Vélemény

Színvonal nincs, de legalább nem unatkozunk

Köszönettel tartozunk a Ferencvárosnak és a Diósgyőrnek, hogy a 2016/17-es szezon nem fullad unalomba.

Azt már az elején szeretném leszögezni, hogy az idei kiírás sem nevezhető igazán nívósnak, a mérkőzések nagy átlagban egyáltalán nem élvezhetőbbek, a szurkoló kultúra nem tért vissza a lelátókra, továbbra is 800-1200 szurkoló szotyiropogása mellett rendezik meg a mérkőzéseket. Nincs semmiféle előrelépés, az MTVA és az MLSZ saját hitvallását szembeköpve immáron minden mérkőzés megtekintését lehetővé teszi ilyen-olyan csatornán - ami egyébként jó -, ezzel kvázi végleg feladva azt, hogy valaha visszaáramlanak a szurkolók a stadionokba. Mert ehhez foci kéne, az pedig alig-alig van. De legalább érdekes a bajnokság és az elmúlt évekhez képest ez is előrelépés.

Ember legyen a talpán ugyanis, aki meg tudja mondani, hogy ki lesz a bajnok, melyik csapat ér oda a bronzéremért folytatott harcban a dobogó alsó fokára és melyik gárdák esnek majd ki. A 2016/17-es bajnokság valóban  a "bárki megverhet bárkit" szlogen jegyében zajlik és az, hogy nincs kiugróan jó csapat az OTP Bank Ligában egyszerre jó és rossz.

Azt el lehet mondani, hogy a közepesen erősítő, ám stabil maggal rendelkező Ferencváros és a magyar szinten sztárigazolásokat felmutató Videoton kimagaslik a bajnokságból. Nem is kétség, hogy a két fél végleg versenyben lesz az aranyéremért. Habár az edzői kvalitások mindkét oldalon megkérdőjelezhetőek, a keret mindkét oldalon kimagaslóan veri az NB I maradék részét. Az, hogy ilyen kompetitív bajnokság az idei, talán orvosság lesz majd a "Bayern-betegségre" is, vagyis nem dől el az aranyérem sorsa már kora tavasszal, ezáltal kevésbé engednek majd le fejben a játékosok a korai kupastartra.

Ugyan a Vasas startja nekifutásos kalapemeléseket érdemel, azért a dobogó harmadik foka is bravúr lenne számukra. Angyalföldön egyértelműen kifizetődni látszik a szakmai munka, mással aligha lehetne magyarázni a szokásos magyaros átigazolási politika (máshol megbukott 30-asok felcsipegetése) sikerességét. Michael Oenning ugyanakkor bátran nyúl a fiatalokhoz, a keret tele van tehetségesebbnél tehetségesebb utánpótlás válogatottakkal, így ha nem szedik szét a piros-kékeket, bizony hosszú évekre megszilárdíthatják helyüket az NB I-ben. És mivel a bronzéremért látszólag egyik vetélytárs sem izzad vért, még akár a hőn áhított érem is meglehet.

A kiesési régióban talán még érdekesebben alakul a helyzet, hiszen az NB I egyik legstabilabb hátterével, legértékesebb keretével és legjobb edzőjével(???) dolgozó Diósgyőr borzalmast tavaszt produkálva simán utolsó. A miskolciaknak ráadásul "hozhatatlan" rangadók (Videoton, @Újpest, Ferencváros, @Honvéd) következnek, így a következő hetekben vagy visszanyerik szurkolóik kegyét vagy még tovább ássák majd saját sírjukat. A csapat helyzetét tovább nehezíti, hogy a tavaszi szezon egy részét Mezőkövesden, albérletben töltik majd, így a hazai pálya ereje sem segíti majd őket a pontgyűjtésben.

Az már most tisztán látszik, hogy a kiesés négy csapat között dől majd el, ám ha a topfavorit Gyirmót nem vesz vissza a lendületből, akkor bombameglepetésre a Paks-Mezőkövesd-Diósgyőr trióból búcsúzunk két gárdától, amely bármilyen permutációban érdekes lehet.

Az első kör tehát lezajlott, a következtetéseket levonhatjuk. A bajnokság színvonaltalan, gyenge, de legalább kiegyenlített. Jó mérkőzéseket látunk időnként, de látványos, élvezhető futballt főleg a Vidi-Fradi duótól látunk. Persze ne legyünk telhetetlenek, az elmúlt évek sima bajnoki címei, illetve Eger- és Pápa-szindrómái után ez is hatalmas dolog.

2016-10-15;212
209575