A 23 éves Pogba tehát az első 100 milliós játékos a világon, vagyis 41 évvel azután, hogy egy klub több, mint 1 millió fontot fizetett volna egy játékosért az átigazolási díjak csúcsa százszorosára emelkedett. 

Az 1 millió fontos mérföldkövet 1975-ben Guiseppe Savoldi lépte át, aki mindössze négyszeres olasz válogatottként 1,2 millió fontnak megfelelő összegért igazolt a Bolognától a Napolihoz. 

Rá egy évre a későbbi világbajnok Paolo Rossit szerezte meg a Vicenza a Juventustól 1.75 millió fontért, majd 1982-ben a Barcelona már 3 millió fontot fizetett a Boca Juniorsnak egy bizonyos Diego Maradonáért. Isten keze mindössze két év után továbbállt Katalóniából és Nápolyba került, az olaszok 5 millió szurkoltak le a gránátvörös-kékeknek az argentin klasszisért. 

1987-ben a holland Ruud Gullit a PSV Eindhovenből az AC Milanhoz igazolt, akkori rekordot jelentő, 6 millió fontos átigazolási díj ellenében. 1990-ben szintén egy későbbi Aranylabdás, Roberto Baggio vált világrekorderré, amikor a Juventus 8 millió fontnak megfelelő összeget fizetett a "Copfocskáért" a Fiorentinának. Baggio rekordja is csupán két évig tartott, miután 1992-ben a Milan megvette a Marseille-től a franciák akkori ügyeletes sztárját, Jean-Pierre Papint 10 millió fontért. Ugyanebben az évben a Juventus 12 millió utalt át a Sampdoriának Gianluca Vialliért, a Milan pedig 13 milliót a Torinónak Gianluigi Lentiniért. 

Az újabb rekordra 4 évet kellett várni, 1996-ba ismét a Barcelona robbantott, amikor 13,2 millióért megszerezte a PSV-től a brazil Ronaldót. Néhány nappal később a Newcastle United felülírta a csúcsot, amikor 15 millió fontot fizetett a Blackburn Roversnek Alan Shearerért.  1997-ben Ronaldo visszakerült a képzeletbeli dobogó első fokára, amikor 19,5 millióért a Barcától az Interhez szerződött. 1998-ben a spanyol Betis sokkolta a világot, miután 21,5 millió fontért leigazolta a Sao Paulótól a brazil válogatott Denílsont. Az átigazolási díj mellett az is meghökkentő volt, hogy a dél-amerikai 11 éves megállapodást kötött az andalúzokkal. 

Az ezredfordulóhoz közeledve egyre inkább elszálltak az átigazolási díjak, a verseny egyre jobban elharapódzott, a klubok pedig sutba dobva a felelős gazdálkodás elvét, óriási pénzeket voltak hajlandóak egy-egy játékosra áldozni. 1999-ben az olasz Christian Vieriért már 32,1 millió fontnak megfelelő valutát fizetett az Inter a Laziónak, de a befektetés megtérült, hiszen "Bobo" 143 meccsen 103 alkalommal volt eredményes. Egy évre rá a rómaiak el is költötték a pénzt, amikor 35,5 millióért megszerezték az argentin Hernan Crespót a Parmától. 

Bár a '80-as, '90-es évek egyértelműen az olasz csapatok nagy dobásairól szóltak, a 2000-es évek elejétől átrendeződött a piac és elsősorban Florentino Pérez Real Madridjának köszönhetően a spanyolok vitték a prímet. 2000-ben a portugál Luis Figo 62 millió euróért szerződött az ősi rivális Barcelonától a királyi gárdához, majd 2001-ben Zinedine Zidane egészen elképesztően magas, 75 milliós átigazolási szerződését írták alá. A francia zseni átigazolási díjának brutalitását jól mutatja, hogy közel 8 évig tartotta a világcsúcsot, amikor is a Real Madrid - ki más - megszerezte a Milantól a brazil Kakát. Pérez klubelnök azon a nyáron elemében volt, hiszen a dél-amerikai bejelentése után érkezett Cristiano Ronaldo, aki 80 millió fontos (94 millió eurós) átigazolási díjával a világ legdrágább játékosává avanzsált. CR7 négy évig tartott a rekordot, amikor érkezett a klubjához Gareth Bale, 85,3 millió fontért. A walesi csak három évig ült a trónon, hiszen immáron Paul Pogba számít minden idők legdrágább játékosának. A trendeket figyelve nagy kérdés, hogy meddig. 

Az átigazolási díjak esetében felmerülő összeget egyébként nem árt fenntartásokkal kezelni, hiszen sokszor nem áll hivatalos adat a rendelkezésre, így csak becslések illetve meg nem erősített forrásoktól származó számok alapján kerülnek kiszámolásra. Sok múlhat a klubok és a játékosügynökök hozzáállásán is, a pályán mutatott teljesítmény így viszont nem feltétlenül áll összhangban a kifizetett összeggel. A világ jelenlegi legdrágább játékosának egyébként Lionel Messi számít, az ötszörös aranylabdás esetében reálisnak tekinthető a 102 millió fontos piaci ár. 

Az erőviszonyok átrendeződését az is jól mutatja, hogy a világ 10 legdrágább transzfere közül hat a Real Madrid-Barcelona duó nevéhez köthető, de a két manchesteri sztárcsapat is összehozott három gigatranszfert. A 20-30 évvel ezelőtt még tündöklő olasz klubfutball egyedül a Juventus lévén képviselteti magát, ám a torinóiak 90 milliós Higuaín-üzlete is csak úgy jöhetett létre, hogy a MU rekordáron kivásárolta Paul Pogbát az Öreg Hölgytől.