA-kupát illetően sem. Komoly kasszákat lehet kihúzni most egy Arsenal-trófeából, de ugye még hátra van a kritikus kora tavaszi időszak. Vajon idén sikerül az Ágyúsoknak átlépniük saját árnyékukon?

Hétvégén újabb híveket győzhet meg az Arsenal, hiszen az észak-londoni rangadón fogadja a Tottenhamet. A tavalyi szezonban mind a két meccs döntetlennel záródott, most viszont kétségtelen, hogy az Ágyúsok vannak jobb passzban.