Sokat kellett a londoni publikumnak várnia az első brit győztesre az Open Érában, a második siker viszont hamar jött, 2013 után ismét a skót Andy Murray emelhette magasba a wimbledoni trófeát. A világranglista második helyét elfoglaló brit klasszis a döntőben 6:4, 7:6, 7:6-ra győzte le a pályafutása első Grand Slam-fináléját vívó Milos Raonicot. 

Murray bombaformában teniszezve jutott be a döntőbe, ahol ugyanezt azt arcát mutatta. Már az első játszma közepén megtörte a nagy szerváival operáló kanadait. Ez el is döntötte az első játszmát. A folytatásban is remekül teniszezett a brit, de bréket nem tudott összehozni, így rövidítésben dőlt el a második játszma. Murray pontosan tudta, hogy nem húzhatja magára a fiatal ellenfelét, így minden labdamenetre borzasztóan összpontosítva, könnyedén húzta be a tie-bréket. A harmadik felvonás elején először akadt Raonicnak sansza brékelőnybe jutni, de nem tudta kihasználni a kínálkozó lehetőséget. A saját játékaira azonban figyelt, hol könnyen, hol kicsit nehezebben, de mindig hozni tudta, így újabb rövidítés következett. Ennek a forgatókönyve nagyban hasonlított az előzőre. Murray rettentően koncentrált, mindenre volt megoldása, így ezt a tie-bréket is könnyedén nyerte meg.

A brit végig zseniálisan teniszezett, kontroll alatt tartotta a mérkőzést. Összesen csupán 12 ki nem kényszerített hibát ütött, ami egy Grand Slam-döntőben egészen pazar teljesítmény. Gyakorlatilag alig adott ingyen pontot a kanadainak, aki előtt szintén le a kalappal, hogy így is két tie-brékre tudta kényszeríteni Murrayt.