Szögezzük is le gyorsan, hogy a címben olvasható "paranoia" távolról sem alaptalan. Alighanem mindannyiunknak van egy-két olyan ismerőse, aki tökéletes pontossággal tudna elmesélni egy magyar focihoz, akár NB I-hez kapcsolódó bundatörténetet. Az elmúlt évek meghurcolásai után persze mindenki hihetetlenül óvatosan bánik ezzel a kérdéssel. A futballisták nem szívesen nyilatkoznak, a vezetőedzők maximum egy-egy kétértelmű mondatban engednek sejtetni dolgokra, de a valóság igencsak ritkán derül ki. Maradjunk tehát annyiban, az elmúlt években nagyon sokat tett a magyar foci azért, hogy ott is bundát lássunk, ahol nincs is.

A mögöttünk hagyott, 12. fordulóban négy olyan mérkőzést is játszottak, amely előtt vagy után hangos hümmögésbe kezdhettünk. A szombati munkavégzés okozta letargia közepette ivan kollégával folyamatosan néztük az NB I oddsait is el-elmosolyodtunk a szorzók hullámzásán, már előre dörzsölve tenyerünket, hogy ha itt nem veszik fel a nagykabátot az aranylábúink, akkor soha.

Kezdődött a Gyirmót-Mezőkövesd mérkőzéssel, amely nagyjából hozta is azt a színvonalat, amit várni lehet egy ilyen találkozótól. A 92. percben aztán a szilveszteri kabaréműsorok repertoárját kibővítve Pintér Attila friss igazolása, Ulysse Diallo megszerezte a vendégeknek a három pontot. A gólt természetesen érdemes megnézni még egyszer.

Nos, bármennyire is megmosolyogtató és érthetetlen a gyirmóti védők ostobasága, ez nem bunda. Sokan hajlamosak "szőrmét" kiáltani, ha ilyet látnak a 92. percben, esetleg a hosszabbítás perceiben bravúrosan fordít az egyik csapat, de ezek puszta véletlenek, a játék szépségei, nem tudatos dolgok. A 92. percben egyszerűen nincs ilyesmi, ugyanis ha például Diallo nem a kapus lábai között gurítja el a labdát, hanem véletlenül eltalálja az ellenfél portásának a lábát és oda a ziccer, már gyakorlatilag le is fújják a találkozót.

Ami tehát Gyirmóton történt, az csupán a magyar foci színvonalát tükrözi.

A délutáni öt találkozóból azonban három is igencsak furcsán alakult a fogadóirodáknál. Két esetben logikus irányú, de irreális mértékű oddsmozgások voltak, viszont ahogy arról be is számoltunk, a Paks-Debrecen mérkőzésen már az iránnyal is akadtak gondok.

Mint látható a fenti táblázatunkból, a Ferencváros és a Videoton szorzója annak ellenére esett le, hogy két nagyon veszélyes ellenfélhez utaztak - a Haladás a Fradi ellen mindig kettőzött erővel pörög, míg a Diósgyőr az életéért és becsületéért játszott, idén már sokadjára. Végül annak ellenére, hogy a piaci változások a Vidi, a Fradi és a Paks sikerét engedték következtetni, csupán a tolnaiak szereztek egy pontot, így azok jártak igencsak jól, akik nem hallgattak a piac alakulására és merték kontrázni a tendenciákat.

Hogy akkor mégis mire fel voltak ezek az oddsváltozások, azt nehéz lenne megmondani. Vélhetően a külföldi fogadók alakították így a DVTK-Vidi szorzóját, hiszen abból indultak ki, hogy a hullagyenge utolsó helyezett és az egyik legnagyobb bajnokesélyes találkozik egymással, így automatikusan húzták a 2-est. A Ferencváros és a Paks szorzója azonban kevésbé magyarázható.

Gyanakvásunk tehát alaptalannak bizonyult, az oddsok nem azért alakultak így, mert bárki tudott volna bármit. Az érem másik oldalán viszont ugye tudjuk, mi van ilyenkor? Az, hogy a fogadóirodák biztosan hatalmasat kaszáltak a meglepetéseredményekkel.

A probléma az, hogy történjen bármi a magyar futballban, az így vagy úgy rendkívül gyanús. Köszönhetően az A. Zoltán és K. Zoltán féléknek, no meg azoknak, akik még tesznek róla, hogy az NB I ne legyen tiszta és megbízható bajnokság.