Köszönjük, Fülöp Marci! Köszönjük, hogy a norvégok elleni találkozót követően ismét őrizted a kapufánkat és nem hagytad, hogy 15 millió magyar már az első percben elkeseredjen! David Alaba sistergős kapufáját követően aligha gondolhattuk, hogy az éjjel végül alkoholmámorban ér majd véget, a magyar csapat ugyanis négy nappal minimum meghosszabbítja immáron 16.068 napja tartó Európa-bajnoki veretlenségi szériáját. De a győzelem és a három pont végül hozzánk került, ezt pedig már nem veheti el senki! És ki volt a hős? Egy csendes lovag, akiben német szív dobog, de már rég tiszteletbeli magyar.

"Buta német! Miért nem támadtunk Románia ellen, miért nem akartuk megverni ezt a borzalmasan gyenge csapatot?" - tettük fel a kérdést a szomszédok elleni 0-0-t követően.

"Kókler Storck! Miért játszatod Bódit, miért nem kezd Böde, miért játszottunk ilyen bénán az első félidőben?" - folytattuk a Feröer-szigetek elleni kínkeserves győzelem alkalmával...

"Ajj, Bernd! Miért játszattál ilyen botrányos támadó futballt Görögországban?" - ekéztük a németet a görögországi négyes után.

"Most komolyan gondolod ezt, Storck? Mit keres a kezdőben ez a vörös gyerek? Egyáltalán, ki ez a Kleinizé?" - csodálkoztunk az oslói meccs kezdőjét látva.

"Már megint hülye vagy, Storck? Miért vagy szerelmes ebbe a botlábú Szalaiba? A labdát sem tudja megtartani, közben pedig ott van két bajnokság gólkirálya, valamint Priskin Tomi is"- mondtuk egészen a 62. percig üvöltve a tévének.

És ne tagadjuk, barátaim, ez így volt. Ezek a mondatok mindannyiunk száját elhagyták, egyikünk sem értette, hogy a mi hősünk, Dárdai Pali helyét átvevő német gyerek mit is akar itt. Én sem értettem, te sem értetted. De Bernd Storck sokadszorra is megválaszolta, mit keres itt. Lehet, hogy ő soha nem lesz egy Dárdai Pali népszerűségű ember, lehet, hogy nem ő a legszínesebb figura, akit valaha láttunk a magyar válogatott kispadján vezényelni, de hogy ez a csapat az övé, ez a válogatott neki köszönheti a sikereit és ezeket a fiúkat ő sokkal jobban ismeri, mint egy Egervári vagy Pintér, az biztos. Dárdai Pali feltüzelte ezt a csapatot, Storck pedig beletette a nagybetűs szakmát.

Merthogy a világsztárokkal teletűzdelt osztrák csapat ellen ilyen tanári futballt produkálni 80 percen keresztül... ez a legmerészebb álmainkban sem szerepelt. Az az eufória, amellyel végignyomták a játékosok, az brutális volt. Mindenki a feladatára koncentrált, olyannyira, hogy volt, akinek még az sem tűnt fel, hogy emberelőnyben játszunk. De az a labdajáratás, az az összjáték Kleinheisler és Nagy Ádám között, az a magabiztosság a védelemben és az a leírhatatlan tűz Szalai Ádám szemében - ezt ő adta hozzá. Ő, Bernd Storck.

Az elmúlt hónapok egyik legérthetetlenebb döntése volt, hogy Szalai Ádámot miért nem hívta le a szünetben a német. Egy normális átvétel, egy értelmes passz, semmi nem volt Ádámtól egy félidő alatt. De a 62. percben berúgta, és hogy a gól mennyit jelentett neki, azt mindannyian láthattuk abban a hihetetlen gólörömben, amiben minden kiszakadt belőle... Ha nincs Storck, Szalait most vasvillával üldöznénk az országhatáron túlra. De a 15 millió magyar + egy német közül elég volt utóbbi, hogy bízzon benne. És most itt vagyunk, srácok! Három ponttal, a továbbjutás küszöbén.

Én tehát fejet hajtok Storck előtt, már sokadjára, és azt mondom, ha Király a csatár, Gera a kapus, Bernd Storck akkor is császár marad. Hiába vagyunk tízmillió szövetségi kapitány országa, itt egy német, aki úgy tűnik, leszakmázott minket. Bravó, Herr Storck! Bravó!